Kultúra: Arccal felénk fordulva

2007. január 6., szombat, Archívum 2003–2007

Nagy Gáspár is elment
Valamelyes mitikus vágyakozásban az igazság felé - megjelenik kora reggelente sok ember, gyermek és csapat, akiket és amelyeket annyira szeretnék sokáig szeretni.
Igen, a vágyakozás az igazságtevésre, s bizony földön és csillagrendszereken túli Valakihez, aki ezt a m?veletet tán megérti, s el-eljut Hozzá minden, ami fohászhoz hasonló.
Így jelent meg ma reggel az áhított h?vösön Nagy Gáspár költ? a szobámban, leült immár nyikorogni is lusta magam mellé.
Mintha ? vigasztalna?!
Én gondoltam rá aggódva hónapok óta, mert a fal felé fordulva aludt, és nem láthatta tisztán betegsége miatt ezt a kereng? világot.
Nem a siralom, hanem az aggodalommal járó, settenked? félelem idézte tán ide ezen a hajnalon. Ötvenen van túl, és annyi versen, hogy más kis népek fennen lobogtatnák.
A miénk tán nem? De igen. Mert megírta a kádári félelmes kommunista korban, hogy a halottakat el kell temetni, a gyilkosokat sosem szabad feledni, és azokat meg kell büntetni. Továbbá azt is fölírta a magyar költészet falára, s föl a tisztesség egére is, hogy az árulás bérével nincs ám letudva minden, és ki Megváltót árul halálra és nemzetet viszen veszend?be önmaga és bandája érdekében, az meg nem szabadulhat büntetlenül...
Most már nem vakítja Nagy Gáspárt, a nemzet Nagygazsiját a hazugság díszletelemeib?l összerakott Magyarország sorsa a perzsel?, lángoló id?ben: nem csak a b?r, a test ég a szent aratásban, de arcunkon is ég a b?r, mert hogy képtelenek voltunk s vagyunk rendet tenni a haza háza táján; szélhámos, irtózatosan hazudozó sihederek és dörzsölt kommunista fiúk és hölgyek építik magukévá köntörfalakból Magyarországot: kibérelték a hazát, és bérleti díjat az idegenségnek fizetnek vigyorogva.
Ily korban élünk, Nagy Gáspárt idézve.
Gazsi, jó barát, hát mi sohasem fogjuk a gyilkosainkat, a b?nösöket, az ellenünk vétkez?ket megbüntetni, mint más, jobb házaknál?
Ez a mostani Magyarország letett az olvasásról. Itt már senki nem olvas semmit, legfennebb nyugati krimit. Most, hogy az ágyam mell?l elsiet? Nagy Gáspár után integetek, az jut eszembe: Isten ?rizze meg a magyar nemzetet attól, hogy testületileg és fölcsapott kezekkel fordulna újból költ?ihez, íróihoz. Mert amikor ezt cselekedte ez a nemzet, mindig szakadék szélén állott vala, és omlásban.
Röhögve mondják: Uraim, ki olvas ma verseket? És nekünk mondják, akik felé fordultak az álmos hallgatás idején.
Nagy Gáspár említett és a többi versét rongyosra olvasták akkor, amikor a gyilkosok gyilkoltak, az árulók életet árultak, országot és lelket, és temetetlenül hevertek hasmánt a h?seink, sírjukat sem ismertük, lovakkal tiportatták azokat, s nem volt bátorságunk fölkutatni. Csak sírni, sírni, sírni s remélni.
Töpörödik a nemzet, az ország.
Nélküled a remény is szalonnab?rként sirül össze bennünk.
Czeg? Zoltán
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép