Gyarapodó magyarokRiport: Kétezerben indult

2006. december 28., csütörtök, Archívum 2003–2007

A faluban az önállóan gazdálkodók közt az egyik legifjabb, ráadásul alig huszonkilenc évesen a községi tanács legfiatalabb tagja, aki az RMDSZ eloválasztási kampányában került a jelöltlistára két éve, tehát szavazatszám döntött afelol, alkalmas vagy alkalmatlan-e a közképviseletre - mindezek egy kezdodo pálya jellemzésére még nem elégségesek, de mindenképpen jelzik a lendületet, mellyel az életnek nekiindult a kökösi Sztáncsuly Sándor, s hogy környezete értékeli, amit eddig elért.
A maga ura
Egy zsákutca végén áll az új porta, a tágas udvar pedig a széles ölelésu mezore fut ki. A még vakolatlan, új háztól, mondhatni, a szárítókötélig itt mindennek alig pár éves története van, mert a gazda szinte puszta telken teremtett otthont magának. Tulajdon sorsát különben minden saját kezdeményezése mellett is az elodök sorába illesztve szemléli.
A gazda betessékeli a látogatót a házba, s leülteti a még bebútorozatlan, leendo ebédloben, mely nappali is lesz egyben. Mindjárt szembeszökik a hagyományos otthonoktól nagyon eltéro szerkezetu a lakás. Rálátni a fozofülkére, melyet fél fal választ el az ebédlotol. A Szentgyörgyrol ide kiköltözött, könyveloséget végzett fiatal­asszony kávét foz, közben a gazda mesél.
- Én vázoltam fel a tervet, és együtt építettük fel a feleségemmel és édesapámmal. Azért nem került nekünk annyiba, mert több mindenhez értek. A pótkocsival elhoztuk a téglát, ha kell, komuveskedem, elvégzem a gipszkartonszerelést is. A faluban vagonszeru beosztásúak a házak, azt nem szeretem. Ez téglaalapú, tízszer tizenkét méteres, s arra törekedtem, legyen kihasználva. A konyha mellett a fürdo, a kamra, szemben egy szeparé a ruháknak, abból nyílik a gyermekszoba, errébb pedig a nagyszoba. Most benn alszik a gyermek, azért maradtunk kinn. A túlsó bejárattól majd lépcso visz fel az emeletre, ha manzárdosítom, oda is elfér két-három szoba. Egyelore a belso vakolás van meg, kívül majd akkor, ha lesz rá pénz, mert elobb szigetelni kellene, s utána vakolni. Gáz még nincs a faluban, fafutéses kazánt szerelek majd be, központi futésünk lesz. Az építést? Magyarorszá­gon is dolgoztam építotelepen, a szakiskola elvégzése után - fémesztergályosságot tanultam a Puskás Tivadarban - kimentünk egy barátommal pár hónapra, de nem szerettem az ottani emberek felfogását, s itt jobban érzem magam. Komu­vességgel is megkereshetném pont azt, amit a gazdálkodással most, de engem a föld vonzott.
Rátérünk a gazdálkodásra.
- Ennek én vagyok az ura, én tervezem, én végzem, s ha hasznot húzok belole, az én dolgom. Változatos is, a monoton munkát nem szeretem. Ma pityókát permeteztem, utána búzát, itthon az állatot kell ellátni - olyan mozgalmas az egész. Azt mondják, a paraszt az utolsó - de az ma már többet kell hogy tudjon, mint egy szakmunkás. Igaz, ha valamit elvállaltam, azért felelni kell.
A felelosség kérdése azért fontos, mert a 40 megmuvelt hektárból öt a saját, a többit béreli a gazda, méghozzá sokaktól. Ezeknek nyilván az a lényeges, megkapják-e rendesen a bért.
Bérelt birtok
- Ez itt Málnási-birtok volt, Málnási Ferdinándról, a dédapámról annyi maradt fenn, hogy egyebet nem csinált, egy vadászpuskával járt-kelt. Annak a huszonvalahány hektárja mind ide volt tömörítve, de azt ötfelé osztotta a gyerekei között, azok aztán eladtak belole, így kerültek mai szomszédaim. A leszármazottak közül kevesen foglalkoznak mezogazdasággal. Én azon próbálkozom, hogy ezt nagyjából szedjem össze. Ajánlottak 25 árast is, de semmi értelme, az uniós támogatások is csak 30 áron felül járnak. Igen, ha pont mellette van a már bérbe vettnek! Akkor igen. De így is rengeteg felé feküsznek. Az öt hektárt, sajnos, egy se éri el. Az idén vagy hat hektárt béreltem hozzá, akadnak nagyobb darabok is. Gyerekkoromban a család a visszakapott négy hektáron dolgozott. Én reajöttem, azon nem lehet megélni. Mikor bérelni kezdtem, olyanokat tudtam csak megfogni, hogy egy hektár kilencven ár öt helyen volt. Aztán három évvel ezelott, mikor a szárazság volt, s tavaly az árvizes ido után rengeteg korábbi bérlo adta vissza a földet, s azok hozzám jöttek. Mikor megkezdtem, azt sem tudtam, hogyan jussak földhöz, de tavaly már tíz hektárral többet tudtam vállalni. Elvettem az egyiktol is, el a másiktól is, s akkor fel kellett valamit mutatnom. A faluban azt nézik, és soha senkinek adósa nem maradtam. Az utolsó szem gabonát is odaadtam. Akár mázsa búzában, akár pénzben vagy disznóban egyeztünk meg, mindig megadtam. Voltak itt nagyobb gazdaságok, több száz hektárosak, de nem mindig osztották ki a járandóságot, ezért jött annyi föld hozzám. A tisztesség elébb való, mint ha arra számítanék: úgy sincs, kire bízza, s nálam marad a földje…
Termelni és eladni
- Kökösben, aki piacra termel, és nem a család túléléséért, egy kézen meg lehet számolni. A fo kultúra nálam a pityóka, az hozza a pénzt. Az áprilisban eltevodik, és szeptember-októberben hozza a pénzt. De vetek gabonafélét és lucernát is, amit feletetek a disznókkal, bikaborjakkal. A búzát, árpát, rozsot általában úgy teszem, hogy osszel a felét s ta­vasszal megint a felét. Ha véletlenül rosszul telel, ne legyen akkora kár, s tavasszal ne kétszeres a kiadás. Nem teszek fel mindent egy lapra, az a mezogazdaságban nem muködik.
- A pityókát? Nem kombájnnal takarítom be, hanem emberekkel. Szentgyörgyön rengetegen kiállnak a szoborhoz vagy lejjebb. 300 000 lej s egy veder pityóka. Én megyek értük, és lehozom. A faluban nincsen már, aki vállalná, inkább elmennek a két nagyvárosba, de nem napszámoskodnak. Nálam igaz, tíz napra van munka, s hiába keresné meg azalatt a minimálbért, inkább jár egy hónapig ugyanazért a városba. Cigányok? Lett most hetven áron vagy öt pótkocsi krumplim, s úgy adódott, kilenc cigányt hoztam ki. Azok nekifogtak fél nyolckor, s este hétre az öt pótkocsinyi fel volt szedve. Jó messze, Szotyor aljában - ha ott marad, éjjel orizhettem volna. Megígértem, hogy még adok, és úgy dolgoztak, hogy az bárkinek a becsületére vált volna.
- Eladni? 24 kilométerre van Brassó, ott rengeteg a kuncsaft, én ezt régóta csinálom. Vagy kiviszem az országútra, 10-15 perc alatt elkel. Sok kuncsaftnak a telefonszáma is megvan, felhívom: van egy vagonnyi, gyere érte! Akad köztük közvetíto is, s van, aki maga kilózza ki a bukaresti vagy ploiesti-i piacon. 5000-6000 lej volt kilója az idén, megegyezünk, ennyi százalék leütodik, még adok rá egy zsákot, viheti. Aztán hogy o 8000-ben adja el, az az o szerencséje. Összeállni? Itt egy gazdaságban ültettek 22 hektárt, a többiek 10 mázsácskákat adtak el - ezeknek közös tárolót építeni nem érdemes. De nem is lesz szükség rá, burgonyafeldolgozó gyárat készül építeni a közelben egy hazai meg a svéd üzlettárs, Sapard-pályázat, ha az muködni fog - biztos dolog lesz, mint a cukorrépa-termesztés. Tehenem csak ketto van, s nevelek még hat bikaborjat. A tejbol egy kevés a tejgyárnak megy. Több a malacos golye, összesen tíz. A malacokat mindig a piacon adom el 10-15 kilósan. Teszem kocsira, s megyek velük a prázsmári, tatrangi, întorsurai piacra, nem adom bellérnek, hogy az nyerjen rajta két-háromszázezer lejt darabonként. Most a malac hatszázezer, legutóbb is annyit kaptam érte. Biciklivel jött a vevo, hazaszállítottam neki. Hát látom, van még neki tizenegy százkilós és vagy harminc darab süldo. Hát ember, mondom, né, mit írnak az újságok a háztáji tartásról! Maga itthon tart ennyit? Ó, azt mondja, ahogy eddig eladtam, ezután is eladom.
- Ezért mondom: nem számolhatják fel egyik napról a másikra a házi tenyésztést. Büntetéseket helyezett kilátásba az újság: de ha nekem januárban kell malacozzék a golye, mit tudjak csinálni? Nem férek bele a húszas létszámba - de ha nekem félidosök a golyéim? Hajtassam el a malacot?
Az uniós eloírásokat böngészve abban reménykedik, saját udvarán akkorák a méretek - a száz métert meghaladja az istálló és a lakóház közti távolság -, hogy csak kap muködési engedélyt. Disznóneveldéjét körültekintoen úgy szerelte fel, hogy mint mondja, egy nap alatt átalakíthatná a rácsok áthelyezésével, marhatartásra tehetné alkalmassá. De ha minden kötél szakad, ott a mezo, kijjebb költözik, de amit szeret, nem hagyja abba. ,,A problémák ott kezdodnek, amikor állami szubvenciót kér az ember. Akkor jön az ellenor, hogy megnézze, hol nevelték fel azt a sertést. Én viszont malaconként adtam eddig el” - magyarázza.
Sztáncsuly Sándor panaszkodik a tájékozódási lehetoségek nem kielégíto voltára. Az újság sok mindent megír, de a felmerülo kérdések megválaszolása eleven párbeszédet igényelne. Az idén alakult sertéstenyészto egyesületbe is beiratkozott, az 58 alapító tag egyikeként a mai napig nem kapott visszajelzést, pedig szüksége lenne rá. És szívesen muködne együtt a többi tenyésztovel, belátja, az hasznos lehet. Ironikusan meséli, egy választáson is részt vett, vezetoi garnitúrát, ellenorzo bizottságot, mindent felállítottak, könyvelot fogadtak - de az egyesület életjelt azóta sem adott magáról! ,,Ígérték, külföldrol hoznak be malacokat, azokat mi felneveljük, összeszedtek fejenként egy-egy millió lejt - és azóta semmi.” Pedig az ötlet, miszerint közös fellépéssel jobb árat tudnának kieszközölni a piacon, nyilván életképes.
*
Sztáncsuly Sándor tanácstagként részese a községfejlesztési erofeszítéseknek. A község Sapard-pályázatot nyert, leaszfaltozzák a foutat a szentgyörgyi letérotol a vasútig, azaz végre civilizált útviszonyokat teremtenek. Korszeru közmuakna készül. Úgy tudja, szennyvíztisztító is lesz, s következik a vízvezeték. Tisztában van vele, bár az embereket egyelore megszervezni nehéz, az összefogásra még nagy jövo vár.
Ui.: A sertéstenyészto egyesületre még visszatérünk.
B. Kovács András
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép