Gazda FerencÉlo múlt: Elrabolt esztendok

2006. december 2., szombat, Archívum 2003–2007

15.
1959 tavaszán megemlékeztünk március 15-rol, a pesti eseményekrol. A megemlékezést én szerveztem. A cella magyar tagjai: Venczel professzor, Varga László, Szilágyi Árpád, Nagy József és Magyarosi Sándor, az idegenlégiós. Varga ágyán gyultünk össze. Varga tiszteletes úr bibliamagyarázatot tartott. Utána én emlékezetbe idéztem a 12 pontot, és a nap történetének idoszeruségérol beszéltem. Sok mindent elmondtam, mi az, ami ma is megvalósításra vár az akkor megfogalmazott pontokból. Persze, a függetlenséget emeltem ki. Utána elmondtam az ünnep eszméjéhez hozzáillo néhány költeményt, köztük a Szózatot is. Így került sor Venczel professzorral a Szózatról folytatott beszélgetésünkre. Emlékezetes számomra.
Venczel professzor annak a véleményének adott hangot, hogy a költemény pesszimista, mi több, a nemzethalál képét villantja fel. Állítását bizonyítandó idézni kezdte:
Vagy joni fog, ha joni kell,
A nagyszeru halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet süllyed el,
Népek veszik körül,
S az ember millióinak
Szemében gyászkönny ül.
Visszautasítottam azt, hogy a költemény pesszimista, bár a reménység mellett ott borong a nemzethalál képe is. A költemény ellentmondásos - mondtam -, bizakodás, félto aggodalom, kétely csap föl soraiból, de ugyanakkor mély humanizmus árad belole. Értelmezéséhez a dönto, több tényezo mellett, Vörösmarty életében és világnézetében az 1830-as években bekövetkezett fordulat - kezdtem érvelésemet. A nagy tettekért lelkesedo s a mély érzések iránt fogékony költo Széchenyi reformtörekvései hatására elsoként áll muvészetével a reformok mellé a haza felvirágoztatásáért. ,,Legszentebb vallás a haza s emberiség” - fogalmazza meg költoi programját, hitvallását Pázmán címu epigrammájában 1830-ban, éppen a Hitel megjelenésének évében. E pozitív, eloremutató program mellett Vörösmarty kitartott haláláig, remény s kétség között, de kitartott, tettekre, hazaszeretetre buzdítva a magyarságot. A 40-es évek elején pontosítva programját a következokkel fordul nemzetéhez:
Mi dolgunk a világon? Küzdeni
Eronk szerint a legnemesbekért.
Elottünk egy nemzetnek sorsa áll,
Ha azt kivíttuk a mély süllyedésbol
S a szellemharcok tiszta sugaránál
Olyan magasra tettük, mint lehet,
Mondhatjuk…
Ez… férfi munka volt!
A reformkori nemzedék látta: a magyar népet a feudalizmus társadalmi és erkölcsi bilincseitol kell megszabadítani, ez szükségszeru, mulaszthatatlan, másként nem lehetséges a felemelkedés s a fennmaradás biztosítása. Vörösmarty a Szózatban és késobbi muveiben a reformok végrehajtásához mozgósít, hazaszeretetre buzdít. A felemelkedés vagy pusztulás, a lenni vagy nem lenni tragikus alternatívája között választásra szólítja fel a nemzet minden fiát, a hazafiúi huségre, áldozatra a hazáért, a megmaradás érdekében.
Pesszimista-e a Szózat? A költemény kulcsmondata az elso két sorban megfogalmazott, messze hangzó romantikus felhívás:
Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh, magyar!
nem harci riadó, nem fegyvert kell ragadni a haza védelmére. 1836-ban vagyunk, nincs a láthatáron a magyarságra támadó külso fegyveres ellenség. Az ellenség, amely a magyar nép létét veszélyezteti, a lelkekben, a szívekben, a tudatban, az erkölcsben, mondjuk ki nyíltan: fiainak a hazával szemben való közönyében van.
