Irodalom: Elmaradt találkozás Görömbei Andrással

2007. március 10., szombat, Archívum 2003–2007

Abban az esztendoben, azt is mondhatnám, hogy ANNO, hiszen szeretteink halála olyan dátumválasztó, mint az idoszámítás… Nos, anno, néhány alkalommal én hoztam Süto Andrást kezelésre, Marosvásárhelyrol Budapestre.
Általában kora hajnalban indultam bukaresti állomáshelyemrol, reggel kilenc körül érkeztem Marosvásárhelyre, a ház elé, s az Éva méregeros kávéjától feldobottan ültem vissza a kocsiba, hogy az átlagosan hét-nyolc óra alatt megteheto utat ilyenkor tíz-tizenkét óra alatt tegyem meg. Hogy miért lett hosszabb az út?
Mert András már nagyon beteg volt. Nem bírta a nyitott ablakot, a légkondicionálót.
Volt néhány klasszikus megállónk: Gyalu, Csucsa, Várad, s azután már csak a Hortobágyon pihentünk. Pihenoink alatt Éva eloszedte a gyógyszeres dobozt, víz helyett tejet töltött Andris poharába, s mi folytattuk a negyven esztendovel korábban elkezdett párbeszédet.
Többnyire úgy adódott, hogy a két-három napos kezelés után én vittem haza - jól bejáratott módszerünk szerint Lacika, az unoka várta oket az érkezéskor, lakásom környékén, hogy a közel egynapos vezetés után ne taxizzak a városban, s hazainduláskor is o hozta oket a ház elé.
Egy este Süto szokatlanul sokszor hívott, üzeneteket hagyott, hogy ne déltájban, hanem nyolc órakor induljunk Erdély felé, s útközben arról faggatott, hogy szeretem-e Görömbei Andrást. A professzor urat, a Hitel foszerkesztojét, s most nem kell itt fölsorolnom akadémikusságát, hogy mit is tett a debreceni szellemiség megtartásában, mert Görömbei András számomra is amolyan szintido volt, méretkezési lehetoség, a szellemi lét, a közösséghez tartozás mércéje.
Irigylésre méltóan nyugodt, tudod, a méltósága irigylésre méltó - mondta Süto, s én azzal kezdtem ugratni, hogy ,,persze, persze, a nagyenyedi református kollégium hajdani diákja szépeket mond a kálvinista Róma nagyságáról”.
Nem mondtam el Sütonek, hogy hónapok óta próbálunk idopontot egyeztetni, mert szerettem volna, ha Görömbeit elvihetem Nagy­enyedre, Kolozsvárra, a Székelyföldre, a bukaresti hungarológiára… Helyette hallgattam Süto túlzás nélküli áradozását arról, hogy kivel is találkozhatok Debrecenben.
Nos, ez nem jött össze. Bár azért volt a korai indulás, hogy a debreceni megállás beleférjen az idonkbe, és éreztem, hogy Sütonek legalább olyan fontos, vagy inkább lelki kérdés volt Debrecen, Görömbei, Márkus Béla, mint a kezelés…
Nem jött össze, mert a megszokotthoz képest olyan kocsit vezettem, amelyen éppen fordított skála jelezte az üzemanyag mércéjét, s így nem sokkal a Város elott beállt az az állapot, amelyet a hülye szoke defektjének hívnak. Ott álltunk a Hortobágyon üzemanyag nélkül, talpig izzadságban (se fu, se fa, se árnyék), s integettünk, hátha valaki megáll.
Süto debreceni számokat hívott, segítséget szeretett volna.
Közel három órát nyaraltunk, de szerencsére volt egy negyedik útitársunk, Martini Yvette, egy fiatal képzomuvész lány, aki fölfedezett egy tanyát, és megérkezett a segítség.
Három óra.
Kora délután volt már, amikor áthaladtunk Debrecenen, Süto megkérdezte, hogy mikor érhetünk Marosvásárhelyre, én azt feleltem, hogy román ido szerint este kilenc táján.
Sóhajtott egyet, azt dünnyögte, hogy az még sok ido, s én nem is erosködtem, hogy álljunk meg, pedig lelkembol kívántam volna, hogy végignézzem azt a találkozást.
Hiszen legszebb emlékeim közé tartozik, hogy a nagybeteg Kemény Jánost elvihettem az agg Kós Károlyhoz, s napokig hallgathattam üzenet értéku beszélgetésüket.
Vajon milyen lett volna az a találkozás Görömbei és Süto között?
Tudom, hogy mit írt tanulmányában Görömbei András, azt is tudom, hogy a szeretet milyen fokán beszélt róla Süto.
Vajon irodalomról beszéltek volna? Köznapi témákról? Politikáról?
Sütonek az a sóhajtása, hogy ,,akkor már késo van”, a marosvásárhelyi vártemplomban a ravatala mellett jutott eszembe.
És már sohasem fogom megtudni, mirol is beszélgetett volna két ember abban a világban, amelyben ember embertársának farkasa lett.
Vári Attila
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép