Magazin: Hogyan készült a Petofi-szobor?

2007. március 10., szombat, Archívum 2003–2007

Március 15-ét Budapest népe rendszerint számos köztéri helyszínen ünnepli. A két legfontosabb a Nemzeti Múzeum lépcsoje és kertje, valamint a Petofi tér, ahol a költo bronzalakja ad méltó hátteret az emlékezéshez. A szobor története épp olyan gazdag fordulatokban, mint az ünnepé.
Egyik pályázatot a másik után írták ki Pest-Buda köztereinek szobrászati díszítésére a kiegyezés körüli években. Az egyetlen kivétel Izsó Miklós megbízatása volt: ot 1871-ben ,,országos közóhajtásra” kérték fel a Petofi-szobor elkészítésére, és ebben több szempont is szerepet játszhatott. Legelsosorban az, hogy akkoriban o számított a legjobbnak ebben a mufajban. Másodsorban élete is predesztinálta erre a feladatra, hiszen a sárospataki gimnázium elvégzése után, szinte még gyerekfejjel vett részt a szabadságharcban, Gyornél meg is sebesült, és a függetlenségi küzdelmek leverése, majd az azt követo megtorlás miatt sokáig bujdosott. Harmadsorban: talán kárpótolni akarták, mert az 1866-os Széchenyi-emlékszobor pályázaton tervét csak második helyezésre méltatta a bírálóbizottság. De korábbi munkássága is garanciát nyújtott arra, hogy a Petofi-témát felkészülten megoldja, ugyanis 1864-ben kétféle változatot készített Haldokló Petofi címmel a kegyeletteljes nemzeti emlékezés kifejezésére.
A Petofi-szobor ötlete már jóval korábban felvetodött, a felállítására kijelölt helyet is több alkalommal módosították, de az országos közadakozásra csak az általános politikai légkör enyhülésével, a 19. század hatvanas éveitol kerülhetett sor. A mozgalom kezdeményezoje és fáradhatatlan motorja a világhíru és világjáró hegedumuvész, Re­ményi Ede volt, aki nemcsak éloszóval és írásban buzdított, hanem külföldi és hazai hangversenykörútjainak teljes jövedelmét is felajánlotta, hogy saját jó példájával járjon elöl. Így ot választották a szoborbizottság elnökévé, a tagságot pedig olyan prominens személyiségekbol válogatták, mint Arany János, Petofi költobarátja, a Magyar Tudományos Akadémia titkára, továbbá Jókai Mór vagy Egressy Béni, a javaslattevo pedig Greguss Ágost volt Izsó Miklós nyilvános kiválasztásában.
Izsó nagy lelkesedéssel látott a feladathoz. Még abban az évben egy átszellemültebb márvány mellszobrot és egy heroikusabb gipszbüsztöt készített Petofirol Barabás Miklósnak egy korábbi és egy 1848-as portréja alapján. Az egész alakos köztéri plasztikához is kétféle változatot mintázott gipszbol kis méretben. Az egyik a Nemzeti dalt szavaló költot jeleníti meg, égre emelt jobbjának esküvo két ujjával, míg a másik a Honfidal vizuális megtestesítése volt, miként a költo a szívére helyezett jobb kézzel a ,,Tied vagyok, tied, Hazám, e szív, e lélek” verssorát idézi. A magyaros ruhába öltözött, drapériás alak mindkét esetben papírlapot tart leeresztett bal kezében.
A bírálóbizottság ez utóbbi, higgadtabb póz mellett szavazott, a kiegyezés utáni korhangulatnak megfeleloen, azzal az indoklással, hogy az elso változat csak egy forradalmi pillanat rögzítése, míg a második egy tartós érzelmi folyamatot jelenít meg. Izsó Miklós még 1874-ben elkészítette a szobor életnagyságúnál nagyobb, ötnegyedes arányú változatát gipszbol. (Ez a kétméteres tanulmány késobb a rimaszombati múzeumba került, bronzba öntött, végleges példányát 2004-ben avatták fel a szlovákiai városban.) A szobrász tüdobaja azonban elhatalmasodott, és 1875. május 29-én fiatalon elhunyt, így a végleges szobrot másnak kellett elkészítenie.
A Duna-parti Petofi-emlékmu végleges kivitelezését tanítványára, Huszár Adolfra bízták, akit akkoriban ? mérsékelt tehetsége ellenére, de talán simulékony természete miatt ? valósággal elhalmoztak megrendelésekkel. A költo bronzból öntött alakjának magassága 380 centiméter lett. Hozzá a gipszmodellt Huszár Adolf készítette. O Izsó kétféle variánsa helyett a köztes megoldást választotta, de mégis, mintha a Nemzeti dal szavalása felé hajlana: miközben Petofi baljában papírtekercset tart, jobbját az égre emeli ugyan, de nem esküszik, hanem három ujjával kissé teátrálisan deklamál, vagy talán tettekre buzdítja az ot hallgató tömeget.
A mai muvészettörténet-írás mindenesetre úgy tartja számon, hogy miközben Izsó Miklós a magyar romantikus stílus kirobbanó ereju képviseloje volt mozgalmas plasztikáival, addig ? paradox módon ? fiatalabb tanítványa muvészi eszközeivel inkább a bécsi klasszicizmus korábbi és huvösebb elozményeihez fordult vissza. A kortársak lelkes szoboravatási készülodését azonban ez cseppet sem zavarta. Az általános közhangulatról némi fogalmat alkothatunk magunknak, ha idézzük világhíru hazánkfiának, Munkácsy Mihálynak 1882. október 7-én Colpachban írott levelének részletét, amelyet jó barátjához, Jó­kai Mórhoz intézett: ,,Nagy érdeklodéssel olvasom a Petofi-szobor leleplezési ünnepély elokészületeit, és végtelenül sajnálom, hogy ez alkalommal nem lehetek köztetek. De legyek bár távol, veletek érzek, és teljes szívvel-lélekkel osztozom a hódolatban, amellyel a nemzet a korán letunt nagy szellemnek adózik; és hogy hódolatomnak némi kifejezést adjak, egy koszorút menesztettem Budapest­re... Óhajtottam volna a Párisi magyar muvészek testületének nevében küldeni a koszorút, és az által annak nagyobb nyomatékot adni. De én egészségi állapotom miatt csak pár nap múlva térek Párisba, és így nem érintkezhettem kollégáimmal. De reménylem, nem fog szerénytelenségnek feltunni, hogy csak mint privát, hu hazafi és Petofinek sokszor megsiratója teszem ezt...”
Morelli Gusztáv A Petofi-szobor felavatása 1882. október 15-én címu fametszetén mindenesetre ott látható a talapzat tövében a széles selyemszalagos koszorúk tömkelege éppúgy, mint a Petofi gesztusát utánzó, az ünnepi beszédét díszmagyarban, felemelt jobbjával is patetikusan nyomatékosító Ráth Károly fopolgármester, az ot figyelmesen hallgató arisztokraták és polgárok demokratikusan összekeveredett tömege, és a szélben lobogó nemzeti zászlók sora az egész teret körülölelo virággirlandok felett.
A lelkes ünneplésnek egy szomorú epilógusa is lett: a mindhalálig huséges költotárs és barát, az idos Arany János ezen az avatáson fázott meg annyira a huvös-szeles idojárás miatt, hogy tüdogyulladást kapott, és egy hét múltán, október 22-én elhunyt.
A késobbi, immár rituálissá vált ,,március idusai” ünnepségek krónikáját többé-kevésbé már ismerjük ? essék szó bár a negyvenes években a fokozódó német befolyás elleni nemzeti ellenállás képviseloirol, avagy az 1956-os októberi forradalom itteni tömegdemonstrációjáról, illetve a nyolcvanas években a szervezodo ellenzék rendszerváltás elotti tiltakozásairól. A legutóbbi évek hagyományos megemlékezéseinek pedig akár aktív részesei is lehettünk a Petofi-szobor elott a szintén Petofirol elnevezett téren.
Wagner István
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép