Ezernyolcszáznegyvennyolc: Háromszék nem alkuszik

2007. március 24., szombat, Archívum 2003–2007

Említettük, hogy Marosszéket és Udvarhelyszéket megszállták a császári katonai erok, Csík semlegességet fogadott a General Commandónak, Erdélybol a magyar fegyveres ero kivonult. Csak Háromszék határozta el az önvédelem megszervezését, s védte meg a szék földjét fegyveresen, nem rettenve meg a sokszoros túlerotol. Nem legenda, történelmi tény: a mintegy 100 000 lakost számláló kis Háromszék valóságos népszavazást rendezett 1848. november elején arról, hogy vállalja-e az önvédelemmel járó terheket és veszélyeket. A válasz egyöntetu: igen, vállalja. Puchner tábornok feladásra felszólító felhívását azzal utasítja vissza, hogy Háromszék nem támad meg senkit, de mindenáron megvédi magát. Szervezetten cselekszik, levonta az agyagfalvi sereg súlyos vereségébol adódó következtetéseket. Kormányt választ, amelynek élén Berde Mózes ügyvéd, a határor katonai rendek közt népszeru országgyulési képviselo áll; a katonai ügyek irányítását Dobay Károly alezredesre bízták. A már meglévo katonai alakulatok mellé újabb nemzetori csapatokat szerveztek, s védovonalat alakítottak a szék határainál. 10-12 ezer katonát vonultattak fel a határok mentén. Ott voltak a széthullott székely tábor legbátrabb alakulatai, a XII. zászlóalj (ebben a székely diákok, fiatalok) és a Mátyás-huszárok néhány osztálya. De még mindig kétséges volt, hogy a fegyveres önvédelemre sor kerülhet-e. A fotisztek vonakodtak vállalni a fegyveres harc kockázatát; ágyú nélkül nem lehet sikeresen szembeszállni az ellenféllel - mondták. Ekkor ajánlkozott Gábor Áron (1814-1849) arra, hogy ágyút önt.
Gábor Áron 1814. november 27-én született az Ojtozi-szorosban fekvo háromszéki Bereck mezovárosban. Apja Gábor István, a városka fojegyzoje, de földmuves is, aki a gyalog határorkatonák rendjéhez tartozott. Ez utóbbi fia életének is meghatározó tényezojévé vált: Áron a csíksomlyói ferences gimnázium kiváló tanulója volt, a gimnáziumot mégsem fejezhette be, mert a háromszéki II. székely határor gyalogezred vezetosége vissza­parancsolta ot a határori rend kötelékébe. A Mária Terézia idején eroszakosan felállított határor-katonaság éppúgy öröklodött apáról fiúra, mint például a jobbágyi állapot. A fiatal Gábor Áron minden bizonnyal szomorúan vált meg az iskolától, mert polgári pályára készült, de - és ez már a történelem paradoxonjai közé tartozik - késobb, természetesen a tehetsége mellett, ennek a kényszeru fordulatnak köszönhette (s köszönheti a magyar história) azt, hogy a nehéz történelmi helyzetben ilyen nagy feladat elvégzését vállalhatta, s ezáltal örökre beírta nevét a magyar históriába, legendába illo fejezettel gazdagítva azt. A tanult fiatalembert néhány évi rendes határori szolgálat után az ezred tüzérré képeztette ki: Gyulafehérvárt, Pesten, majd Bécsben sikerült elsajátítania a tüzérségi alapismereteket, miközben betekintést nyert az ágyúgyártás titkaiba is. Az ágyúöntés különösen foglalkoztathatta, amirol az is árulkodik, hogy nem mulasztotta el megfelelo tüzérségi szakkönyv beszerzését. Amikor vissza­tért szüloföldjére, a háromszéki határorezredben szolgált 1845-ig. Valótlan tehát az a hagyományos romantikus Gábor Áron-kép, miszerint o afféle - keveset tanult - székelyként, szinte mesehosként vállalkozott ágyúöntésre. Viszont igaz az, hogy a forradalom kitöréséig hátralévo három évben egyszeru, de szép munkát végzo asztalosmesterként dolgozott, s kenyérkereso útján Moldvát is bejárta, ahol megismerkedett késobbi feleségével, a csángó Jusztinával. Gábor Áron láthatóan nyugtalan lélek volt, s okkal és joggal vágyott többre, mint amit addig elért, ezért tudatosan kereste - mai divatos szóval - az önmegvalósítás lehetoségét. S mert a Berecktol Bécsig szerzett tapasztalatai nem sok jóval kecsegtettek, háborogva jelentette ki: ,,Nem, sohasem fogja Magyarországon a katonát elévinni az ész, jellem és derékség, hanem a németség, a servilismus és protectio.” Értheto, hogy az új, jobb világot ígéro forradalom híve lett, s mindent annak védelmére tett fel. Az életét is. De addig még hátravan az önmegvalósítást jelento, szállóigévé vált nagy fogadalom: ,,Lészen ágyú!” - a legendás, de mégis valóságos szárnyalás. A ,,lészen ágyú” felkiáltás minden valószínuség szerint november 16-án hangzott el a nagygyuléssé szélesedett széki közgyulésen Sep­siszentgyörgyön. Gábor Áron bécsújhelyi iskolában szerezte ismereteit az ágyúöntésrol, ahová a háromszéki határorezred küldte. Most eljött az alkalom, hogy bizonyítson. Miután Berde Mózestol is megbízatást kapott rá, a Dél-Hargita peremvidékén, Ma­gyarhermány mellett, a Bodvaj nevu vaskohónál öntötte meg azt a két ágyút, amely végül el is döntötte a fegyveres önvédelem ügyét: az ágyúkat a nyilvánosság elott kipróbálta, és a sikeres bemutatkozás elképzelhetetlen önbizalmat adott a szék katonanépének. Van ágyúnk is - mondták -, nem vagyunk gyengébbek az ellenségnél. És ezzel megindult az önvédelem szervezete: a hadianyaggyártás központja Kézdivásárhely lett, ahol fejlett volt a céhes kisipar. Itt Gábor Áron irányítása mellett Turóczi Mózes (1813-1896) rézönto muhelyében 64 ágyú készült, amellett loszer, mindenféle katonai felszerelés. A falvak egymással versengve ajánlják fel harangjaikat, hogy legyen ágyú az önvédelemre. Ha­rangokból ágyúkat öntöttek. A határokat orzo alakulatok ellátása a hajdani székely katonai rendszerre emlékeztetett, amikor a harcba induló katona kétheti élelmérol maga gondoskodott. Aztán a falvakban eloállított élelmet társzekereken szállították a Feketeügy, az Olt folyó s a Rika-hegység körül állomásozó táborokba, az Ojtozi- és Tusnádi-szoros védoinek; minden falu a maga alakulatát látta el. Eközben létrejött a központi élelmezési szervezet is. Háromszék 1848 decemberében öt ütközetben verte vissza az ellenség próbálkozásait. Ezalatt, Heydte százados biztatására, román népfelkelok felgyújtották Köpec falut, s 50 embert megöltek. Ez újabb erofeszítésre késztette a széket. Gál Sándor vezetésével s Gábor Áron székely tüzéreinek hathatós támogatásával a Háromszék szélén fekvo Erdovidéken betört ellenséget a székely hadero december 13-án szétverte. Háromszék erofeszítéseit az ún. Kiskomité, amely a legelszántabb forradalmárokat és szabadságharcosokat tömörítette, úgyszólván megkétszerezte: Gál Dániel (1811-1861) illyefalvi születésu ügyvéd, országgyulési képviselo, Bíró Sándor (1816-1877) republikánus rétyi pap, s mindenekelott Gábor Áron és sokan mások járták a falvakat, nem engedték eluralkodni az embereken a titokban terjesztett reménytelenség hangulatát. Háromszék harca meghaladta a helyi jelentoséget, hatalmas osztrák katonai erot kötött le, amely nem fordulhatott ilyen körülmények közt Magyar­ország ellen. Pedig volt egy ilyen terv is. Éppen emiatt az ellenség újabb eroket összpontosított, december 24-én nagy támadást indított; az ütközetet Hidvégnél a székely hadero elvesztette. Csak rövid, egy-két napra feledkezett meg ismét a székelység a fegyelem kötelezo szabályairól, és azt az ellenfél azonnal kihasználta. Arról volt szó, hogy karácsonyt ünnepelni sok katona hazaérkezett vagy hazaszökött, lényegesen gyengítve ezáltal a védelmi vonalat. Egy vesztett csata elég volt ahhoz, hogy a Háromszéken is felülkerekedo békepárt tárgyalásokat kezdjen, és békét kössön 1848. december 28-án. Ezt a békekötést árapataki béke néven ismeri a történelem. Igaz viszont az is, hogy ez a béke nem volt megalázó, ugyanis ennek értelmében az osztrák foparancsnokság csapatai nem vonulhattak be Háromszékre. E békével véget ért Háromszék önvédelmi harcának elso szakasza. A második szakasz Bem erdélyi hadjáratáról szóló hírek megérkezésével kezdodött 1849 januárjában. Ezt már Háromszék az egész székely és erdélyi magyarsággal együtt vívja.
Bem tábornok vezetése alatt
Bem tábornok Kossuth Lajos megbízásából 1848. december 20-án indította meg az erdélyi hadjáratot, amely 1849. március 20-án Brassó bevételével sikeresen befejezodött. Ekkor Puchner csapatainak utolsó egységei is elhagyták Erdélyt, csak Gyulafehérvár, Déva és az Érc-hegység maradt a császáriak, illetoleg az utóbbi Avram Iancu kezén. Bem hadseregével érkezett vissza Erdélybe az a két székely zászlóalj és huszárcsapat, amely Batthyány miniszterelnök hívására 1848 nyarán ment Magyarországra. Ezek az alakulatok kiváló szolgálatot tettek, hiszen már mind harcedzett emberekbol álltak, s a piski híd védelmét nem kis mértékben bátor közbelépésük döntötte el. Mivel a magyarországi harcokban és az erdélyi hadjáratban soraik megritkultak, Bem tábornok Kiss Sándor (1809-1849) ezredes vezetésével a háromszékieket hazaküldte, majd a csíkiakat is, hogy újrarendezzék soraikat, és segítsenek az önkéntesek toborozásában Bem hadserege számára. Az újoncozás januárban az egész Székelyföldön megkezdodött, s február 4-én egy kisebb hadero Gál Sándor ezredes vezetésével el is indult, hogy Bem hadseregéhez csatlakozzék. Útközben azonban a Brassóhoz közeli Prázsmár térségében a háromszékiekbol és csíkiakból alakult, mintegy 6000 fonyi csapat a cári dzsidás alakulatba ütközött. Bem sikeres hadmuvelete arra késztette Puchnert, hogy a Havasalföldön állomásozó cári csapatoktól kérjen segítséget. De bizonyos meggondolásokból mégsem a katonai foparancsnok, hanem Nagyszeben és Brassó város küldöttsége - élén Saguna ortodox püspökkel - hívta be az orosz haderot. Ebbol a haderobol indult el Háromszék felé az az egység, amely feltartóztatta Gál Sándor különítményét. Az új helyzetben Gál Sándor jobbnak látta, ha vissza­fordul Háromszékre, és itt várja be a további fejleményeket. Végül február 19-én csatlakozott a székely hadero Bem hadseregéhez, s aztán folyamatosan érkeznek a maros- és udvarhelyszéki újoncok is. A székelység Szeben március 11-i bevételénél kitunoen vizsgázott, mint sok utána következo csatában is. Bem nagyra értékelte, szerette oket, nem csoda, hogy az áprilisban indított bánsági hadjáratára is nagyrészt székelyekbol álló haderovel vállalkozott. A székelyek címu versében Petofi, aki szintén ott volt a Bánságban, szép emléket állított bátorságuknak. Mielott a bánsági hadjáratba elindult, Bem tábornok elismerése jeléül látogatást tett Háromszéken. ,,Csaknem egy év óta elso nagy honfi örömünk vala” - írta Demeter József, Háromszék önvédelmi rendszerének élelmezési biztosa. Nem volt különös elokészület, de amit tettek, ugyancsak meghatotta a tábornokot: székely leánysereg virágkoszorút adott át ezzel a felírással: ,,A tábornok úr által hosileg kiküzdött s még teljesen kivívandó szabadságunkért ajánljuk e koszorút.” Köszönete mellett Gábor Áronnak ornagyi eloléptetését bizonyító oklevelet nyújtott át, Kézdivásár­helynek pedig nyomdát ajándékozott. Bem tábornok Gál Sándor ezredest bízta meg a Székelyföld védelmének megszervezésével. A dolog sürgos volt, mert a kivert császári erok készültek visszatérni Erdélybe, és nem egymaguk jöttek, hanem a cári intervenciós hadsereg oldalán.
Egyed Ákos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép