
Az Úz-völgyi veteránok közül a március 18-i kovásznai vitézavatáson többen is megjelentek hozzátartozóik és barátaik kíséretében. Köztük Páldeák Béla és Páll Samu. Páldeák Bélát ez alkalommal avatták vitézzé. Az id? múlik, az egykori fiatal honvédek, leventekatonák közül egyre kevesebben jelentkeznek az ünnepi szemlékre. Könyvem, az Úz-völgyi hegyomlás tíz évvel ezel?tti szerepl?i közül, ha csak a háromszékiekre gondolok, örökre hiányzik Váncsa Albert, Szentpáli Géza, Urszuly Albert, Soós Ferenc, Mézes László, Egyed Csaba, Bodnár Endre, Venczel Ferenc. Többek sorsát nem ismertem. A magyar koronás zászló alatt vitézzé avatott vagy a jelen lév? veteránok, általában a nagyszámú résztvev? gondolatban kegyelettel emlékezett meg azokról, akiket a harctéri halál nem ért el ugyan, de évtizedek múltán a Nagy Kaszás utánuk settenkedett, s ezen a felemel?en szép ünnepségen már nem lehettek jelen. Akik pedig még be tudnak állni a koronás zászló alá, azoknak szívb?l kívánt jó egészséget és hosszú életet mindenki. Mi egykori beszélgetéseink részleteit idézve köszöntjük ?ket. (sylvester)
Ember és állat együtt szenvedett
Páldeák Béla, Sepsiszentgyörgy: Miután besötétedett, én egy odvas fának a tövébe bújtam be. Mellettem a golyók úgy szántották a földet, hogy ha megmozdultam volna, otthagyom a fogamat. Mi, huszonheten, akik megmaradtunk, csatlakoztunk a tüzérekhez, akik öszvérháton hozták az ágyúkat. Amire ?k megérkeztek, arra lezajlott az ütközet. Elindultunk Aklos felé, de olyan meredek hegyen, hogy a géppuskás lovak nem bírták a terhet. Levettük a hátukról, úgy sem tudtak menni. Parancsot adtak, hogy menjünk le a szakadékba, s vágjuk le a hámokat, mert tiszta újak voltak. Minden felszerelés új volt. Nem mentünk, mert éjjel egymásnak a zubbonyát fogtuk, s libasorban értünk ki az Aklos-tet?re. Az öszvérek b?gtek, de bírták. Az egyiknek a cs? volt a hátán, a másiknak a talpazat. Négy ágyúnk volt. Amikor holtfáradtan kiértünk, már megvirradt. Helyben el is aludtunk. Akkor szedték össze az embereket, akik még megvoltak. (1995)
T?zvonalban
Páll Samu, Málnás: Augusztus vége felé egy éjszaka egy Ferencz nev? cukrásszal együtt voltunk szolgálatosok a határnál. Jött két német tiszt, leigazoltuk ?ket. Persze, két fiatal kölyök mit igazol? Németek, s jöttek. Mi közvetlenül az út mellett ötvenen lehettünk. Másnap reggel a legények bementek D?rm?ne?ti felé, s én nem tudom, milyen formában, de egy juhot szereztek, s mi ott a húst sütögettük. Beszélgettünk, szivaroztunk. Akkor érkezett egy nagy tank. Ágyúkkal a tetején. Volt egy Töröki bácsi, borbély, s az elkiáltotta magát: németek! Heil! Odafutott, s azt elfogták. Ez t?lünk ötven méterre történt. Az öregurat belökdösték a tankba. Erre, Kiss nevezet? volt a parancsnokunk, kiadta a t?zparancsot. Mi rá is tüzeltünk, de az annyit ért, mint a falra hányt borsó. Mi a kicsi páncéltör?nkkel l?ttünk erre a hatalmas alkotmányra. Nekünk fordították az ágyút, s bumm, a hegyoldalba belel?ttek, s onnét a szikla s a föld elkezdett omlani. S akkor menekülés! Sapka, szinte ruha nélkül. Neki a hegynek. Onnét visszakerültünk az Úz-völgyi kaszárnyákig. (1995)
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.