Kovako: A magam verítéke

2006. december 16., szombat, Archívum 2003–2007

- Karácsony van!
- Az...
- Van dohányod!?
- Talán valahol elkajlódva a zsebemben... Meg is van.
- Össze van sodorva!?
- Persze.
- Karácsony van!
- Az. Azonnal célba vennének.
- Hogyan!?
- Válaszoltam a kérdésedre.
- Hiszen meg sem szólaltam!
- Rá akartál gyújtani!
- Valóban! Dee... Karácsony van...
- Az...
- Mi az Isten lelt!?
- Gondolkodtam.
- Fölösleges! Talán már mondtam.
- Nem bírtam ellenállni.
- Mondd el!
- Nem lényeges.
- Háborúban minden gondolat létjogosult.
- Vagy úgy!?
- Pontosan...
- Nem akarlak bántani!
- Ugyan, hogyan is tehetnéd!
- Tudod, én figyeltem ezeket a fiúkat, akik mellettünk lapulnak az árokban, és azt hiszem, ok is érzik, hogyan röpködnek felettünk az ünnep tetemérol lebomló repeszek... Azt hiszem, ki ismeretlen anyától származik, örök életére kénytelen társául fogadni a szorongást. És nincs, hidd el, nem létezik az az ember, ki ne tudná: túlélni születtünk. Az árva tudatában milliónyi kérdés lappang: ,,túlélni”, de mit?
- Ezt a szaros társadalmat, amely a tudathasadás határáig sodor bennünket! - harsogja a kamasz.
- Anyádat! - rekeszti mély sóhajba szavait a középkorú családapa.
- A hajszát, a gépszórók ropogását, a véges lét tudatát! - remeg egy katona zárt ajkáról.
De tudod, a valódi válasz: megélni. Megélni mindazt, amit felfoghatsz belole, megélni a végtelen lehetoségek lajstromát, s akik ezt gondolják, kétségkívül legalázatosabb lakói e véghetetlen színpadnak. Az igaz ünnep talányát ok ismerik igazán: mert valódi ünnepet csupán munkád képei serkenthetnek benned: jelek egy papíron, zamatos szolofürt, friss bor... Úgy érzem, el kell vetnem a köztudat hamis ceremóniáit: Krisztus könnye, Mária vajúdása, asszonyok sikolya - nem, ez nem a magam verítéke.
- Ember! Háá…t légy eszednél, mennyi veríték kéne még!? Még mennyit akarsz!? Térj már magadhoz, hiszen harcolunk nap mint nap!
- Majd, ha mindez véget ér, akkor talán eljön a mi valódi ünnepünk.
- Térj észhez, kiforgatott szavakkal táplálnak bennünket! Óóó, a ,,haza” - kissé rágós, de mindenekelott tápláló, gyúrd magadba gondolkodás nélkül, mást nem igazán tehetsz!
Két kamasz emlékére, kik valaha megtudhatták, mit is jelent: ünnep.
A halál tudatában létezni csupán pillanatnyi extázis, egyetlen napi ,,miért”-ek, illetve kétségek halmaza. A szabad lét tudata talán tapinthatóbb korlát, mint maga az elmúlás. A hamis pillanat évtizedekké gyarapítja testét, középkorú, vaskos férfiak hevernek ágyaikon, kezükben dohány, lábuk közt vodka, s asszonyi test. Bódultan pöfékelik a ,,szabad” lét ,,hogyan”-jait.
Serestély Zalán
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2006-12-16: Archívum 2003–2007 - :

Kovako: A hetedik nap

2006-12-16: Archívum 2003–2007 - :

Kovako: Mosolyogjunk!?