Ezerkilencszáznegyvennyolc: A székelykérdés a pesti magyar országgy?lésben

2007. március 15., csütörtök, Archívum 2003–2007

Kossuth politikájának kitartó, de mérsékelt gondolkodású támogatója volt Mikó Mihály, a csíkszéki határ?ri rend képvisel?je, a szék alkirálybírója. Mivel nagy népszer?ségnek örvendett a csíki székelység között, nem kis szerepe volt abban, hogy a csíki határ?ri rend elkötelezte magát a forradalom mellett. Fábián Dániel, Kézdivásárhely követe szintén végig kitartott az országgy?lésen Kossuth oldalán, akárcsak Gál Dániel illyefalvi radikális nézet? ügyvéd. Külön kell szólnunk a már idézett Pálffy Jánosról, Udvarhelyszék egyik követér?l, a magyar parlament alelnökér?l, aki kés?bb az Országos Honvédelmi Bizottmánynak is tagja lett, de 1848 decembere után eltávolodott Kossuthtól, és békepárti tevékenységet folytatott. Emlék­iratában kemény kritikával illette Kossuth Lajost, er?sen eltúlozva emberi gyöngéit, s ?t hibáztatta minden nyomorúságért, amely a magyarságot érte a szabadságharc után. Lesújtó volt a véleménye Berzenczey Lászlóról is, s mivel a kés?i utókor f?ként emlékirata alapján alakította ki véleményét, elérkezettnek látjuk az id?t arra, hogy reálisabban értékeljük Berzenczey szerepét is. Az erdélyi magyar és székely képvisel?k július 10-én érkeztek meg Pestre, és másnap már részt vettek a nevezetes 11-i ülésen, amikor Kossuth a szerbek és a horvátok készül? támadásaira hivatkozva, 200 000 katonát és 42 millió forint hitelt kért az országgy?lést?l. Az országgy?lés ,,megadjuk”-kal szavazott bizalmat Kossuthnak. Berzenczey László szónoklatával sietett Kossuth Lajos nevezetes véder?beszédének támogatására. És az országgy?lés kitör? ,,éljen”-nel fogadta Berzenczey szónoklatának azon kitételét, hogy ,,nem azért akarunk jogokat, mert székelyek vagyunk, hanem akarjuk, hogy el?bb megmentsük a hazát”. Amellett, hogy a beszéd tartalma is figyelmet érdemelt, mert valóban a legid?szer?bb kérdést részesítette el?nyben, Berzenczey felszólalásával újabb bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy Kossuth politikájának támogatója. Ezt Kossuth is tudomásul vette, s ezentúl a székelykérdésben els?sorban rá alapozott. S mivel Kossuth számított a székely katonai er?re, teljes odaadással próbálta megoldani a székelység azon sérelmeit, amelyeket a kolozsvári országgy?lés nem orvosolt. Az els? kérdés, amellyel a pesti országgy?lésnek mint székely sajátossággal szembe kellett néznie, a jobbágyfelszabadítás ügye volt. Alighogy megkezd?dött a parlamenti munka, megérkezett Erdélyb?l Perényi Zsigmond országgy?lési biztos levele a belügyminiszterhez, amelyben jelezte, hogy a készül? erdélyi jobbágyfelszabadító törvény a Székelyföldön nem lesz alkalmazható, mert a székelység Három­széken és Csíkszéken nagyon elszaporodott, a föld viszont kevés, tehát nincs, amib?l a jobbágyi igényeket kielégíteni. A helyzet megoldására Perényi ,,csak egy célszer? mód”-ot látott: a székely ,,népfelesleg” kitelepítését a bánsági és bácskai kincstári pusztákra. Mi történt valóban a székelyföldi jobbágykérdésben az erdélyi országgy?lés után? Itt a jobbágyságnak csak töredéke, körülbelül 10 százaléka szabadult fel úgy, mint a vármegyék úrbéresei, akik birtokba vették az addig használt földet; személyileg ugyan szabad lett minden jobbágy, de a zsellérek nagyobb része földet nem kapott. Ha viszont a zselléreknek földet adnak, akkor számos olyan katonáskodó, szabad székely és szegény nemes válik még szegényebbé, aki gazdasági cselédként zsellért tartott; de ha nem adnak földet a jobbágynak és zsellérnek, lázad és nem hajlandó fegyvert fogni a haza védelmére. Kossuth jobbnak látta elfogadni Perényi javaslatát, ti. hogy a székely jobbágykérdést, általában a túlnépesedés miatt elszegényedett székelység jöv?jét a Magyarországra való áttelepítéssel oldják meg. A székelységgel egy id?ben került volna sor a moldvai, mintegy 40 000 f?re becsült csángóság áttelepítésére is. Kossuth telepítési kormánybiztossá Berzenczey Lászlót neveztette ki. Berzenczey hozzá is kezdett az el?készületekhez, de végül is az áttelepítésb?l semmi sem lett, részben a Délvidéken bekövetkezett háborús állapotok miatt, nagyrészt pedig amiatt, hogy a székelység nem volt hajlandó a szül?földet elhagyni s tömegesen máshová telepedni. Itt jegyezzük meg, hogy emiatt bukott meg Bem 1849-es áttelepítési terve is, ugyanis Bem Beszterce vidékére szerette volna letelepíteni a szegény rend? székelyeket. Kossuth ezt a tervet ellenezte, mert úgy vélte, hogy az sértené az ottani románság érdekeit. A telepítési terv meghiúsulása egyben a székely jobbágykérdés megoldásának elodázását is jelentette, ami tovább növelte a Székelyföldön a társadalmi feszültséget, újabb lehet?séget nyújtva az unióellenes és a magyar nemességellenes propagandának. Az újoncozás során, különösen Udvarhelyszéken ennek számos megnyilatkozásával találkoztak a sorozóbizottságok. Emellett a jobbágyügy rendezetlensége szembeállította egymással a határ?ri rend gazdagabb rétegét is a jobbágysággal. Kossuth híveit aggasztotta ez a helyzet. Bíró Sándor rétyi (Három­szék) református pap azt írta Kossuthnak, hogy a jobbágytartó katonákat kártalanítani kellene, ,,s talán az egész székelyföldi nemességet is a jobbágyokért”, mert a ,,kifizetés által a most egymás ellen ingerked? kasztok közt összeolvadás lenne”. Csakhogy ez messzir?l jöv? magánvélemény volt, Kossuth pedig az országgy?lést?l várta a törvényes rendezést el?segít? javaslat beterjesztését, ami azonban végképp elmaradt. Az augusztus elsején tartott országgy?lést akár ,,Székely nap”-nak is felfoghatjuk. Ugyanis a telepítési törvény vitája során augusztus elsején napirendre került egy másik, talán az el?z?nél is fontosabb kérdés: a székely határ?r-katonaság ügye is. A székely követek többségének véleményét Fábián Dániel, Kézdivásárhely képvisel?je világosan kifejtette a Kossuth Hírlapja 1848. július 28-i számában. Abból indult ki, hogy a márciusi vívmányok nyomán a haza minden polgárának jogban és kötelességben egyenl?nek kell lennie, és szükséges, hogy ,,a hon védelmére személyesen, felvirágoztatására birtok aránylagosan befolyjon”. A jelen országgy?lésnek tehát szentesített törvény által minél el?bb ki kell mondania, hogy a székelység minden tagja az ország más polgáraival egyenl? törvények alatt áll. Mikó Mihály és ifj. Bethlen János támogatta a javaslatot, de nézeteiket korántsem osztotta minden erdélyi képvisel?. Teleki Domokos és Kemény Dénes például az Unióbizottságtól várt olyan el?terjesztést, amely a sérelmeket úgy oldja meg, hogy a ,,haza érdekei” csorbát ne szenvedjenek. Tudjuk, az erdélyi liberálisok gondolkodásában ez a határ?ri rendszer fenntartását jelentette, tekintettel az ország, s különösen Erdély kritikus helyzetére, nem kis mértékben a Román Komité által irányított parasztmozgalomra. Ugyanakkor azt is hangsúlyoznunk kell, hogy a radikálisoknak igazuk volt abban, hogy a General Commando parancsnoksága alatt álló erdélyi határ?ri rendszer a bécsi kamarilla eszköze volt és maradt, s mint ilyen, minden, az unió ellen irányuló mozgalmat támogatott. Végzetesnek bizonyult az, hogy a General Com­mandót gyakorlatilag nem sikerült a magyar kormány fennhatósága alá helyezni, s az erdélyi magyarság számára súlyos következményei voltak annak, hogy a székely határ?ri rendszer az unió után is fennmaradt a régi formában. Kossuth, akárcsak a jobbágykérdést illet?en, ismét nehéz helyzetbe került. Tudomása volt arról, hogy a székely határ?ri rend azonnal szabadulni akar az elnyomó osztrák katonai rendszert?l, de azt is tudomásul kellett vennie, hogy Erdély tekintélyes politikusai közül sokan ellenzik a határ?rezredek feloszlatását, s hogy mindkét vélemény ellen, illetve mellett nyomós érvek sorolhatók fel. ,,Kijelentém már több ízben, hogy az egyesült hazában nem lehet ember, ki a székelység iránt több igazi testvéri szeretetet, több rokonszenvet érezne, mint én.” Aztán székely politikájának a lényegét foglalta össze: a székelység ,,állapotáról nem privilégiumok, hanem a közös jog, szabadság alapján s a közös jog és szabadsággal összekötött terhek alapján intézkedni, legkedvesebb kötelességem közé számítom (…). Ne sérelmeket orvosoljunk, hanem jogokat alapítsunk!” Meg­ismételve korábbi felhívását, a székely ,,követ urak”-at arra kéri, hogy ne késlekedjenek ,,a székely nemzetre nézve tökéletesen kimerít? törvényjavaslatot terjeszteni el?”.
Azután kérésének megindokolása következett: nagyon soká kell várnia a székelységnek, ha a sérelmeket egyenként kezdik orvosolni. Azonban Kossuth sem mert például a határ?rség megszüntetése kérdésében a radikális megoldás álláspontjára helyezkedni, mert meg lehet ugyan szüntetni a székely határ?ri rend szolgálatát, de kérdés volt, hogy mivel helyettesíthet? ez az er?? Kossuth nyomban felismerte, hogy a sok huzavona miatt a honvédelem ügye szorul háttérbe. Mivel bizonyosan az sem kerülte el a figyelmét, hogy a határ?rség megszüntetése miatt sem a miniszterelnök, sem Vay erdélyi királyi biztos, valamint a Gubernium sem akar szembehelyezkedni az osztrák minisztériummal és Puchner tábornokkal, maga kezdeményezte az osztrák befolyásától és az erdélyi General Commandótól teljesen független székely hader? létrehozását azért is, mert Erdélyben kiélez?dtek a nemzetiségi ellentétek.
Egyed Ákos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép