Keresem az értelmet a sepsiszentgyörgyi városi m?vel?dési ház meghitt hangulatú pincéjében, újságászok asztalain. Többnyire szerda s csütörtök estéken, amikor a Sajtóklub, a Terefere meghívott vendégeit vallatva-faggatva, alig tucatnyian keressük hetente egyszer-kétszer a lehet?séget a magyar szóértésre múltban, jelenben kutakodva, jöv?t fürkészve. Könyvek szerz?it, újságok szerkeszt?it boncoljuk élve, s vonjuk néha méltatlanul felel?sségre azokat, akik a let?nt társadalmi rendszerben is a legtöbbet tettek nyelvünk, irodalmunk, kultúránk fennmaradásáért, gyarapodásáért. Ama nehéz évtizedekben, amikor bátorság szükségeltetett minden magyar újság megjelenéséhez és fenntartásához, s nem sunyítás egy napilap ipari rovatának biztos menhelyén!... Keresem, keresgélem az értelmet, hogy most, amikor nyíltan, félelem nélkül kimondhatjuk mindenr?l, amib?l tanulhat a m?vel?désre vágyó ifjú vagy id?sebb nemzedék, amir?l nem is oly rég tabu volt ,,csak magyarul” szólni, és államellenes cselekedetnek min?sült a f? pártideológus jóváhagyása nélkül. Vajon most, magyar nemzeti kultúránk sikeres er?re kapása idején miért csak oly kevesen érdekl?dnek, élnek e felkínált lehet?séggel? Most, amikor a hatalom nem kényszeríti rá a magyar értelmiséget a megyei román lap el?fizetésére, a román színházi el?adások látogatására rejtett vagy nyílt fenyítésekkel?! Mert, kissé képletesen mondva, ebben a pincében jobban és hamarabb érlel?dne a székelymagyar kultúrszomj húsvétra tartalékolt nyers káposztája, nem ecetesedne, de nemesedne noasz?l?bora, ha nem csak tíz-tizenketten ,,ellen?röznénk” hetente, többen aggódnánk a romlástól, penészedést?l féltve. Ha az értelmiség, az olvasó-gondolkodó iparosság színe-java nem a kényelmesebb ágyból, fotelb?l tévét kattingatva felelne mai nemzetiségi életünk aktuális kihívásaira. Ha okos meglátások, javaslatok kévébe, kazalba gy?lve segítenének a még itt-ott settenked? gondok-bajok orvoslásában, oszlatná a bennünk bujkáló nemzetféltést és aggodalmat. Már ha létezik bens?nkben nemzettudat, kihalásra indult s ítélt nemzetünk iránt érzett felel?sség és lelkiismeret.
Klubélet ide vagy oda, gondoljunk Fábián Ern?re, a tanár-íróra, ki Kovásznán élt és halt ,,az értelem keresésében”. A kiemelt cím? kötetére s a benne található, A rózsa vagy a rózsa neve cím? esszéjére. Ebben írja többek között: ,,Ahol kisebbségek élnek, a nemzetállam fogalmának alkalmazása jogsért? gesztus. Nemzetállam csak ott létezhet, ahol az ország etnikailag egységes. Ilyen állam a nem organikusan alakult kelet-európai térségben nincs...”
Legyünk mi is társai néhai neves közírónk értelemkeresésének.
Ferenczy L. Tibor
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.