
Hírét vettük, hogy kézdivásárhelyi gyerekek, kisiskolások, gimnazisták rajzaival, grafikáival, linómetszetekkel, monotípiával, mindenféle kollázzsal és plasztikai alkotással díszítették fel a várost. Ez nem túlzás, a m?vészked? gyerekgenerációk munkái az évek során bekerültek a kulturális intézményekbe, mi több, a gazdasági vállalkozások falait és kis tereit is meghódították, s az egészen természetes, hogy a szül?i házba, rokoni és baráti körbe, az iskolákat és a kulturális élet kibontakozását támogatók otthonába befészkel?dtek a gyerekmunkák.
Valaki azt is mondta, hogy falfirka és egyéb szokásos malacságok helyett még az újonnan átadott közvécé belép?inek falain is ott van a gyerekek keze nyoma.
Legutóbb, amikor szoborállító ügyekben Vetró Bodoni Andrást kerestük, akaratlanul és kikerülhetetlenül cseppentünk bele ebbe a m?vészi-m?vészked? élet kell?s közepébe, hisz a Vetró házaspár - András és Vetró Bodoni Zsuzsa - naphosszat az iskolában, a Nagy Mózes Gimnáziumban honol, s András, amint innen szabadul, meg sem áll a Vigadó hátsó fertályában található szobrászm?teremig.
A városképet is formáló házaspár generációs váltással a ma is aktív Kosztándi páros, Jen? és Katalin örökét és hagyományait folytatja. Amikor például rácsodálkozom a kantai hírneves gimnázium múzeumi gy?jteményére - err?l majd máskor -, vendéglátóm rögtön rávágja, hogy ez négy évtizedes munka eredménye, ?k azt folytatják, amit Kosztándiék elkezdtek.
Természetesen, ,,menet közben” a képz?m?vészeti életet jelent?s mértékben meghatározó személyiségek, Kosztándiék, Vetróék mellé n?ttek és mellé álltak a fiatalok, s jellemz?, hogy a nagyobb csapat munkálkodásának céltudatossága és intenzitása mozgalmakat alapozott meg és indított el, a város két erre alkalmatos termében - a Vigadó és a Céhtörténeti Múzeum - rendszeresek és tömegeket vonzóak a kiállítások, az Incitato-tábor a képz?m?vészeti élet dimenzióit országossá és nemzetközivé tágította, és mindennek az eredményét összegezve: a képz?m?vészet olyan mértékben hódította meg a várost és vidékét, amilyent legalábbis e sorok írója másutt nem ismer. Nem, mert ebben az elanyagiasult világban Kézdivásárhelyen képz?m?vészeti munkákkal találkozik az ember a gazdasági vállalkozóknál, ott láthatja ?ket a kiállításmegnyitókon, s többnyire felleli nevüket a különféle kulturális ügyek támogatóinak listáján is.
De én a legfontosabbnak azt tartom, hogy ha a húszezer körüli lakosú kisvárosban valamelyik képz?m?vésszel elindulsz, de ha elmész vélük Fels?-Háromszék legtávolabbi pontjaira is, Bálványosfürd?re, Ojtozba, messzir?l és el?re köszönnek.
A m?vészetek gyerek- és ifjúsági dimenziói
A Nagy Mózes Gimnáziumban mintegy s?rítményként, példatárként jelentkezik az, amit a m?vészet városi szint? jelenlétér?l és arányairól mondtam. A folyosók díszítése, a képz?m?vészeti ,,eredményjelz?” pannók, rajzok, domborm?vek, képek, arcképek, a kifüggesztett listák mind arról szólnak, illetve mind azt jelenítik meg vizuális eszközökkel, amir?l most beszélünk. És ha - hála a régi iskolaépítési stílusnak és szabványoknak - a rajzterem-m?terem együttesbe belépsz, elámulsz a termek-terek nagyságától és tágasságától, s ugyanott meglep az a gazdagság, gy?jteményb?ség, amely zsúfolásig betölti a tereket. És a m?vészi munka technikai, m?szaki berendezései és eszközei, amelyek olyan munkahangulatot sugároznak, hogy késztetést érzel arra, egy zsírkrétát, ecsetet vagy irónt a kezedbe végy.
És kísér?m, Vetró Bodoni András beszélgetésünknek a kézdivásárhelyi életet messzire tágító dimenziókat ad, munkákat szed el?, gyerekeket mutat be, a díszoklevelek, jutalmak olyan sokaságát, aminek láttán szinte szégyenkezik az ember, hogy minderr?l milyen keveset tud, és milyen kevésszer ad hírt, ha már ez a mestersége.
