Való igaz, az államfő és hívei úgy tettek, mintha esélye lenne ennek a félig már elkoptatott, félig új emberekből összeálló kabinetnek. Sajnos, nem meggyőzőerejükre, a miniszterelnök-jelölt kivételes képességeire számítottak, hanem utolsó percig abban reménykedtek, hogy újabb és újabb képviselőket, szenátorokat sikerül árulásra bírniuk. Végig folyt a megvesztegetési kísérlet, szerencsére nem túl nagy sikerrel. Igaz ugyan, hogy a kisebbségeket sikerült rávenniük arra, hogy ne szavazzanak, s így, sajnos, a korábban 65 százalékra becsült parlamenti többség 53 százalékra zsugorodott, s ezt a tényt a demokraták dumagépei igencsak meg is lovagolták. Jól ismert ironikus stílusukban órákat handabandáztak arról: igaz, az ad hoc többség elég volt arra, hogy Croitorut hazaparancsolja, de jöhet egy jobb, szellemesebb, lenyűgözőbb javaslat, s akkor újabb honatyák vagy renitenskedő pártok holtbiztos, beadják derekukat.
Tegnap reggel az államfő fel is vázolta terveit: meghallgatja a pártok vezetőit, s ajánlatot tesz egy demokrata-liberális― nemzeti liberális koalícióra, jobboldalira, hangsúlyozta az elnök, igaz, nagylelkűségének határt szabott ama megkötésével, hogy a miniszterelnököt csakis a demokrata-liberálisok soraiból választja ki. Crin Antonescu és a liberálisok gyorsan reagáltak az ajánlatra: nem kérnek a szövetségből, Băsescu pártjával esetleg a választások után hajlandóak tárgyalni, de csak abban az esetben, ha vezérük, a nagy tengerész már nem a Cotroceni-palotában lakik, hanem visszatér kormányosnak a világtengerekre.
Az estébe hajló találkozósorozaton kiderült, Băsescu újabb csele senkit nem vezet félre. Valamennyien jól ismerik az államfő önjáró magatartását, autoriter viselkedését, tudják, bármire képes azért, hogy ő legyen az úr a szemétdombon, s igen helyesen a liberálisoknak tett ajánlatában inkább a mérgezett almát látják, mint az önzetlen megoldáskeresést. Tehát sorban újra elmondták, előbb a kisebbségek képviselői, utána az RMDSZ, majd a liberálisok és a szociáldemokraták, hogy jobb megoldást eddig nem találtak, kitartanak Klaus Johannis támogatása mellett. Nyilvánvaló: bármilyen rossz gazdasági helyzetben is az ország, bármennyire ideges az IMF, a Világbank vagy az unió, bármennyire rettegnek a jövőtől a polgárok, az elnök számára most, a választások előtt szűk három héttel mindennél fontosabb, hogy Emil Boc és emberei a kormányrúdnál maradjanak.
Megtörténhet, hamarosan előáll egy újabb miniszterelnök-jelölttel, s az is megeshet, rákényszeríti a parlamentet, ismét szavazzon. De nyilvánvaló, csakis azért tenné, hogy esetleges új mandátuma elején kéjes örömmel szétrúghassa.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
