
Beke Györgyöt (felvételünkön balról) még csak újságíróként tartotta számon a közfigyelem, s máris jóízu legendák keringtek róla, miszerint bakancsra szerelheto és összecsukható szárnyak tulajdonosa, naponta féltenyérnyi szalonnával, három krémestésztával táplálékul beéri, s ha valamely fiókszerkesztoségben lavórnyi lábvízre talál, rekkeno hoségben is képes bármikor és bármirol gépbe verni több kolumnás riportot. A fölöttébb nekibuzdult termékenység nem mindenkor bizonyult jó beajánlónak a céhen belüli figyelem felkeltésére, mifelénk különösen nem, hol - kis térségben muködvén - oly sok irály van elfoglalva a maga Parnasszus-gondjaival, így eshetett meg, hogy Beke György olvasók kedvencévé s rangos íróvá érett, míg a szakma megbocsátó egykedvuséggel, olvasása nélküli jóltájékozottsággal számlálgatta mind szaporábban sorjázó könyveit. S mert a szerkesztok mégis sejteni vélték, hogy kortárs irodalmunkban egyedülállóan sajátos lényegu életmu körvonalai rajzolódgatnak, forrnak, erjednek és dagadoznak a Beke-muhelyben, gondosan válogatták meg recenzenseit, így szerzonket - a nagyobb vállalkozásért felénk gyakorta kijáró - orrba vágás hál’ istennek még nem érte.
Pedig, saját szómagyarításával szólva: amilyen földmeregeto szívósságú ember, kibírta volna azt is, mint hogy - most már legutóbbi könyve torokszorongató élményével megvallhatom - attól is fölösen féltettem valamikor, hogy esetleg megszívlel valamely irodalomépíto szándékú traktátumot. A hetvenes években például tetszetosnek bizonyult az az elképzelés, miszerint az irodalom formanyelvét sürgosen meg kell újítani - mintha az valamely motoralkatrész volna -, minél elébb megszabadítván közéleti koloncoktól, különben az a látszat támad, hogy nincs is szükségünk nemzetiségi intézményeinkre, minden rendu-rangú teendot ellát az irodalom egymaga. S mert Beke György kapcsán szellemi életünknek csaknem minden vonatkozása immáron szóba hozható, hadd jegyezzem meg, hogy ebben az elgondolásban rejlik némi bölcsesség, csakhogy mert realitás-idegen spekuláció terméke, hamis. Az igaz irodalom mindig lehántotta magáról a mesterséges megújítására irányuló szándékokat, kora szívhangjaira hallgatva alakult örök legbensobb természete szerint, mint hogy gondunkat visszájáról nézve az eleje is tisztábban látszik: nemzetiségi létfirtató intézményeink oly mértékben csappantak-fogyatkoztak a század végére, hogy még szépírásunknak is belso kényszere támadt felhagyott szálaikat szottesébe beszoni, anélkül hogy sokszínuségérol, sokarcúságáról lemondott volna. Az ilyenfajta, egy pupillatágulással belátható irodalmakban, mint a mienk is, bármikor álljon be mufajok közti egyensúlybomlás, csappanván elbeszélo kedv, vagy szikárodna-fakulna a líra, a Beke György-féle lelkiismeret-bolygató és közösségi önérzetet sugárzó írói magatartás - anélkül, hogy hézagpótló funkciót töltene be - jelenség voltának rögtön élesebb fényudvara támad.
Az egyszemélyes intézményként tevo-vevo írástudó különben sem új keletu a mi százados kényszerhelyzetek abroncsai közt feszengo kultúrhistóriánkban, s ilyen minoségu hívásnak engedelmeskedvén Beke György ma sem társtalan. Az utóbbi években egyre karakteresebb vonásokkal körvonalazódó életmu felol tekintve ma már az is nyilvánvaló, hogy a sokat író Beke termékenysége nem csupán alkati vonás, alaposan átgondolt küldetéstudat üzemelteti a mohó valóságfirtató szenvedélyt, s a munka természete: gyorsulón elzúgó évek sodrában az írói rangra emelt szociográfia sem szívlelheti a lassú tempójú számbavételt.
