Ebben a rozsdafoltos, levélszínezo és -hullató, bogyóérlelo, fájdalmasan szép, oszi szimfóniában naponta felhangzik és elhangzik a legnagyobb operaházunk, Parlamentünk színpadán, dobogóján egy fájdalmas, szívfacsaró, szappanoperába illo, újfajta, de a régmúltban gyökerezo ária: a ,,teketária?.
Ez az ária arról dalol, hogy ,,itt az ido, most vagy soha?, még csak néhány hét áll a rendelkezésünkre ? beszámítva a karácsonyi és újévi ünnepeket ? ahhoz, hogy még egy icipicit korrumpálhassunk, még egy pindurkát tejfölösdit játszathassunk, még egy keveset markolhassunk a végelgyengülésbe kergetett nép zsebébol, még egypár eurónyi sápot bankbetétbe vághassunk a különbözo ,,üzletkötéseink? alkalmával, még lejárathassunk valakit, akár holtat, akár élot, még jó pozícióba, üléses ,,állásba? juttathassunk szegény rokont, jóságos nagynénit, párt- és cinkostársat? Hogy még, még, még harsoghat az ária, mert még mi vagyunk a színpadon, még mi irányítjuk a zenekart, a bandát, a kórust, még nekünk dalol minden csengo dollár, kacsalábon forgó vár, kastély és rostély(os), a hallgatóságnak pedig hadd, danoljon az oszi szél, a szélhám-dal és a lelkes, bizakodó szíve, hogy minden jobb lesz egy-két-hatvan nap múlva, mert akkor már uniós állampolgár lesz belole és egycsapásra megoldódik minden gondja-baja.
De addig még hallgatnia kell azt, amit neki dalolnak: Hogy több meleg(ünk) lesz a télen, mert megemelt futéssegélyt kapunk, és a tél sem lesz olyan zimankós, hála a globális felmelegedésnek és a globális hazugságoknak. Addig még hallgatni kell azt a teketáriát, amely arról szól, hogy lesz nyugdíjemelés, fizetésemelés, segélyemelés, emelés, emelés és megint csak emelés, cipekedés minden szinten, hogy jobb minoségu burgonyát kapunk majd az asztalunkra a nyamvadt, fonnyadó, vegyszeres székely pityókánk helyett, hogy a jövoben a hizlalt disznainkat sem sértegethetjük a megszokott, eredeti székely szadista módon egy félméteres konyhakéssel, mert az sertés-sértés lenne, helyette finoman, civilizált európai módszerrel, altatással, nyugtatóval, aneszteziológus bevonásával és szavatolt, címkézett szilvapálinka-ivással szenderíthetjük jobblétre. Aztán a kolbász-, májas- meg gömböctöltés sem lesz ám a hagyományos, az is civilizáltabb lesz majd egy erre a célra sterilen berendezett helyiségben, mikroszkóppal, folyóvízzel és öblítéses angol WC-vel felszerelt mellékhelyiséggel...
A tejet is majd nyugatabbról kell egy bizonyos ideig beszereznünk, mert a mi tejünk csíratartalma igen nagy, fertozo, ehetetlen-ihatatlan. János bácsinak pedig, hogy betarthassa az eloírásokat, el kell adnia a Ruzsiját, az árával pedig fejogépet vásárolnia, hogy lépést tarthasson az eloírt normákkal...
Szép kilátások. Szép áriák. Szép teketáriák.
Simó Edmund
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.