
Julius Evola a Jegyzetek a Harmadik Birodalomról címu esszéjében rámutat azokra a hibákra, amelyeket a náci Németország az Oroszország elleni hadjáratban és az elfoglalt szovjet területeken elkövetett, s amelyek eljelentéktelenítették Vlaszov tábornok hadseregének szerepét.
Ezek a hibák kapcsolatban voltak - állapítja meg Evola - az ,,élettér” koncepciójával, amelyet egy Európán belüli gyarmatosítás révén a német nép számára biztosítani kellett volna. A jelszó a kommunizmus elleni harc és Oroszországnak a kommunizmustól való megszabadítása volt. (Véleményünk szerint a Harmadik Birodalom perspektivikus politikájának minden lehetséges eszközzel el kellett volna érnie azt, hogy a nyugati hatalmak legalábbis semlegesek maradjanak, és így Németország szabad kezet kapjon egy olyan megsemmisíto támadáshoz, amely kizárólag a Szovjetunió ellen irányul. De ehhez egy Metternichéhez hasonló éleslátásra és zsenialitásra lett volna szükség.) Azonban ezzel a jelszóval szemben ott állt a terjeszkedés eszméje. Ez a megszállott területeken a lakosság leigázásának rendszerét vezette be. Ebben a vonatkozásban gyakran megjelent a felsobbrendu nép eszméjének német gogje. Így történhetett meg, hogy az orosz területeken eloször ünnepélyesen fogadták a gyoztes németeket mint felszabadítókat, de késobb a lakosság magatartása megváltozott, mivel a remélt szabadság helyett a nemzetiszocialista párt megbízottjai, a katonai parancsnokok, valamint a birodalom iparának és kereskedelmének gátlástalan képviseloi vették át a szovjet hatóságok helyét, és azt a benyomást keltették, hogy az egyik elnyomást a másik váltotta fel.
Magát Andrej Vlaszov tábornokot, a Szabad Oroszország mozgalom megteremtojét is üldözték, sot, letartóztatták, mielott megengedték volna neki, hogy szovjetellenes ukrán hadsereget szervezzen, amely a németek oldalán harcolt. Mindez nagyon káros volt, közömbösséghez és a lakosság bizalmatlanságához vezetett, végül pedig a partizánmozgalmat erosítette. Értékes bázist teremtett Sztálin politikájának, amely - háttérbe szorítva az eredeti kommunista ideológiát - meghirdette az új orosz nacionalizmust, és megalkotta a ,,szovjet hazafiság” jelszavát. Ezzel mozgósította azokat a nagyon fontos morális eroket, amelyek döntoek voltak a németek elleni harcban.
Vlaszov tehát hadifoglyokból, dezertorökbol, az antibolsevista erokbol megalakította az Orosz Felszabadító Hadsereget, orosz betunevén a ROA-t. A németek által elfoglalt területekrol sok bebörtönzött ember is csatlakozott hozzá, másokat a magántulajdon visszaállításának ígérete és a német megszállás körülményei sodortak a Vlaszov útjára. Tény azonban, hogy a ROA létszáma a ,,csúcsra járatás” idején sem haladta meg az ötvenezer fot.
Hitler abban reménykedett, hogy Vlaszov az említett elemekbol olyan hadsereget képes létrehozni, amely az elso vonalban harcolva az Ural-hegységig elfoglal minden területet, és ennek következményeként sikerül Sztálint morálisan és valóságosan is megbuktatnia, és a szovjet bolsevizmust felszámolnia.
Ez a terv nem sikerülhetett, mert - szóltam már róla - a németekkel együtt nyomult be a náci ideológia, amely a szovjet uralom és a bolsevik terror elleni fellépésre alkalmas lakossági rétegeket is elrettentette az átállástól, másrészt 1941 után a hadi események nem alakultak kedvezoen a németek számára.
A német hadvezetés nem volt egységes az orosz front megítélésében sem. Több német fotiszt - késobb a Hitler elleni merénylet szervezoi - azt vallotta, hogy az elfoglalt területek lakosságát meg kell nyerni, el kell kezdeni a kolhozföldek szétosztását, vissza kell állítani az ukrán államiságot, egy táborba kell gyujteni a szovjet uralom alól szabadulni akaró és a bolsevizmust ellenzo eroket. Hitler a nemzetiszocialista eszmék elvakult eroszakolása közben ezeket a javaslatokat elvetette, és az ellene megkísérelt merénylet után több német fotisztet, köztük Stauffenberg ezredest kivégeztette.
Julius Evola könyvében olvashatjuk: ,,Az okkupált területeket a nácik tehát egy nagy haláltáborrá változtatták. Ebbe a környezetbe illeszkedik a holokauszt, amelynek 2,8 millió zsidó nemzetiségu szovjet állampolgár esett áldozatául. Csaknem négymillió zsidó élt a háború elott azokon a szovjet területeken, amelyeket a Wermacht elfoglalt.”
A náci hadsereg és a nyomában kiépült közigazgatás - mind katonai, mind polgári területein foleg a háború elso idoszakában - magával ragadta a helyi lakosság meggyozodésesen antikommunista, nacionalista-fasiszta, a rendszerrel elégedetlen, a rendszer által korábban üldözött elemeit, s mindazokat a rétegeket, akiket különbözo módon és fokon korrumpálni tudott azzal, hogy bevonta oket a rablóháború haszonlesoi közé.
Evola írja: ,,A helyi lakosságnak viszonylag kis százaléka (Altman szerint nem több egy százalékánál) kapcsolódott be a gyilkosságokba nyakig belemerülo rendori alakulatok munkájába. Ám ennek azért volt kulcsfontosságú jelentosége, mert nélkülük a nácik nem boldogulhattak volna, vagy legalábbis a holokauszt ilyen totális méretekben nem valósulhatott volna meg. Sok kis településen, falvakban, kolhozokban a helyi rendori erok kutatták föl és ölték meg a zsidókat, nem ritkán a németek részvétele nélkül. Jichak Arad adatai szerint csak az Ostland Birodalmi Fobiztosság kötelékében 1942 októberében 4428 német és 55 562 helyi lakos szolgált. Ukrajnában és Oroszország déli részein 1942 novemberében 10 194 német és 70 759 helyi lakos szolgált. (A helyi lakosokból a rendorségi zászlóaljakon és egységeken kívül hadosztályokat és hadtesteket alakítottak, amelyek a hadseregnek (Wermacht) voltak alárendelve, mint a Vlaszov-hadosztály, az SS »Galícia« hadosztály, a kazah, illetve az észt hadtestek és mások. De ezek a hadosztályok és hadtestek a zsidók lemészárlásában általában nem vettek részt.)”
1945 Vlaszov újabb átállását is elhozta. A német oldalon harcolva antikommunistává lett Vlaszovot több hadszíntéri harc után Prága alá rendelték. Közben 1945. május 5-én németellenes felkelés tört ki Prágában. A németek minden erot mozgósítottak a prágai felkelés leverésére, így a ROA-t is. (A prágaiak amerikai segítségért folyamodtak, amit nem kaptak meg, Berlin bevétele után Konyev marsall is elindult Prága felszabadítására, de csak nagy nehézségek árán, és lassan haladt elore.) Közben Vlaszov fegyvert fordított, s a németek ellen fordult. Nehéz harcokban legyozte a németeket, a szovjet csapatokat viszont nem várta be, hisz tudta, hogy elozo átállását nem bocsátják meg. Az amerikaiakban volt minden bizalma, és az amerikai csapatok elott tette le a fegyvert.
Tragédiája, hogy az amerikaiak a kollaboránst látták benne, Vlaszovot és embereit a szovjet elhárítás kezébe adták, annak ellenére, hogy tudták, a biztos halálba küldik oket. Ezt követoen a vlaszovistákat - foleg az ukránokat - ezrével lotték tömegsírokba, egy részük a szovjet Gulagokra került.
Vlaszov tábornokot Moszkvába szállították, és 1946. augusztus 1-jén halálra ítélték, s az ítéletet másnap, augusztus 2-án a Ljubljana börtön belso udvarán végrehajtották.
Vlaszov megítélése máig sem lezárt ügy. Az kétségtelen, hogy az orosz törvények szerint hazaárulást követett el, de az is tény, hogy hazáját szerette volna a bolsevizmus és a sztálinizmus alól felszabadítani. Német gyozelem esetén o lett volna Oroszország vezetoje. Utóélete is a csapdahelyzetek egész sorát rejtegeti: cselekedeteit és szerepét úgy is meg lehet közelíteni, hogy a legnagyobb antikommunista harcosok egyike volt, azoknak az elofutára, akik a Szovjetunió szétesését a mi évtizedeinkben elosegítették, s a térségben egy, a szovjet szocializmus felszámolásával a polgári demokráciához hasonló világot teremtettek. Egyrészt. Másrészt: hazája ellen fegyvert fogva valóban árulóvá vált, de akkor hogyan ítéljük meg a sztálini diktatúra elleni fegyveres fellépését?
Orosz hazafi volt. Utólag legalább ennyit engedjünk meg neki.
Dr. Gyepesy György ojtozi fotói bolygatták elo ezeket az eseményeket, s az ítélkezés bátortalan megkísérlését is, hiszen, amint látni fogjuk, a háború után eltelt hat évtized, a térségünkben fél évszázadig honos kommunista ideológia és ennek mai továbbélése még mindig a Sztálin és az Eisenhower tábornok szemével láttatják az akkori eseményeket.
Persze, vannak kivételek, mert ha a dr. Gyepesy György fotói a lapok és az internet révén, esetleg kiállításon a közvélemény elé kerülnek, bizonyára lesznek, akik magyar, román, orosz, ukrán, fehérorosz és kaukázusi ismerosökre találnak, s ezt az ,,ismeretséget”, az esetleges rokonságot vállalni is merik.
Sylvester Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.