És írónk immáron hosszú évek óta egyre erélyesebb szívóssággal, ugyanakkor árnyalatok szálain finomuló érzékenységgel, egyfajta kortársi muszáj-polihisztorként nyomul mind mélyebbre abban a valóságközegben, melyet mindközönségesen a romániai magyarság életének nevezünk. E sors gondjai irányították figyelmét a moldvai és hétfalusi csángók jelenére és jövojére, székelyföldi tudósításaival a még itt-ott föllelheto, köldöknézo rezervátum-gog ellen is hadakozván, ötvenhat írót megszólaltató könyvében a testvériség fesztív szólamoktól mentes, mélyben hullámzó tartalmait szálazta, Koós Ferenc hagyatékának megmutatásával és elemzésével, kisebbségi értelmiségi magatartásmodellt állított, válván kénytelenül is nemzetiségtörténet-íróvá, politológussá és etnográfia-értové, román-magyar-német kultúrkapcsolatok ápolójává, nemzetiségtudomány-fejlesztové, egy sorsközösség oly írómindenesévé, milyet csak Közép-Kelet-Európának ez a szögelete teremhet kényszeru kedvében.
Jelenség érvényunek tekintheto talán még az is, hogy a fikcióval is frigyben álló írónak ne elsosorban - egyébként népes olvasótáború - regényei hozzanak literátori babérokat; kiegészíto elemei maradjanak csupán a mélységes alkotói alázattal épülo, perzselo valóról tudósító életmunek; nos, ez is csak Mikes és az erdélyi emlékírók honában eshet meg tollforgatóval.
Készül tehát a hatalmas körkép, mely életünk hetvenes és nyolcvanas éveinek színtereit Bukaresttol Máramarosszigetig, Bákótól Temesvárig a Székelyföldön át múlt s jövo ütközopontjain csaknem minden dimenziójában befogja.
Barangolás-könyvei után immáron még egyértelmubbek vállalkozásának impozáns méretei, a Beke-legendárium irodalmi jelenség értékuvé nemesült, mai s holnapi magunkon is múlik, hogy kuriózummá ne váljék a meglódult idoben. (1985)
P. S.
Íródtak e sorok pedig 22 esztendovel ezelott, s bár lábon állt szedésük is az Igaz Szó nyomdai szekrényében, midon érkezett a sürgos telefonutasítás, miszerint Beke György fejének hullania kell. A fenti méltató szavakból is kiderül többnyire, hogy miért, hát ha még hozzáillesztjük azt a belügyi feljelentést, mely kardot ránta amiatt, hogy szerzonk legutóbbi barangoló könyvében többek között nem vonta meg az Alföld meddig-terjedésének határvonalát. És csak ezután következtek a sötét évek Beke Györgyre, mint hogy a ,,jelenségre” magára is. Könyveit zárolták, állásából kicsöppentették, majd visszaszivárogtatták, meg is írta szép rendjén, mi véle és körötte történt, immáron Magyarországon megjelent könyveiben és hazai folyóirat-publikációiban. Mert ot ama nevezetes december 22-e éppen Bukarestben, a vámhatóságok által lepecsételt cókmókja társaságában találta, fizikailag és pillanatnyilag visszafordíthatatlanul. Íme egy látványosnak is nevezheto huség sorsa. Róla értekezvén annak idején csak egy árva dologban tévedtem, jelesül abban, hogy nemigen akad majd egyhamar tollforgató, ki pennáját mártaná e jelkép értéku írónkba, s lám, máris támad néhány tintakukac, kik végigministrálván, sot, túlbuzogván az aranyéveket, most fogukat köszörülnék az o kemény csontozatán, miszerint ,,könnyu Budapestrol Beke Györgynek”... Hát így forog e világ eszement kereke immáron nélküle. Ezért is várakoztatásra készteto a kérdés: támadnak-e majd az o, egész nemzetre nézo, létfirtató szenvedélyének továbbmuveloi?
Légyen hát áldott megtéro poraival a hazai föld.
2007. január
Farkas Árpád
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.