Moldvai utazás, osz elején. A Szeret völgyében a folyó bal partjára tartottam. Klézsérol indultam el, a jobb parti nagy csángó faluból, és a túloldali Diószénbe igyekeztem. A vén folyó, amely északról délnek tartva kettéhasítja Moldvát, mintha a Csángóföld határa lenne: jobb oldalán csángó települések surun egymás alatt, de a bal parton csak néhány kisebb falu, Diószén, Ketris, Lábnyik, még lennebb Magyarfalu. Újabb települések, kirajzások, lakóik még számon tartják, hogy hol volt a kas, amelybol az o rajuk kiröppent, át a Szeret fölött: Lujzikalagor, Bogdánfalva, Trunk, Nagypatak, Forrófalva, Klézse, Somoska, Újfalu (most Dózsafalva), Csík, Külsorekecsén…
Szálas, tartásos csángó férfi ült mellettem a kocsiban, Demse Antal, akkoriban klézsei bíró, hivatalos címén: a néptanács elnöke. Személyes dolga volt Diószénben, s felajánlotta, hogy elkísér. Kettonknek rövidebb az út oda, mint nekem egymagamban, mondta talányosan. Megértettem hamarosan: mezei utakon döcögve jó néhány kanyart kikerültünk, így érkeztünk el a Bákó városát a túloldallal összeköto komphoz. Néprajzosok Gyoszénként tüntetik fel a falut. Élek a gyanúperrel, hogy a román falunév, amit ezúttal a néprajzunk követ, a magyar diószénbol ered. A környezo erdoségekben szénégetéssel is foglalkoztak, a kovácsok számára. Annyi volt a diófa, erdoket tettek ki, leértek azok a Szeret partjáig. Éppen a suru erdoség vonzotta ide a túlsó partról jövoket: elrejtozhettek a rengetegben, telket hasíthattak ki maguknak a diófák árnyékában.
Elottünk egyszerre felmorajlott a Szeret. Áradásos ido volt, fent, Bukovinában nagy esok hullottak, a víz ilyenkor bekószálja a part menti, alacsonyabb földeket, szétterül, nagyokat csobban, a szél úgy hajtja rajta a hullámokat, mint a tengereken. A nagy román elbeszélonek, Mihail Sadoveanunak egy ilyen látvány azt juttatta eszébe: a Szeret kiszabadult a partjai szorításából, és az osmedrét keresi…
Demse Antal mellettem hirtelen lekapta fejérol a kalapot, és megemelte, mintha köszöntene valakit.
- Nem látok senkit a közelünkben, Anti - csodálkoztam. - Kinek köszönt maga?
Elpirult, mint rajtakapott gyermek; tunodött, hogy válaszoljon-e, aztán úgy találhatta, hogy elég bizalmas ismerosei vagyunk már egymásnak ahhoz, hogy oszinte legyen:
- A Szeretnek köszöntem. A folyónak. Így szokás ez nálunk.
- Minden moldvai ember szokása?
- Csak a csángóké. Közülünk mindenki kalapot emel a folyónak. Így tanulják ezt a fiatalok az öregektol.
Akik meg is magyarázzák ezt a különös tiszteletadást, azok azt mondják, hogy a Szeretem vize volt valamikor, még talán Árpád elott, a magyarok keleti határa, ok pedig szolgálattevok a határon…
Lépjünk át a Kárpátokon, nyugatra, vagy száz kilométerrel. Háromszék középso táján, a völgybe szorult Dálnok község és határszomszédja, Kézdialbis között a teton ösvény visz át. Neve: Albisi örvény. Más nem is lehetne. De a dombtetot miért nevezik Kereszt mezejének, mikor sehol egy út menti kereszt? Mind a két falu szinte teljes egészében a református hitet követi: a Kálvin-vallás jelképei, emlékeztetoi között pedig nincs ott a kereszt.
Honnan hát a Keresztmezo neve?
Kicsi Sándor történész, lexikonszerzo, aki az Akadémiai Kiadó muhelyében több mint húsz év alatt huszonnégy lexikont adott ki a kezébol, nyolcvanon felül is a szülofalujában él, Dálnokon - a képzeletében.
- Miért nevezitek Keresztmezonek a dombtetot, Sándor bátyám?
- Mert kereszt állott ott. Római kereszt. Még a katolikus idoben. Szentkeresztrol elnevezett kápolna. Egy másik kápolna lent, Dálnok faluban, az alszegi temeto közepén. Mindkét kápolnát az 1658-as pusztulás után lebontották, és anyagukat a templom javításánál használták fel. Ennek a templomnak az osét még az Árpád-korban emelték.
Írott krónikákat elmállaszthat az ido, falak kidolhetnek, mint vén emberek, ha útjuk végére érkeztek, sorsfordító eseményeket átírhatnak ezerszer az utókor bölcsei, de a tájba vésett történelmet nem lehet kitörölni, megmásítani, eltagadni soha, mert azt a lelkek tüze égette bele az örök természetbe…
Beke György
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.