Kiscimbora: A nagy nap

2007. március 17., szombat, Archívum 2003–2007

Pet?fi talán le sem feküdt, vagy ha lefeküdt, nemigen aludt, mert már hét órakor reggel talpon volt, benézett Jókai szobájába, felköltötte, aztán nyugtalanul sietett a Pilvaxba. Útközben Vasvárival találkozott, ki szintén a Pilvaxba tartott. Borongós, ködös, szinte pépes márciusi pirkadás volt, csíp?s szél fújdogált, és feszegette a még jobbára csukott boltok cégtábláit.
A Pilvaxban még nem volt senki, csak a korán kel? Bulyovszky Gyula, minélfogva még visszamentek mind a hárman Jókaiért, kinek szobájában tanácskoztak ama néhány bevezet? szó fölött, mellyel a tizenkét pontot proklamálni fogja.
Kevéssel nyolc óra el?tt, most már négyen nyitottak be a Pilvaxba, de még most is kevesen voltak, ami láthatólag lehangolta a türelmetlen Pet?fit. Vártak még egy kissé: lassan szállingóztak a tegnapi ,,héroszok”. Éppen a leglármásabbak maradtak el. Megjött Em?dy, Vajda, majd a hórihorgas Pálffy Albert nyitott be nagy disputában a nyalka Dobsával. Különösen megörültek báró Nyáry Albertnek. Betoppant Degré, aki vidékr?l jött, egypár jurátus is beváltotta a szavát, de még mindig igen szegényes gyülekezet volt egy forradalomcsinálásához. Nem rebellis a magyar korán reggel - sopánkodott Jókai, ki Bulyovszky­val egyetemben amellett volt, hogy mintsem nevetségessé váljanak, inkább ne csináljanak semmit. De Pet?fit nem lehetett eltántorítani. Különben is a kávéház nem volt néptelen. Éppen szerdai nap és pesti vásár lévén, sok idegen reggelizett az asztaloknál, akik mind kíváncsian és érdekl?dve nézegették az ifjúság hullámzását. Végre kilenc felé annyian gy?ltek össze, hogy Jókait feler?szakolták egy asztalra.
Jókai felállt, és felolvasta pár bevezet? szóval, hogy Mit kíván a magyar nemzet?
,,Valami villanyos melegség állta el akkor minden tagomat - írja ? maga -, érzém, hogy végzetes szó az, amihez kezdek; de el voltam rá szánva, ha áldozatul esem is.”
Utána Pet?fi olvasta el a Nemzeti dalt. Ekkorra már mind odagy?ltek a vásárosok is, s a dal refrénjét utána zúgták ?k is: ,,Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk.”
A f?próba, mert annak kellett azt tartani, kit?n?en sikerült. A vers feltüzelte az ifjúságot, s most már lelkesedve indult a megállapodások szerint az orvosi egyetem felé, a Hatvani és az Újvilág utca sarkán lev? épület udvarára.
Még mindig nagyon kicsiny volt a csoport, de a felkokárdázott ifjak, kik el?tt egy trikolórt vitt egy nagy termet? jurátus, felköltötték útközben az érdekl?dést. Minden lépésnél n?tt a csoport: Éljen a szabadság! Egyenl?ség! Éljen Kossuth! kiáltások hangzottak. Az orvosifjúság dacára, hogy leckeóra volt, otthagyván professzorait, az udvarra tódult, hol Jókai ismételte rövid beszédjét.
,,Testvéreim, a pillanat, melyet élünk, komolyabb teend?kre szólít fel bennünket. Európa minden népe halad és boldogul, haladnunk és boldogulni kell nekünk is. Legyen béke, szabadság és egyetértés! Követeljük jogainkat, melyeket t?lünk eddig elvontak, s kívánjuk, hogy legyenek azok közösek mindenkivel.”
Pet?fi elszavalta a Talpra magyart, s a menet most már az orvosnövendékekkel megszaporodva, sorba járta a többi fakultást. Az Egyetem térr?l újra visszaindult ezerekre és ezerekre szaporodva, megállt a Hatvani utcában a Pálffy-ház el?tt, amelynek földszintjén akkoriban a Landerer és Heckenast nyomda volt.
Pet?fi felállt a kapu alatti szögletk?re.
- Most egy bizottság bemegy a nyomdába, s kinyomatja a tizenkét pontot. Addig türelem idekünt!
Havas es? szitált az égb?l. A rivalgó tömegek az eserny?ket rázták a leveg?ben.
- A Nemzeti dalt is nyomassák ki! - követelte a tömeg.
Jókai felkiáltott:
- Le az eserny?kkel! Hogy állunk maholnap esetleg golyók elé, ha az es?cseppek is terhünkre vannak?
Mire suhogás támadt a leveg?ben, mintha ezer madár leszállna: ezer eserny? kapcsolódott le.
Erre Pet?fi vezetése alatt Jókai, Vasvári, Degré és Irinyi behatolt a nyomdába mint a nép küldöttei. Az ajtó nyitva volt. Könnyen bemehettek. Landerer Lajos a nyomdahelyiség ajtajában várta ?ket.
- Azért jöttünk - fordult Pet?fi Landererhez -, hogy e két kéziratot kinyomassuk.
Landerer megnézte a kéziratokat.
- Lehetetlen - felelte szárazon -, nincs rajta a cenzor engedélye.
A nép küldöttjei zavartan néztek össze; Landerer odasúgja Irinyinek:
- Foglaljanak le egy sajtógépet!
Egy géphez lépett most Irinyi.
- E sajtót a nép nevében lefoglaljuk, és követeljük kéziratunk kinyomatását.
- Az er?szaknak nem állhatok ellent - felelte Landerer ünnepélyesen, és megparancsolta szed?inek, hogy munkába fogjanak.
Részlet a Jókai Mór élete és kora cím? regényb?l
MIKSZÁTH KÁLMÁN
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2007-03-17: Archívum 2003–2007 - :

Képz?m?vészet: Jelz?bóják

2007-03-17: Archívum 2003–2007 - :

Kiscimbora: Haj, ne hátra,