Élo múlt: Akasztófák Európában

2007. március 24., szombat, Archívum 2003–2007

Vlaszov orosz tábornok átállása a németekhez, fegyverfordítása a sztálini bolsevizmus ellen idoben máig gyuruzo egyoldalú megítélés alá került, amely egyben annak is a példázata, hogy a fél évszázados kommunista nevelés Kelet-Európa térségeiben milyen mélyre eresztette gyökérzetét, és milyen virulensen él tovább a mai köztudatban. Ne csodálkozzunk tehát, ha a kommunista, szocialista ,,relikviák” - emlékjelek, emlékmuvek stb. - és az eszmék tovább tenyésznek posztkommunista öltönybe öltözve.
Dr. Gyepesy György Sósmezon és Ojtozban készített világháborús fotói arra is alkalmasak, hogy ezeknek az ideológiai alakzatoknak a továbbélését éppen a vlaszovecek - Vlaszov orosz tábornok Orosz Felszabadító Hadserege, a ROA tagjai - háború utáni sorsába ágyazva megismerjük.
A témában a legvisszataszítóbb - mint sok minden egyéb esetében - a magyar kommunista hóhér, Rákosi Mátyás állásfoglalása a Vlaszov-bandák ügyében, amelybol csak úgy, mellékesen, azt is megtudjuk, hogy Rákosi milyen sorsot szánt Horthynak a háború után, valamint azt, hogy Sztálinnak kellett megvédenie Horthy Miklóst Rákosi ellenében.
Rákosi az 1956-os forradalom és szabadságharc elfojtása, de egyben az o bukása után írt visszaemlékezésében rója papírra (Visszaemlékezések, 1940-1956): ,,Anélkül, hogy ebben a kérdésben különös kutatást folytattam volna, látatlanban kijelentem, hogy az összes európai népi demokratikus országban együtt nem végeztek ki négy reakciós miniszterelnököt, mint nálunk, s meg vagyok gyozodve, hogy a fasizmus és a reakció üldözése terén minden összehasonlítást kiállunk. Én Sztálinnál felvetettem, hogy kérjük ki az amerikaiaktól Horthy Miklóst is. Sztálinnak az volt a véleménye, hogy ezt ne tegyük. Horthy végül is megkísérelte, hogy otthagyja Hitlert, elmúlt már 75 éves, de ami a legfontosabb, az amerikaiak úgy sem adnák ki, s az ilyen kérés visszautasítása csak szaporítaná a meglévo súrlódási felületeket. Emiatt nem fordultunk ilyen kéréssel az amerikaiakhoz. Sztálin ez alkalommal elmondotta, hogy Eisenhower, akinek ekkor ilyen kérdésekben széles rendelkezési joga volt, korrektül viselkedett a Szovjetunióval szemben, kiadta az egész Vlaszov-bandát.”
A ,,Vlaszov-banda” kiadása, tudva, hogy ez tízezrek biztos halálát, vagy jobbik - rosszabbik? - esetben egy életen át tartó szörnyu szenvedést jelent a volt szovjet állampolgároknak, nem tartozott semmiképp sem az amerikaiak, nevesen Eisenhower tábornok lovagias tettei és nemes cselekedetei közé. Mint ahogyan Drezda, Hamburg német kapituláció utáni elpusztítása sem. Hamburgban, a világ legnagyobb temetojében 45 000 (!) hamburgi halott maradványait hantolták el, akik az amerikai szonyegbombázások áldozataiként pusztultak el.
A nok, az öregek, a csecsemok, a gyermekek mind-mind a háborús bunösök közé tartoztak volna, és ad abszurdum, még ha azok voltak, akkor is halállal kellett lakolniuk a német fegyverletétel utáni ,,békeidoben?”
És azoknak a szovjet katonáknak, akik német fogságba kerültek, s akik családtagjait, nemzettársait a szovjet bolsevizmus megkínozta és tönkretette, s akik a fogság kínjai elol a Vlaszov hadseregébe menekültek, halálnak halálával kellett lakolniuk? És ha ettol valamiképp megmenekültek, a szibériai lágerekben kellett bunhodniük?
Hogy ez a szemlélet milyen mélységekig hatolt a magyar köztudatba, arra a sok közül álljon itt két példa!
Idos Drevenka Antal írja a Háborús emlék címu feljegyzésében: ,,A muút ligeti oldalán, az árokparton állt egy fából készült, kettos villanyoszlop. Fele magasságában vízszintes oszlopcsonk kötötte össze. Arra kötél volt kötve, és a kötélen ifjú katona holttestét himbálta a szél. Talán két hétig is ott lógott a szerencsétlen, mert felakasztásával árulását bosszulták meg a szovjet katonák.
Nyakában tábla volt ezzel a szöveggel: VLASZOVEC. Már közel volt a háború vége, és Pestre is bemerészkedtünk egy-egy szekér fával. O még mindig ott függött. Kivégzésének indítékát csak késobb tudtam meg.
Még az ukrajnai harcok idején egy Vlaszov nevu ukrán tábornok egész csapattestével átállt a németekhez, és az o oldalukon harcolt a szovjetek ellen. Ezzel elkövette a legaljasabb hazaárulást, és alárendeltjeit is magával vitte. Számukra nem volt kegyelem. Ahol fogságba estek, azonnal golyó, de legtöbbször kötél általi kivégzés várt rájuk.
Ez a kivégzett katona is közéjük tartozott. Szégyenletes helyzetébol falunk önkéntes rendorei vágták le, és temették az alája ásott gödörbe.”
Drevenka Antal verset is fabrikált, címe Hazaáruló:
Mint nagy A betu, olyan volt a faoszlop,
Mely a Bécsi út mellett, árok partján állt.
A középso pici részén kötél lógott,
A végén ember, ki akasztva nyert halált.

Mellére jókora tábla volt függesztve:
,,VLASZOVEC” - adta tudtunkra a szöveg,
Így hazaárulónak volt bélyegezve,
Szovjetek szemében lett undok szörnyeteg.
(…)
Gosztonyi Péter történész, Vlaszov tábornok életrajzírója jegyzi fel: ,,Ismerem már az életet, nagy ponyvaíró, minden jelenetet túldramatizál. A bombázás alatt zurzavaros kiáltozás támad odakünn, elfogott fehéroroszokat (Vlaszov barátai) tereltek géppisztollyal a szemközti szerpentinfalhoz. Két katonano is volt köztük. Ornek és fogolynak egyformán olyan volt már a tartása, mint kivégzés elott. Ma vagy holnap hosszú sortuz dördül el valahol a Svábhegyen.”
Vegyük észre, hogy - mutatis mutandis - 1956 megítélését, illetve a forradalmi harcokban való részvételt, az odasodródást vagy ennek a gyanúját is akkora és olyan kegyetlenséggel torolták meg a Kádár-korszakban is, mint a háború utáni akasztásos, fobelövéses, internálásos idokben.
A Kádár-érában tovább munkált Rákosi pribékmentalitása, aki még ’56 után is azzal hencegett, amint olvashattuk, hogy az összes népi demokratikus országban együttvéve nem végeztek ki annyi miniszterelnököt, mint a szerencsétlen Magyarországon. A Kádár-korszakban az 1956-os részvételért kirótt halálbüntetések, börtönbüntetések és internálások is históriai és európai rekordnak számítanak, hiszen a nürnbergi per ,,eredményeit” is túlszárnyalták.
Hogy van-e szükség manapság ezeknek az emlékeknek, ,,kényes kérdéseknek” a megidézésére, és a társadalmi békét szolgálja-e ez?
Van értelme. Egyrészt azért, mert a háborús bunök ürügyén elkövetett háború utáni szörnyuségek zárlat alá kerültek. Van értelme a múlt megidézésének, mert érzékelhetjük, hogy a mentalitás tovább él. Mi egyébbel lenne magyarázható Wass Albert budapesti kiátkozása, akit apjával együtt romániai koncepciós perben ítéltek el, hogy vagyonukból kiforgathassák, és Erdélybol eltávolíttathassák? Mi egyéb tenné lehetové azt, hogy Teleki Pált, a tisztesség és becsületesség példaképét a magyarnak hitt fovárosból kitiltsák?
És van egy harmadik szempont is. Bizonyos körök annyira a maguk és elodeik szenvedésével vannak elfoglalva, amibol olyan szenvedés-irodalom, üldözött-kultusz nott ki, amely teljes mértékben marginalizálja és eljelentékteleníti a másokon megesett sérelmeket és galádságokat.
Sylvester Lajos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2007-03-24: Archívum 2003–2007 - :

Kiscimbora: Csetneki