
Háromszéken szinte nem volt olyan család, amely közvetlenül vagy közvetetten ne vett volna részt az önvédelemben. Nem csak a harcokban lehetett jeleskedni, minden aprómunkának megvolt a maga jelent?sége. Míg a tizennyolc és ötven év közötti férfiak fegyverrel a kezükben védték a hazát, szül?földet, az id?sebbek, a nemzet?rök fuvaroztak, ?rségbe álltak, vitték a sürgönyöket, leveleket egyik faluból a másikba. Sokan az élelmez?bizottmányokban fejtették ki tevékenységüket, a felajánlott élelmet gy?jtötték össze és szállították a f? élelmez?központba, illetve kórházban dolgoztak, vagy a hadi- és polgári foglyokra vigyáztak. A n?k adományokat gy?jtöttek, tépést készítettek, részt vettek a tölténygyártásban. Mindenki megmozdult, szinte csak a mozgásképtelenek nem vettek részt aktívan az önvédelmi harcokban.
A háttérmunka jelent?ségér?l és azokról a kiemelked? egyéniségekr?l, akik megszervezték az élelmezést, a betegellátást, a fegyver- és l?szerellátást, a március 15-i megemlékezések alkalmával ritkán esik szó. Egyed Ákos történésznek, akadémikusnak és a helytörténeti kutatásoknak köszönhet?en az elfeledett háttéremberekr?l is olvashatunk, de sziszifuszi munkájuk részletes leírását mindeddig nem tették közzé.
A múlt év végén kiadott Határvidék 2., 1762-1918 (Charta Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2006) egyik szerz?jét, Demeter Lajost, a háromszéki negyvennyolc-negyvenkilenc kutatóját Demeter József kormánybiztos, Háromszék f? élelmezési biztosának szerepér?l kérdeztük.
Demeter Lajos: ,,Nem volt el?zmény nélküli az a szervezettség, ami a tízezer f?nyire emelkedett székely tábort jellemezte, hisz a határ?rség ideje alatt volt id? megtanulni. Az akkori ellátórendszer 1848-49-ben is életképesnek bizonyult, s bár Sepsiszentgyörgyöt jéges? verte el, kolera és sáskajárás pusztított, a háromszékiek nem csak a sajátjaikat tudták ellátni, hanem az orosz betöréskor még a hadisarcot is ki tudták fizetni gabonában. Abból a tapasztalatból, hogy hogyan kell m?ködtetni a postaszert, fuvarozást, a különböz? szolgálatokat, a feladatok falvankénti arányos elosztását, meg tudták szervezi önmagukat. Persze, mindig kellettek a jó vezet?k. Ilyen volt Demeter József, Mihály József és Kovács Gábor, akik a hátország alappilléreiként tették a dolgukat. Nagy Sándor, Hidvég református lelkésze, volt tüzér f?hadnagy mondta Demeter Józsefr?l: olyan derekasan betöltötte élelmezésbiztosi hivatását, hogy hiányt nem szenvedett se honvéd, se ló.
Ki kell emelni Kovács Gábort is, akinek Sepsiszentgyörgy f?bírájaként volt szerepe a háttérmunka megszervezésében, és akir?l sokáig f?ként csak azt tudták a helybeliek, hogy teret neveztek el róla, a jelenlegi Mihai Viteazul tér egykori neve Kovács Gábor tér volt. Az árkosi anyakönyvben találtam meg az adatait, szintén ott bukkantam rá arra, hogy leánya az a Kovács Lídia volt, akinek férje, Zsigmond Benjamin h?si halált halt a nagyszebeni csatában, de ? maga sem nézte távolról az eseményeket, a n?k körében megszervezte a tölténygyártást, tépést és kötszert készítettek, ágynem?t gy?jtöttek, és még arról is maradt feljegyzés, hogy szónoklataival buzdította a népet, amikor lankadni kezdett a lelkesedés.”
Demeter Lajosnak, a Határvidék 2. kötetben megjelent Háttérország cím? tanulmányából tudjuk, hogy a háromszéki sereg élelmezéséhez a nagyobb falvak két marhával, a kisebbek eggyel-eggyel járultak hozzá, és mindenünnen gy?jtötték a gabonát, szénát, szalmát, de sokan posztót, ruházatot s pénzt is adtak, Sepsiszentgyörgyön két sütödét építettek, és olyan falu is volt, mely hitelhez folyamodott, csakhogy a rá es? részt beszolgáltassa. A táborozók ellátására el?re megállapított súlyú és nagyságú kenyeret kértek, ezt micsodásnak hívták, egy köböl lisztb?l sütötték, amib?l harminc darab készült.
,,Ha csak azt vesszük számításba, hogy ezen a vidéken az id?járás mostohasága miatt kevés volt az olyan év, amely b? termést hozott, a terménybeli beszolgáltatás a falvak erejét meghaladó volt. (…) Az önvédelmi harcok kezdetén, amikor a falvakból kezdték a f? élelmez?raktárba küldeni az élelmiszereket, a ruházati darabokat, a vágásra szánt ökröket, Demeter Józseféknek nemcsak az élelem és ruházat tárolására tért ki a figyelmük, hanem a vágómarhák gondozására is. Az ökröket, amíg a mészárosokhoz kerültek, fogadott pásztorokkal ?riztették...” - ilyen és ehhez hasonló leírásokban emeli ki Demeter Lajos azt az összefogást, melyet többek között Aldoboly kapcsán korabeli írásból is idézve így jellemez: ,,Aldobolyban nehéz szekerest kapni a kenyérszállításhoz, mert az aldobolyi népség (…) a hasonló fuvarozással annyira van terhelve, hogy egy ház sints, amelybe minden Személyt ne érne a fuvarozás terhe.”
Bármennyire is jól m?ködött a Demeter József által kidolgozott ellátórendszer, a tízezer f?nyi táborok és ?rhelyek élelmezése nem volt mindig zökken?mentes. El?fordult, hogy késett a kenyérszállítmány, nem volt elég a termény, miközben egyre n?tt a táborba szállt nép létszáma, és akkor is meg kellett oldani az ellátást. Amikor csökkent az árpa-, rozs- és búzatartalék, paszulyt, borsot, lencsét kértek a falvak népét?l, de nem éheztették a táborlakókat. Demeter Józsefr?l, az ellátás megszervezésének els? emberér?l maradt fenn, hogy Király József (kés?bbi f?hadnagy) 1848. december 14-én, a rikai csatát követ? napon Fels?rákosról küldött levelében arra kérte a f?biztost, pálinkát többet ne küldjön, mert a táborozók ,,már a Demeter úr egésségiért ittak még azel?tt is eleget”. Az elismerésként hangzó szavak illessék az utókor részér?l is jó emlékezettel azokat, akik nem l?fegyverrel, hanem a háttérország minden egyéb más fegyverével vívták a harcot a haza szabadságáért.
Fekete Réka
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.