Zágonban Kis József polgármester két férfit invitált az irodájába. Bátorításként mondta: gyertek, nincs itt semmi titok abban, amit meg kell beszélnünk.
Apa és fia lép be és foglal helyet, arcuk hasonlatosságán látom. Az apa zömökebb, nem rosszallóan mondom, hogy súlytalanabb. A fia - úgy 30-asnak nézem, kés?bb kiderül, hogy mindössze 21 éves - robusztus alkatú, szép szál fiatalember, aki után, minden bizonnyal, titokban visszapillantanak a lányok.
Érkezésük el?tt a polgármesternek katonavendége volt, ugyancsak robusztus alkatú, fiatal férfi. A katonatiszti rangokhoz én (már) nem értek, Kis József polgármestert?l tudom meg, hogy ?rnagyi rangú a vendég, a sepsiszentgyörgyi csend?rlaktanya új parancsnoka.
A két látogatás között csak akkor teremtek kapcsolatot, amikor a tárgyalóasztal melletti beszélgetésb?l kiderül, hogy az apjával érkez? papolci fiatalember csend?raltiszti iskolába készül.
Egyszeriben érdekelni kezd a téma.
Jelzem is, véleményt is mondok azzal, hogy ha jól emlékszem, 1946-ban Gróza Péter (dr. Petru Groza) az egyik csíkszeredai nagygy?lésen azt mondta: adjatok magyar csend?rt a magyarnak, mert még a verés is jobban esik t?le.
A csend?raltisztjelölt és az apja egyszerre hahotázik a telitalálat-mondáson. Persze, én arra most nem térek ki, hogy dr. Petru Groza - az erdélyi magyarok számára Gróza Péter - a háború el?tti és f?leg a háború utáni erdélyi, illetve romániai történelem egyik, hogy is mondjam, legizgalmasabb alakja, aki kiváló magyartudásával és magyar m?veltségével babonázta és meghódította az erdélyi magyarság akkori baloldali hangadóit és a közembert, s nagyrészt neki tudható be, hogy a naiv és hiszékeny emberek minden szavát kontraktusnak min?sítették, és voltak, akik a Magyar Népi Szövetséggel az élen Erdély egészének Romániához csatolását is szorgalmazták. Gróza Péter olyanokat is mondott, hogy a határok csak arra valók lesznek, hogy az emberek tudják, kinek kelljen fizetni az adót.
Meglehet, hogy kezdetben Groza maga is hitt ezekben a propagandisztikus, kés?bb - a kommunista diktatúra berendezkedése után - a visszájára forduló kijelentésekben. Akkora népszer?ségre tett szert a magyarok körében, hogy a ’89-es fordulat után, amikor bukaresti szobrát a románság ledöntötte, Budapesten a Gróza Péter-rakpart, ahol a magyar külügyminisztérium épülete is áll, még sokáig viselte a ,,magyarbarát” román kormányf? nevét, akinek voltak olyan gesztusai is, hogy Nagybaczoni Nagy Vilmos tábornokot, egykori szászvárosi diáktársát Rákosi börtönéb?l vetette ki osztálytalálkozóra.
Reméljük, nem a történelem fintora, hanem csak szelídebb visszakacsintása, hogy a mostani uniós csatlakozással a határok ,,csak” adófizetési körzethatárrá min?sülnek, bár én optimista alkatom ellenére jobban szerettem volna, ha közülünk, aki akar, Kárpát-medencei magyar állampolgárként koccinthatott volna az uniós csatlakozás nagy napján.
Kis József arra a kérdésemre, hogy vannak-e még magyar jelentkez?k a csend?r-altiszti pályára, elmondja, hogy jelenleg csak a hegyen túl, Caracalban és Câmpulung városában léteznek csend?r- illetve rend?r-altiszteket kiképz? központok, de Markó Béla miniszterelnök-helyettes nemrég arról beszélt, hogy Kolozsváron is lesz ilyen, s akkor az erdélyiek, minden bizonnyal, szívesebben jelentkeznek.
Sinka Géza pedig - ha jól értettem a keresztnevét - minden bizonnyal papolci-kézdivásárhelyi neveltetéséb?l a hátizsákba helyez - ma nem divat a katonaláda - annyi és akkora erkölcsi tartást, hogy nem a ,,jóles? verés” miatt lép erre a pályára, hanem azért, hogy a szép magyar szó szerint a csend, a rend és a békesség emberséges ?re legyen: igazi csend?r.
Annál is inkább, mert ezt a szót ugyancsak Budapesten, a magyar szabadságharc és forradalom félszáz éves fordulóján igencsak kiforgatták a maga mivoltából.
A verés akkor sem esik jól, ha magyar üti-veri a magyart.
Sylvester Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.