A kulcsmondattal mire szólítja fel Vörösmarty a magyarságot? A feleletet a ,,híve” kissé archaikus hangulatú fonév adja meg: ragaszkodni a hazához szívvel-lélekkel (mennyire emberi, mint hitvesek egymáshoz), pártolni a hazát, jóban-rosszban kitartani mellette, jövot teremto tettekkel felvirágoztatásáért dolgozni. (Nagy szerepe van ennek a fonévnek a kulcsmondatban, poétikailag a „haza” fonevet is életre kelti, lelket lehel bele, megszemélyesítéssé formálja.) Annyi pusztító harc után megfogyatkozva bár, de törve nem, él a nemzet a hazán, és felvirágoztatásra vár - hangzik a költo biztatása. A felvirágoztatást követelik az osök áldozatai is - érvel a költo. Az észt, erot és akaratot sorvasztó senyvedést váltsák fel a tettek, és el fog jönni a jobb kor, ,,mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán”. Mindezt hittel, biztató reménységgel mondja Vörösmarty. Amit pedig ezután mint feltételes jövoképet vetít a nemzet elé, felvillantva a bukás, pusztulás szörnyu, véres panorámáját, az nem pesszimizmus, hanem éppen annak az ellenkezoje, a nagy, az utolsó érv, hogy még határozottabban a haza iránti huségre, tettekre, munkára sarkallja a reformkori magyarságot. Igen, elpusztul a nemzet, és elvész a haza, ha nem készek és nem sietnek fiai minden áldozatot meghozni érte, ha kell, a legnagyobbat, az életet adni oda. Ez minden nemzedéknek és nekünk is a Szózat üzenete. Venczel professzor meglepodött érvelésemen, és úgy éreztem, hajlik elfogadására.
Vörösmarty az egyetemes emberi értékek rendjében szemléli a népek életét, a népek nagy családjában minden nép érték, és csak egynek is a megsemmisülése vagy kihalása veszteség az egyetemes kultúra számára. A Szózatban érvényesülo muvészi tökély: az alternatívákban, egymást kizáró ellentétekben való építkezés, kezdo gondolat megismétlése a befejezésben olyan belso egyensúlyban tartja a benne kifejezodo gondolatokat, érzelmeket, hogy borúlátás és reménység teljes egyensúlyban marad. Ahogy Az ember tragédiájára a gondolkodó elme nem mondhatja, hogy pesszimista, ugyanúgy a Szózatról sem állítható, hogy a jövobe vetett hit elvesztése csengene fülünkbe soraiból.
Venczel professzor nem volt az a típus, aki gondolkodás nélkül végrehajtson utasításokat. Eros jellem volt, meggyozodéséhez, elveihez ragaszkodott, s ezért a kommunisták nem turték, félreállították. A börtönben sokat foglalkozott filozófiai kérdésekkel, mind az idealizmus, mind a materialista világnézet kérdéseivel. O maga mondta Pitesti-en egy alkalommal: börtönévei alatt nem találkozott olyan filozófussal, aki a materializmus rendszerét abszolút ismerte, és a lét minden kérdését neki kifejthette volna. Ilyet nem is fogsz találni - mondtam egy beszélgetésünk végén.
A cellában sok magas rangú katonatiszt volt, köztük pilóták is. Egy katonatisztnek, Dumitru Anton ezredesnek a nevét és viselt dolgait észben tartottam. Anton ezredes a királyi testorségnek volt a parancsnoka. Az o vezetésével tartóztatták le azon a bizonyos kihallgatáson Antonescu marsallt, és szállították a kommunisták által megszervezett konspiratív helyre, Bukarest egyik külvárosába. Utána olvasták be a rádióban I. Mihály királynak a szovjetellenes háborúból való kilépési proklamációját. A király lemondatása után a proletárdiktatúra kezdte felszámolni, eltüntetni mindazokat, akik a burzsoázia részérol részt vettek az 1944. augusztus 23-i kiugrásban. Így került börtönbe Anton ezredes is. Büszke volt teljesítményére. Nem a kommunista párté volt az érdem a kiugrásban, mondta az ezredes, hanem a királyé. Ebben a kérdésben is hazudtak a kommunisták, mint mindenben. A tisztek, de a tokés világ itt sínylodo reprezentánsai is mind Monarchia-pártiak voltak.
Stefan Ciocîltau, akinek ágya éppen a kübli mellett volt, a legmagasabb férfi volt a cellában, foglalkozására nézve diplomáciai futár, így mutatkozott be. Bukaresti illetoségu volt, elokelo értelmiségi családból való, amint a késobbi beszélgetésekbol kihámoztam. Be­nyomásom szerint az egyik legérdekesebb figura volt: nagy testu, elpuhult, lomha mozgású fekete férfi. Gyermekkorában elkényeztetett, mama kedvence lehetett. A csíkos ruha ráfeszült, csupasz kék bore kikandikált a nadrágszára alól és félretaposott sarkú bakancsából. Panaszkodott, hogy végtagjaiban rossz a vérkeringés. Csodálkoztam, annyira elhagyta magát. Külso fogyatékosságait azonban pótolták szellemi adottságai. Nagyon olvasott, muvelt egyéniség volt, tökéletesen beszélt franciául, mély baritonhangján hamisítatlanul zengett a francia nyelv. A félmuveltek, akik szerették láttatni magukat, fölényeskedtek vele, o azonban nem vette észre.
Az ágyam végénél állva mondtuk el egymásnak magunkról azt, amit a börtönben el lehet mondani. Ami­kor mondtam, hogy magyarirodalom-tanár vagyok, abban a pillanatban bedobta:
- Olvastam egy modern magyar regényt: Rubedenii. Az írójára nem emlékszem.
- Móricz Zsigmond az író, Sigismund Móricz - vágtam rá románul is. - A regény pedig a Rokonok. Társadalmi regényíró, 1942-ben halt meg. Regényei, elbeszélései felölelik a magyar társadalom minden rétegét. A román regényírók közt talán Sadoveanu hozzá hasonló nagy muvész. Móricztól még jelent meg román fordításban egy novelláskötet és a Légy jó mindhalálig.
- Kituno társadalmi regény az a Rokonok - kezdte értékelését. - Tetszett nekem. Nagyon olvastatta magát. De úgy éreztem, az ábrázolás kissé elnagyolt, sok apró részlettel lehetett volna bovíteni cselekményét, s akkor lett volna egy nagy nyugat-európai társadalmi regényhez mérheto írásmu. Ilyen téma csak Né­metországtól keletre ragadható meg. A mindent behálózó korrupcióban a jóra való törekvés nem érvényesülhet - vonta le Ciocîltau a konklúziót.
Ráterelodött a szó a két ország közti kulturális kapcsolatokra is. Ismerte a kérdést. A két ország között könyvkiadási egyezmény van, amely részletesen tartalmazza mindkét fél részére, cím szerint a lefordítandó és kinyomtatandó muveket - mondotta.
- Az erdélyi magyar mufordítók minden valamirevaló román muvet lefordítanak magyarra, és kiadnak. Persze, ez áll fordítva is, csak kisebb mértékben - mondottam. - A könyvüzletek fordításokkal vannak tele. A baj nem az, hogy muveket lefordítanak, hanem az, hogy a szocialista-realista alkotó módszer törvényei szerint garmadával születnek a sematikus, osztályharcos írások pártszempontok, elvek, eszmék szépirodalmi népszerusítése céljából (lásd Mitrea Cocor).
- Arra vagyok kíváncsi - mondta egy alkalommal Ciocîltau -, mikor kezdodik a magyar irodalom. A mi irodalmunk a XIX. század második felében, de jelentos muvek - Eminescu kivételével - csak a XX. században születtek. Eminescu emeli világirodalmi szintre a román irodalmat.
Amikor megtudta, hogy a magyar irodalom a XVI. század második felében alakult ki lényegében, s elso világirodalmi jelentoségu költonk Balassi Bálint, Ciocîltau elcsodálkozott, hogy olyan korán.
(x)
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép