BERSZÁN ISTVÁN, Barót. A Kálvin-év jegyében zajlott le az Erdővidéki Református Egyházmegye Nőszövetségi Konferenciája október 24-én. A több mint ezer lelket számláló Erdőfüle fogadta a 15 anya-, 2 leány-egyházközség és 3 szórvány asszonyait. A 160 résztvevőt Nagy Adél egyházmegyei elnöknő Árva Bethlen Kata szavaival köszöntötte, igét Fancsal Zsolt Gerő bölöni lelkipásztor hirdetett. Ezután átadták a vándorzászlót, amely eddig Baróton volt, és a következő konferenciáig Fülében marad, majd az elnöknő beszámolója következett az elmúlt másfél évről. Sándor Magdolna bodosi tiszteletes asszony Kálvin feleségéről tartott előadást, Nagy Zoltán helybeli lelkész pedig az egyházközség, a templom és a vashámor történetét ismertette. És mielőtt a művelődési házban megterített asztal mellé ültünk volna, az egyházmegye esperese, nagytiszteletű Nagy Károly ünnepi gondolatait hallgattuk meg, aki kitartó munkára buzdított mindenkit.

B. A., Sepsiszentgyörgy. Azok közé tartozom, akik szociális lakást igényeltek Sepsiszentgyörgyön, ám nem kerültek a kiválasztottak listájára. Állampolgári jogaimmal élve megfellebbeztem pár másik kérvényt, amely hamis adatokat tartalmazott, és a kivizsgálás után valóban törölték is őket a jogosultak közül (volt már saját lakásuk), ám azon az értesítésen, amelyet az alpolgármesternő aláírásával kaptak, az én nevem is szerepelt! Ez az egyszerű részlet konfliktusba sodort a két asszonnyal, és ez már több, mint egy hónapja tart. Szóbeli és telefonos fenyegetések, rendőrségi feljelentések után ezen a héten már egy verést is el kellett szenvednem, amelynek következtében sürgősségi ellátásra szorultam. Mindez a szolgálatos csendőr orra előtt történt, aki nem lépett közbe, pedig a rendfenntartásért van ott, és számtalan botrány okozójaként jól ismerheti ellenfelemet is. A történteket elpanaszoltam a városházán, ahol azonban azt mondták, hogy nem tehetnek semmit. Az agresszív hölgynek ugyanis három kisgyermeke van, és bár sokan kérték elköltöztetését, a polgármesteri hivatal a tél beköszönése előtt nem kívánja kitenni. Én viszont rettegésben élek, és továbbra is kénytelen vagyok megosztani ugyanazt a lépcsőházat, emeletet és fürdőszobát harcias szomszédnőmmel. Félek magára hagyni gyermekemet is, arról nem beszélve, hogy a munkahelyemen is zaklat, nem hagy dolgozni. Lassan már a helyi hatóságoktól is félek, nehogy úgy oldják meg ezt a közreműködésükkel kialakult helyzetet, hogy engem lakoltassanak ki, mert az alkotmány által szavatolt véleményszabadsággal élve nemkívánatos személlyé váltam!