
A MASZK Országos Színészegyesület versmondó és sanzonversenyt hirdetett 35 év alatti színészek számára. Váta, azonosítja be rögvest a potenciális résztvevot a színház világában valamelyest jártas ember. És valóban, Váta Loránd, a Tamási Áron Színház muvésze részt vett a versenyen, és sanzon kategóriában a döntobe beválogatott tizennégy közül a legjobbnak bizonyult.
- Kezdjük az elején. Egyéni sanzonmusort állítottál össze Micsinyál, maga rossz? címmel, amelyet a közönség kérésére a színház is bevett musortervébe. De: miért kezdtél épp sanzonokat énekelni-eloadni?
- Mert én nagyon szeretem ezt a világot, a két világháború közötti sanzonirodalmat. Akkor nagyon szép dalokat írtak, zenész szakemberek szerint is egyik legszebb termés a két világháború közötti sanzonirodalom. Találtam egy csomó olyan dalt, ami nekem nagyon tetszik, még a foiskola idejében, ezekbol hullott is ki meg adódott is hozzájuk, kialakult egy harminc-negyven sanzonos repertoárom, amit gyakorlással elo tudnék szedni.
- Tehát különösképp nem kellett készülnöd erre a - mondhatni - rád szabott versenyre. Viszont éles küzdelem zajlott, zsúfoltabb volt a mezony, mint a versmondó kategóriában. Mit gondolsz, mivel vívtad ki a zsuri egyhangú elismerését?
- Én egy picit másképpen nyúlok ezekhez a dolgokhoz, azt hiszem, ezzel is volt a sikerem. Ennél a Stux úr címu sanzonnál nem úgy énekelem el a dalt, hogy kiállok, meghajtom magam, és elénekelek egy szakaszt, egy refrént, egy szakaszt, egy refrént, ahogyan ez le van írva. Hanem annak függvényében, ahogyan tartalmilag szól nekem valamirol, kiindulópontként kezelem a dalt, és nem félek attól, hogy esetleg egyszer csak leáll a zene, és két sort elmondok a dalból, vagy egy refrént nem elénekelek, hanem éppen eltáncolok, mert arról énekelek, hogy ez a Stux úr minden éjszaka táncol a lokálban. Vagy a végén, ahogy befejeztem a dalt, összeesem, mert ott meg arról szól, hogy Stux úr belepusztul. Így ezt nehéz megérteni, ahogy mesélem, de áthágom azokat a látszólagos szabályokat, amiket a kotta leír.
- Vagyis ez sokkal több, mint egy szöveg és egy dallam egymás mellé téve.
- Igen, ahhoz szoktatom a nézot, hogy minden egy kiindulópont valamihez. Tehát, hogy a saját történetemet akarom elmondani ennek a dalnak a segítségével. Én ilyen színházon, ilyenfajta gondolkodásmódon nottem fel. Ezen alapulnak a sanzonok szabályai is számomra. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy én teljesen véletlenül a vers kategóriában is indultam, mert rosszul fogtam fel a kiírást. Azt gondoltam, legyen egy kicsit változatos, mondok egy verset, énekelek egy sanzont. És azzal a verssel, amivel tavaly második díjat nyertem a Versünnepen, itt egyáltalán nem nyertem el a zsuri tetszését. Ez a zsuri nagyon hitt a mufaj kötöttségében.
- Színpad, film, reklám, vers, sanzon - mindenhol sikered van. Mi a titkod?
- Ennek tényleg van egy titka: az adottságok. Az embernek vannak adottságai, amiket fel kell hogy fedezzen magában. Viszont itt következik a felelosségteljes lépés, ha megérzed, hogy vannak adottságaid, akkor azokat kultiválni kell. A másik oldala, hogy egy kisvárosban színésznek lenni és színészként érvényesülni nem könnyu. És akkor azért is kell az embernek csipkednie magát, hogy megkeresse az adottságait, hogy azokat kultiválja.
Kérdezett: Váry O. Péter
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.