Kossuth politikájának kitartó, de mérsékelt gondolkodású támogatója volt Mikó Mihály, a csíkszéki határ?ri rend képvisel?je, a szék alkirálybírója. Mivel nagy népszer?ségnek örvendett a csíki székelység között, nem kis szerepe volt abban, hogy a csíki határ?ri rend elkötelezte magát a forradalom mellett. Fábián Dániel, Kézdivásárhely követe szintén végig kitartott az országgy?lésen Kossuth oldalán, akárcsak Gál Dániel illyefalvi radikális nézet? ügyvéd. Külön kell szólnunk a már idézett Pálffy Jánosról, Udvarhelyszék egyik követér?l, a magyar parlament alelnökér?l, aki kés?bb az Országos Honvédelmi Bizottmánynak is tagja lett, de 1848 decembere után eltávolodott Kossuthtól, és békepárti tevékenységet folytatott. Emlékiratában kemény kritikával illette Kossuth Lajost, er?sen eltúlozva emberi gyöngéit, s ?t hibáztatta minden nyomorúságért, amely a magyarságot érte a szabadságharc után. Lesújtó volt a véleménye Berzenczey Lászlóról is, s mivel a kés?i utókor f?ként emlékirata alapján alakította ki véleményét, elérkezettnek látjuk az id?t arra, hogy reálisabban értékeljük Berzenczey szerepét is. Az erdélyi magyar és székely képvisel?k július 10-én érkeztek meg Pestre, és másnap már részt vettek a nevezetes 11-i ülésen, amikor Kossuth a szerbek és a horvátok készül? támadásaira hivatkozva, 200 000 katonát és 42 millió forint hitelt kért az országgy?lést?l. Az országgy?lés ,,megadjuk”-kal szavazott bizalmat Kossuthnak. Berzenczey László szónoklatával sietett Kossuth Lajos nevezetes véder?beszédének támogatására. És az országgy?lés kitör? ,,éljen”-nel fogadta Berzenczey szónoklatának azon kitételét, hogy ,,nem azért akarunk jogokat, mert székelyek vagyunk, hanem akarjuk, hogy el?bb megmentsük a hazát”. Amellett, hogy a beszéd tartalma is figyelmet érdemelt, mert valóban a legid?szer?bb kérdést részesítette el?nyben, Berzenczey felszólalásával újabb bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy Kossuth politikájának támogatója. Ezt Kossuth is tudomásul vette, s ezentúl a székelykérdésben els?sorban rá alapozott. S mivel Kossuth számított a székely katonai er?re, teljes odaadással próbálta megoldani a székelység azon sérelmeit, amelyeket a kolozsvári országgy?lés nem orvosolt. Az els? kérdés, amellyel a pesti országgy?lésnek mint székely sajátossággal szembe kellett néznie, a jobbágyfelszabadítás ügye volt. Alighogy megkezd?dött a parlamenti munka, megérkezett Erdélyb?l Perényi Zsigmond országgy?lési biztos levele a belügyminiszterhez, amelyben jelezte, hogy a készül? erdélyi jobbágyfelszabadító törvény a Székelyföldön nem lesz alkalmazható, mert a székelység Háromszéken és Csíkszéken nagyon elszaporodott, a föld viszont kevés, tehát nincs, amib?l a jobbágyi igényeket kielégíteni. A helyzet megoldására Perényi ,,csak egy célszer? mód”-ot látott: a székely ,,népfelesleg” kitelepítését a bánsági és bácskai kincstári pusztákra. Mi történt valóban a székelyföldi jobbágykérdésben az erdélyi országgy?lés után? Itt a jobbágyságnak csak töredéke, körülbelül 10 százaléka szabadult fel úgy, mint a vármegyék úrbéresei, akik birtokba vették az addig használt földet; személyileg ugyan szabad lett minden jobbágy, de a zsellérek nagyobb része földet nem kapott. Ha viszont a zselléreknek földet adnak, akkor számos olyan katonáskodó, szabad székely és szegény nemes válik még szegényebbé, aki gazdasági cselédként zsellért tartott; de ha nem adnak földet a jobbágynak és zsellérnek, lázad és nem hajlandó fegyvert fogni a haza védelmére. Kossuth jobbnak látta elfogadni Perényi javaslatát, ti. hogy a székely jobbágykérdést, általában a túlnépesedés miatt elszegényedett székelység jöv?jét a Magyarországra való áttelepítéssel oldják meg. A székelységgel egy id?ben került volna sor a moldvai, mintegy 40 000 f?re becsült csángóság áttelepítésére is. Kossuth telepítési kormánybiztossá Berzenczey Lászlót neveztette ki. Berzenczey hozzá is kezdett az el?készületekhez, de végül is az áttelepítésb?l semmi sem lett, részben a Délvidéken bekövetkezett háborús állapotok miatt, nagyrészt pedig amiatt, hogy a székelység nem volt hajlandó a szül?földet elhagyni s tömegesen máshová telepedni. Itt jegyezzük meg, hogy emiatt bukott meg Bem 1849-es áttelepítési terve is, ugyanis Bem Beszterce vidékére szerette volna letelepíteni a szegény rend? székelyeket. Kossuth ezt a tervet ellenezte, mert úgy vélte, hogy az sértené az ottani románság érdekeit. A telepítési terv meghiúsulása egyben a székely jobbágykérdés megoldásának elodázását is jelentette, ami tovább növelte a Székelyföldön a társadalmi feszültséget, újabb lehet?séget nyújtva az unióellenes és a magyar nemességellenes propagandának. Az újoncozás során, különösen Udvarhelyszéken ennek számos megnyilatkozásával találkoztak a sorozóbizottságok. Emellett a jobbágyügy rendezetlensége szembeállította egymással a határ?ri rend gazdagabb rétegét is a jobbágysággal. Kossuth híveit aggasztotta ez a helyzet. Bíró Sándor rétyi (Háromszék) református pap azt írta Kossuthnak, hogy a jobbágytartó katonákat kártalanítani kellene, ,,s talán az egész székelyföldi nemességet is a jobbágyokért”, mert a ,,kifizetés által a most egymás ellen ingerked? kasztok közt összeolvadás lenne”. Csakhogy ez messzir?l jöv? magánvélemény volt, Kossuth pedig az országgy?lést?l várta a törvényes rendezést el?segít? javaslat beterjesztését, ami azonban végképp elmaradt. Az augusztus elsején tartott országgy?lést akár ,,Székely nap”-nak is felfoghatjuk. Ugyanis a telepítési törvény vitája során augusztus elsején napirendre került egy másik, talán az el?z?nél is fontosabb kérdés: a székely határ?r-katonaság ügye is. A székely követek többségének véleményét Fábián Dániel, Kézdivásárhely képvisel?je világosan kifejtette a Kossuth Hírlapja 1848. július 28-i számában. Abból indult ki, hogy a márciusi vívmányok nyomán a haza minden polgárának jogban és kötelességben egyenl?nek kell lennie, és szükséges, hogy ,,a hon védelmére személyesen, felvirágoztatására birtok aránylagosan befolyjon”. A jelen országgy?lésnek tehát szentesített törvény által minél el?bb ki kell mondania, hogy a székelység minden tagja az ország más polgáraival egyenl? törvények alatt áll. Mikó Mihály és ifj. Bethlen János támogatta a javaslatot, de nézeteiket korántsem osztotta minden erdélyi képvisel?. Teleki Domokos és Kemény Dénes például az Unióbizottságtól várt olyan el?terjesztést, amely a sérelmeket úgy oldja meg, hogy a ,,haza érdekei” csorbát ne szenvedjenek. Tudjuk, az erdélyi liberálisok gondolkodásában ez a határ?ri rendszer fenntartását jelentette, tekintettel az ország, s különösen Erdély kritikus helyzetére, nem kis mértékben a Román Komité által irányított parasztmozgalomra. Ugyanakkor azt is hangsúlyoznunk kell, hogy a radikálisoknak igazuk volt abban, hogy a General Commando parancsnoksága alatt álló erdélyi határ?ri rendszer a bécsi kamarilla eszköze volt és maradt, s mint ilyen, minden, az unió ellen irányuló mozgalmat támogatott. Végzetesnek bizonyult az, hogy a General Commandót gyakorlatilag nem sikerült a magyar kormány fennhatósága alá helyezni, s az erdélyi magyarság számára súlyos következményei voltak annak, hogy a székely határ?ri rendszer az unió után is fennmaradt a régi formában. Kossuth, akárcsak a jobbágykérdést illet?en, ismét nehéz helyzetbe került. Tudomása volt arról, hogy a székely határ?ri rend azonnal szabadulni akar az elnyomó osztrák katonai rendszert?l, de azt is tudomásul kellett vennie, hogy Erdély tekintélyes politikusai közül sokan ellenzik a határ?rezredek feloszlatását, s hogy mindkét vélemény ellen, illetve mellett nyomós érvek sorolhatók fel. ,,Kijelentém már több ízben, hogy az egyesült hazában nem lehet ember, ki a székelység iránt több igazi testvéri szeretetet, több rokonszenvet érezne, mint én.” Aztán székely politikájának a lényegét foglalta össze: a székelység ,,állapotáról nem privilégiumok, hanem a közös jog, szabadság alapján s a közös jog és szabadsággal összekötött terhek alapján intézkedni, legkedvesebb kötelességem közé számítom (…). Ne sérelmeket orvosoljunk, hanem jogokat alapítsunk!” Megismételve korábbi felhívását, a székely ,,követ urak”-at arra kéri, hogy ne késlekedjenek ,,a székely nemzetre nézve tökéletesen kimerít? törvényjavaslatot terjeszteni el?”.
Azután kérésének megindokolása következett: nagyon soká kell várnia a székelységnek, ha a sérelmeket egyenként kezdik orvosolni. Azonban Kossuth sem mert például a határ?rség megszüntetése kérdésében a radikális megoldás álláspontjára helyezkedni, mert meg lehet ugyan szüntetni a székely határ?ri rend szolgálatát, de kérdés volt, hogy mivel helyettesíthet? ez az er?? Kossuth nyomban felismerte, hogy a sok huzavona miatt a honvédelem ügye szorul háttérbe. Mivel bizonyosan az sem kerülte el a figyelmét, hogy a határ?rség megszüntetése miatt sem a miniszterelnök, sem Vay erdélyi királyi biztos, valamint a Gubernium sem akar szembehelyezkedni az osztrák minisztériummal és Puchner tábornokkal, maga kezdeményezte az osztrák befolyásától és az erdélyi General Commandótól teljesen független székely hader? létrehozását azért is, mert Erdélyben kiélez?dtek a nemzetiségi ellentétek.
Egyed Ákos