A Székely Nemzeti Múzeumban angyalvárás napjaiban az intézmény fiatal munkatársai, Barabás Hajnalka és Vinczeffy Orsolya gyermekrajzokkal tapétázták ki a nem kis méret? Toleranciatermet. Az Angyalra várva címmel kisiskolások számára hirdetett rajzpályázatra ugyanis, a tanító nénik, a szül?k ügypártoló buzgalmának és a gyermeki lelkesedésnek köszönhet?en, elemisták százai hajoltak a rajzfüzet, rajztábla fölé, és gyermeki fantáziájukat a Betlehemi jászol, a Kisded, a Kisjézus, az angyalok felé röptetve s a kékl? hegyeken meg-megszusszanva, a szép szál feny?kön szemet-lelket pihentetve a csillagos eget, a napot meg a holdat is rajzaikon maguk fölé emelve tették láthatóvá a maguk bels? világát.
Csodavilág ez, amelynek rámája a gyermeki hit, színei, formái a szabadon szárnyaló fantázia játékai.
A múzeumi ünnepélyes megnyitóra a kisiskolások - többnyire sepsiszentgyörgyiek, kovásznaiak - szüleikkel, nagyszüleikkel érkeztek. A szervez?k Kónya Ádámot, az intézmény nyugalmazott igazgatóját kérték fel, hogy a régi id?k karácsonyairól szóljon. Ennek köszönhet?, hogy egy gyermekkiállítás a feln?ttek számára dupla üzenet? lett. Gyönyörködhettek gyermekeik, unokáik alkotásaiban, visszaidézhették a maguk, többnyire az ?ket megtipró negyvenéves átok idejére datálható karácsonyokat, amikor magát a karácsony szót is Télapóra kellett torzítani, s Jézus neve is kommunista tilalom alá fogott volt.
Az el?adó szikrázva sziporkázó szavai nem okozhattak télifatüzet, mert a személy szerint is érintettek ilyen-olyan okok miatt nem voltak jelen.
E sorok jegyz?je a kiállításmegnyitó kezd? homályát karácsonyi hangulatkeltésnek vélte, de amikor a teremre fényözön zúdult, az el?adónak köszönhet?en azt is megtudta, hogy jó pár évtizeddel ezel?tt a mostani kiállítás el?djének tekinthet? M?vészeti Népiskolába Vinczeffy Orsika édesapja Zágonból a négyszáz gyermekrajzot behozta, az épületben volt hely b?ven, mert állítólag én, az akkori kultúrmindenes a teremb?l még a lámpákat is leszedettem.
Sokáig azt hittem, hogy magam is lámpás vagyok.
Tévedtem, de a Székely Nemzeti Múzeumban, amely tizenhét esztend?vel ezel?tt újrakeresztelkedett, lámpaoltónak is jó lenni.
Sylvester Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.