Vetró jó m?vész-pedagógusként rendszerbe foglalja, kategóriákba sorolja témáinkat. A besorolások közös jellemz?je, hogy a kézdivásárhelyi fiatal tehetségek eredményei révén munkásságuknak más, a nagyvilágra kiterjed? és erre ráláttató dimenziói nyílnak meg.
El?ször is: ez év szeptemberében a Hatvan testvérváros által kiírt pályázaton vettek részt. Téma: Együtt a szeretetben. A VIII. osztályos Kész Blanka aranydiplomát és különdíjat nyert. Nem nehéz észrevenni, hogy Kész Blanka, már a témaválasztás kapcsán is, mennyire a fortyogófürd?i, majd a bálványosfürd?i Incitato alkotótábor hatása alá és vonzáskörébe került: az Együtt a szeretetben témába a lovat és emberi környezetét hozza be.
Ugyanezen a megmérettetésen Nagy Babos Blanka, Salamon Kata, Albert István, Nagy Tamás, Jitea Rákosi Nóra, Szabó Csilla, Földi Zsuzsa, Szabó Rákhel, Demeter Lilla ezüstdiplomát, Haszmann A., Vántsa Anna, Barabás Ágota, Gergely Zita és Deme Tamás bronzdiplomát kapott.
Másodszor: 2006 novemberében Bukarestben szerepeltek, az országos pályázatnak ,,Povestea mea” - Az én mesém - volt a tétje, témája. Err?l a zs?rizett kiállításról a VIII. osztályos Demeter Lilla hozta el a 400 euró jutalommal járó I. díjat. De dicsérettel, díszoklevéllel díjazták Szabó Rákhelt (VIII. oszt.), Kászoni Zsombort (VII.), Erdei Izabellát (VII.). A Nagy Mózes Gimnázium Vetró Bodoni Zsuzsa vezette diákjai ilyen meséket illusztráltak: A három kívánság, A rest leány, A zsiványtanya, Az okos pásztorfiúcska, Mátyás király és a székely ember lánya, A négy mesterember fia, A székely asszony és az ördög. A mesecímek azért említésre méltóak, hogy lássuk: a fiatal tehetségek egyben a magyar népmese, a magyar kultúra közvetít?i is a román kultúra világa felé.
Harmadszor: a Nagy Mózes Gimnázium tanulói az Angyalföldi József Attila M?vel?dési Központ Ezerkilencszázötvenhat cím? pályázatán a 31 beküldött munkából 24 zs?rizett rajzzal vettek részt. Ezen a versenyen a zs?ri 119 munkát fogadott el, ebb?l tizenötöt díjazott. A kézdivásárhelyiek helyét-helyzetét Kárpát-medencei versenyben szemléletesen illusztrálja, hogy a tizenötös díjkeretb?l, egyenként 8000 forint összeg? jutalomból négy a kantai gimnáziumi iskolásokhoz került. Gáspár Szilárd (VII.) A h?sök, Kovács István (VI.) A sebesült, Márton Hunor (VII.) Le vele!, Gábor Ágnes (VI.) A bátrak cím? munkája érdemesült els? díjra.
Az eredmény egészen friss, mint amiként a mi gratulációnk is ehhez a teljesítményhez.
Negyedszer: Hatvan város meseillusztrációk alkotására írt ki pályázatot. Tíz magyar, tíz holland, tíz székely népmesét kell illusztrálni. (A hatvaniaknak holland testvérvárosuk is van, s ez, közvetve, a kézdivásárhelyiek kapcsolatainak dimenzióit tágítja a nyugati világ felé.) A díjazott illusztrációk albumba szerkesztve lesznek majd láthatóak. Vetró Bodoni Zsuzsa növendékeinek 55 rajza került el?zs?rizés után a Hatvan városában történ? megmérettetésre.
Ötödször: a kézdivásárhelyiek jelenleg a Bukarestben meghirdetett (Román Posta) Európában lakom pályázat és a norvégiai Klímaváltozás témájú pályázat decemberi eredményhirdetését várják.
És még nem szóltunk azoknak az alkotóköröknek a munkásságáról - szobrászat, mintázás, öntés, faragás -, amelyeket Vetró Bodoni András vezet.
Nos, kell-e, szükséges-e még bizonygatnunk, hogy a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Gimnázium növendékeinek kézjegye, munkái, ha a város intézményeiben, a vállalkozók irodáiban és a magánlakásokban jelen vannak, ezek nem kisvárosi szint? m?vészi ájert visznek be ezekbe a helyiségekbe, s egyben azt is példázzák, hogy egy vidéki kistelepülés milyen magasságokba és mekkora távolságokra tudja a maga hírét-nevét röptetni.
Sylvester Lajos