Kultúra: Bakk Pál útravalója

2007. január 13., szombat, Archívum 2003–2007

Van annak olyan öt esztendeje, hogy a kezembe került Bakk Pál tanító úr egyik írása, ha jól emlékszem, akkor e kis kötet sorrendben a legutolsó darabja volt: az Életmento cigaretták. Borcsa János adta a kezembe, nézném meg, mit gondolok róla, vajon nem kellene-e a Székelyföldnek. Szerkesztoként mindig is jóleso érzés egy-egy új név, új szerzo felbukkanása, mindig is különös, bizsergeto kíváncsiság fog el, ha kezembe kerül egy addig ismeretlen szerzo munkája, mert arra gondolok, hátha jó, hátha van benne olyan eloremutató valami, nevezzük akár duendének, akár tehetségnek, ami azt súgja a szerkesztonek, olvasónak, hogy ezt a szerzot biztatni kell, támogatni, segíteni kell, mert lehet, hogy vannak még a mélyben újabb és újabb tartalékok is. Elolvastam, és örömmel olvastam. És a válasz természetesen pozitív volt, mert valami olyanszeru, az emberi lélek legmélyén gyökerezo érzések, érzelmek, olyan emberi tisztaság sugárzott az egyszeru, tiszta, áttekintheto mondatok mögül, amilyen csak a legegyszerubb emberek vagy a legegyszerubb emberek közül kikerült ember lelkébol sugározhat. Benne volt ugyanakkor valami székely kedélyesség, székely életöröm és szívósság, ami a helyi embereknek annyira a sajátja volt, és reméljük, hogy marad is sokáig.
Bakk Pál ekkor, ha jól számítom, hetvenöt éves volt, jóval túl azon az életkoron, amikor jelentkezni szoktak írásaikkal a kezdo tollforgatók, de telve egy szolgálatban, munkában eltöltött élet értékes tapasztalataival. Azon túl meg - mondjam ki - háromszéki, s ez külön öröm volt, hiszen a két kezünkön megszámolhatjuk, hányan vagyunk háromszékiek, akik írásra adtuk, adjuk a fejünket. Másként indul egy kezdo, csikó író, költo, és másként az, aki talán nem is akart soha író lenni, csak valahogy úgy alakult - és volt(ak), aki(k) támogatták is ebben -, hogy nem hagyta nyugton a fehér papír vagy esetleg valami megmagyarázhatatlan - hogy ez mi, ennek az írók a megmondhatói -, és tollat vett a kezébe, s telerótta tapasztalataival, emlékeivel a fehér oldalakat. Lehet, hogy csak magának, lehet, hogy nem is gondolt soha a közlésükre, ne adj’ Isten, arra, hogy ezek valaha, valamikor könyv formájában összegyujtve is megjelenjenek. És tegyük hozzá: igen jól tette. Mert hol olvashat a mai olvasó - mondjuk - arról, hogy miképp történt a múlt században ezen a vidéken a szénaosztás, a hagymafuzés, milyen volt a környékbeli fiatalok élete a múlt század derekán vagy azelott. És ezek csak a csemegék a kötetbol, mert megtudhatjuk azt is, hogyan, hol tanultak a háromszéki diákok, tudósít saját sorsán keresztül háborúbeli hányattatásaikról, a családalapítás nehézségeirol a múlt századi történelem viharai között, a csángómagyarok között vállalt küldetésérol, az ötvenes évekrol, majd a falujában vállalt népszolgálatról. S közben, a sorok között olyanfajta emberség jelenik meg, ami kivételes volt, azt hiszem, akkoriban is, és nyugodt lélekkel mondhatjuk, azt hiszem, hogy ma is az.
Az Életmento cigaretták címu, e kötetbeli elso írása nemsokára meg is jelent aztán a Székelyföldben. A bábáskodás tehát sikeres volt. Örültünk mind a ketten: Borcsa János is, én is, és örült talán a tanító úr is. Aztán egy ideig az írások búvópataka mintha elapadni, kiszáradni látszott volna. Eltelt pár év, már-már szinte meg is feledkeztem a dologról, amikor újabb anyag került ki Bakk Pál íróasztalának fiókjából. Aztán megint csend. Majd egy újabb hallgatás után mintha a szerzojük megtáltosodott volna: János hívott, hogy még van egy, aztán még egy. Már-már összeállt volna egy kötetnyi, amikor újabb telefonhívás következett, hogy sikerült rátenni az i-re a pontot egy újabb darabbal, s ezzel, úgy néz ki, készen is van, teljes a kötet. Már csak sorrendbe kellett állítani, ami egyébként kínálta magát, a szokásos szerkesztoi munkát elvégezni, és nyomásra készen állt az Útravaló.
Az az ember, akit e könyv lapjairól, az emlékezo írásokból megismerünk, nemcsak falujának, hanem népének, nemzetének is elkötelezett szolgája volt. Nem hivalkodó, csendes, szívós, szorgalmas elkötelezettség ez, olyan emberé, aki a történelem különbözo stációi között is tudta, hogy mi a dolga, tenni a népéért, nyelvéért, és miért ne: a megmaradásunkért, azokkal az eszközökkel, amelyek rendelkezésére állnak: a tanítással, a kultúrával, önmagunk állandó fejlesztésével, a mindenre való odafigyeléssel, és a segítésre való állandó készenléttel. Nem kis dolog ez sem abban, sem a mai világban. És kituno példa is az újabb és újabb generációk számára egy nem is oly távoli, meglehetosen viharos évszázadból a kitartásról, az emberi tisztességrol, szeretetrol, alázatról és az emberi méltóságról.
Végezetül tegyük még hozzá, hogy amiként én ezt viszonylag kívülállóként láttam, tapasztaltam, Borcsa János nélkül nem született, nem születhetett volna meg ez a könyv, sem a szentléleki Ráduly Béla bácsi nemrég napvilágot látott kötete. O volt az, aki bátorította oket, és o volt az, aki, ha kellett, ki is csiholta, ki is kunyerálta az újabb és újabb írásokat belolük, és ösztönözte mindkettojüket, hogy nem szabad abbahagyni, hogy csinálni kell, írni kell tovább. És gondozta a szövegeket. Csak én tudom azt az örömet, amikor idonként szólott nekem, hogy van még egy, és talán ha nem mondja, hogy mirol, kirol van szó, akkor is tudom ezt. Azt kívánom tehát Bakk Pálnak, hogy legyen ne még egy, hanem még több hasonló írása és könyve, és most már nemcsak a tanítványai, falubelijei, hanem az olvasó, olvasói számára is szolgáljon.
Fekete Vince
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép