
Nem tudom, Márai hazaérkezett-e Sepsiszentgyörgyre. Mert ugyebár minden életmu-kiállításnak az a(z egyik) célja, hogy kicsit otthont teremtsen a tárlat foszereplojének éppen ott és éppen akkor. Márai, lehet, otthonabb volt Londonban (ahonnan a vándorkiállítás Sepsiszentgyörgyre érkezett), mint emitt, Háromszék fovárosában. Pedig volt o itt fizikai valóságában is, a Székely Nemzeti Múzeumban Gyárfás Jeno egyik festménye elott oseihez való viszonyáról, polgári származásáról elmélkedett éppen. Vagy legalábbis így írta meg utólag. Csak egyetlen jellemzo vonását hadd idézzük a Márai-féle polgárképnek: ,,o vásárolta a könyveket a helybeli könyvkereskedésekben, ahol számlája volt, s lassan csakugyan tekintélyes könyvtár gyult össze dolgozószobájában, egyrészt, mert szeretett vacsora után, vizes bor mellett olvasni, másrészt, mert a helybeli könyvkereskedok mutatóba nyakára küldtek tücsköt-bogarat, s o aztán, úri tunyaságból és nemtörodömségbol, elfelejtette visszaküldeni a drága köteteket, újévkor legyintett, és kifizette a háziorvost és a könyvszámlát”. Ajaj, hol van már a tavalyi hó s a néhai polgár? Egykori jó szokásaiból mára csak a vizezett bor ivásának szokása maradt meg, könyvet már nem vásárol sem méterre, sem úri passzióból, olvasni pedig…
Márait azért olvassák. Sokan, egyre többen. Nem tudom, a könyvesboltok forgalmát mennyire lendítette fel a Márai-kötetek szabad forgalma, de hogy a könyvtárakét igen, az bizonyos. S akik olvassák, azok bizonyosan tisztelik is az írót, azok bizonyára kíváncsiak a Márai-kiállításra, azok bizonyára többet akarnának megtudni errol a furcsa egyéniségu, magába zárkózott emberrol. Hogy miért lett Grosschmid Sándorból Márai Sándor, hogy miért választotta az emigrációt, hogy a kituno prózaíró miért, milyen körülmények hatására ,,csapott fel” olykor-olykor költonek, hogy miért lett öngyilkos, s választotta sírjául az óceánt. Hogy ki az az ember a betuk mögött. Mert az írást csak úgy lehet értelmezni, ha szerzojét és korát értjük. Ez most egy kicsit didaktikus. Vagy nagyon. De apropó, didaktika. A Magyar Kultúra Napjának egyik helyi szervezoje a rendezvénysorozat kezdete elott félhangosan kérdezte, mintegy önmagával társalogva: vajon hány magyartanár jön el? Hadd említsük fel, mert régen volt, már öt napja: a Magyar Kultúra Napján Sepsiszentgyörgyön a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében kultúrtörténeti, irodalomtörténeti, zenetörténeti eloadások zajlottak. Szervezonk önmagához intézett kérdése pediglen szónokinak bizonyult. Azok, kik e ránk kényszerített más világi sorsban a magyar kultúra terjesztoi lehetnének, híjával találtattak. Ezúttal is.
1948-ban, utolsó magyarországi útlevélkérvénye beadásakor megkérdezték tole: Ön baloldali, liberális író, most kilencvenöt százalékban az van, amit Ön akart, miért megy el mégis? És Márai azt válaszolta: az öt százalék miatt. Az anekdotát mai és itteni állapotainkra átültetve: a magyar kultúra Sepsiszentgyörgy lakosságának jó, ha öt százalékát érdekli. Végül is hatvan esztendo alatt semmi nem változott. Épp csak az arányok az ellenkezojére.
Váry O. Péter
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.