Tárlat: A világ ezer arca

2007. március 31., szombat, Archívum 2003–2007

Elöljáróban le kell szögeznünk: a képtárban (M)ÉRTÉK címmel a világhír? magyar fotográfusok (Brassai, Capa, Kertész, Moholy-Nagy, Munkácsi) képeib?l rendezett tárlat az év egyik legfontosabb képz?m?vészeti eseménye Sepsiszentgyörgyön, s a fotográfiát ,,lekezel?k” el?tt is eldöntheti a rég vitatott kérdést, jelesen, hogy m?vészet-e a fotográfia. Igen, az. Erre a hatalmas tárlat anyaga meggy?z? bizonyítékokkal szolgál. A különleges életutat bejáró Moholy-Nagy László - a Bauhaus tanára és egyik legnagyobb egyénisége, aki a festészet mellett filmmel, tárgyformálással, fémszobrászattal, színházzal, tipográfiával is foglalkozott a terjedelmes életm?vében fontos helyet elfoglaló fotográfia mellett - egyik könyvében (az új m?vészetek nagy hatású teoretikusa is volt!), a Bauhaus-könyvek kiadásában a húszas évek végén megjelen?, Az anyagtól az építészetig cím? hatalmas tanulmányban (amely ha fél évszázados késéssel is, de a hetvenes években megjelent magyarul) leszögezi botcsinálta kritikusoknak is ,,támaszul”: ,,…egy m?alkotás sohasem válik tolmácsolása révén személyes élményünkké, a leírások és elemzések legjobb esetben is csak cerebrális útmutatók, bátorságot adhatnak ahhoz a kísérlethez, hogy önállóan hódítsuk meg ezeket a m?alkotásokat a maguk id?beli és biológiai valóságában”. Tanítását szem el?tt tartva mindenekel?tt tehát próbáljuk meg vázolni a kiállításon látható m?vészek kacskaringókkal teli életútját, amely esetükben fényesen példázza ama régi igazságot, hogy minden út Rómába, azaz esetükben a fényképez?géphez vezet.
Az Erdélyb?l elszármazó Brassai a háborút megjárva kerül Párizsba, akkor még a grafika, a képz?m?vészet érdekli, a már híres fotográfus, André Kertész vezeti be a fotográfia rejtelmeibe, tanítja meg fényképezni. Kettejük barátsága nem tart sokáig, f?ként mert Brassainak az éjszakai Párizst bemutató képeivel nagy sikere lesz (számtalan fotográfia látható ebb?l a sorozatból, s ma is meggy?z?en bizonyítja, hogy a grafikus Brassai igazán a fényképben találja meg a számára legmegfelel?bb kifejezési formát), s Kertész kissé irigyen hálátlannak nevezi ?t, noha képeiken sok a hasonlóság, ?k a pillanat m?vészei, bevallottan spontaneitásra törekednek, igazi ,,voaj?r”-ként az ember, a környezet megfigyel?iként abban a fotográfiákon id?tlenné váló pillanatban ragadják meg az embert, amely a legjellemz?bbnek t?nik. Fotóikból kis túlzással rekonstruálható egy világváros, Párizs mindennapi és éjszakai élete a húszas, harmincas években.
Kertész különben már a tízes években Pesten kísérletezik fényképezéssel, megjárja a frontot, számtalan fotográfián örökíti meg élményeit, egyik leghíresebb és legjellemz?bb képe ebb?l a periódusából egy bizarr önarckép (Tet?ket ölök a lövészárok mögött)…
Ebben az id?szakban próbálkozik a sportújságíróként dolgozó, Kolozs­vár­ról elszármazó Munkácsi Már­ton is a fényképezéssel, tudó­sításai mellett fotókat is kö­zöl, de nagyon hamar belátja, Pesten képtelen megvalósítani terveit, így kerül a húszas években Berlinbe, ahol egy híres lapkonszern divatos fotográfusa lesz, továbbra is sporttudósító, majd Berlinb?l menekülve Amerikában fordul az érdekl?dése a divatfotó felé, s forradalmasítja a m?fajt, ? az els? a divatfotózás történetében, aki kiviszi modelljeit a m?teremb?l a szabadba. Számtalan képe igazolja utólag is akkori sikerét, az egyik világhíres fotográfia (Leni Riefenstahlt a kés?bbi, neves filmrendez?n?t ábrázolja, amint fürd?ruhában sízik) egyszer?en felejthetetlen. Jellemportréként is az, céltudatos, mindenre elszánt fiatal n?t látunk, aki kés?bb nem véletlenül lesz Hitler udvari filmrendez?je. De ez egy másik történet.
A társainál fiatalabb Capa is Pesten kezd fotózni, korán Nyugatra kerül, s villámgyorsan világhíressé válik riportfotóival, majd a spanyol polgárháborúban készített, döbbenetes erej? fényképeivel kés?bb is száguldó riporterként mindenütt ott van, ahol történik valami, emlékezetesek második világháborús fotói is, látható ez egyik legismertebb képén - amerikai katonák tartóztatnak le egy német tábornokot -, már világhíres fotóriporterként kerül Vietnamba, ahol aknára lép, s karrierje a csúcson tragikus hirtelenséggel szakad meg. Ekkor már a többiek is Amerikában élnek. Nyilván, a Bauhausnál híressé váló Moholy-Nagy barátjával, Gropiusszal együtt a harmincas évek elején már nem lát lehet?séget Európában (a fasiszta vezérek nem rajonganak a Bauhaus-mozgalomért), ezért fenntartva az avantgárd kötelez? aszkézisét, Chicagóba távozva alapítják meg az új Bauhaust, s ott folytatják, ahol a húszas évek végén kényszer?en abbahagyták. Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy Moholy is jó viszonyban van a többiekkel, híres fényorgonájáról Kertész készít fényképeket, de az ? fotográfiái élesen határolódnak el a többiekét?l, ?t nem a spontaneitás, nem a tetten ért valóság érdekli, ? merészen tervezi meg fotográfiáit, fotografikáit, látásmódja is igen eredeti, megszervezi a képet, elképeszt? kinematográfiai trükköket alkalmaz, néhány m?ve a fotográfia szép történetének fontos dokumentuma, hogy itt csak a Hogyan maradjak szép és fiatal-ra emlékeztessünk, vagy az ugyancsak kihívó cím?, Új berendezés a múzeumban - mindenki belel?het kedvenc képébe cím?re… Moholy módosítja, céljaihoz alakítja a valóságot, ennek ellenére vagy éppen ezért mással is próbálkozik, külön elemzést igényelne például Marseille-i csavargója. A fehéres-szürkés kockakövek el?tt, a járdán, kalapos férfi üldögél, mögötte sötéten komorlik a háttér. Itt a beállítás az árulkodó, már-már grafikai hatásokkal operál, noha itt ? is a valóság egy pillanatát teszi halhatatlanná. Moholy különben a húszas évek végén válik ki a Bauhaus-csoportból, Berlinbe megy, ahol fényképek és a m?vében fontos helyet elfoglaló fotogramok készítése mellett fényfreskókat vetít? készülékeket, szín-fény zongorát, több falfelületre egyazon id?ben vetít? mozigépet tervez, a fényszimfónia eszközeit kutatva, makacsul és kitartóan, évtizedekkel el?zve meg korát. Fénykísérleteit Ame­rikában is folytatja, korai halála s az akkori technikai eszközök miatt sok terve csak papíron maradt ránk, hasonlatosan a legnagyobb reneszánsz m?vészhez, Leonardóhoz… Ugyanakkor a színházzal is kapcsolatba kerül, a berlini években a legnagyobb rendez?vel, a legendás Piscatorral dolgozik együtt, káprázatos díszleteket tervez. (Err?l is jelent meg a hetvenes évek végén magyarul egy könyv A Bauhaus színháza címmel.) Barátja és alkotótársa, az építész Gropius, akivel közösen dogozzák ki a Bauhaus ideológiáját - mindent a funkcionalitásnak rendelve alá -, Moholyról szóló vallomásában a fest? és a filmmel, fotográfiával is kísérletez? Moholy új látásáról beszél, kiemelve, hogy filmes és fotográfiai kísérletezései ,,a fény megfigyelése és megrögzítése a fényképez?lencsével és a filmkészülékkel minden látószögb?l és a térbeli benyomások elsajátítása madártávlatból és békatávlatból is” mintegy ,,új képzeteket alkot a térr?l…” ,,Az er?k állandóan mozgó játéka ez” - vallja ugyanerr?l Moholy… Kissé hosszabban érintettük az ? sajátságos m?vészetét, pontosan azért, mert ? teljesen elüt a zsánerképeket, a riportfotókat, az élethelyzeteket, a portrékat el?nyben részesít? többiek elképzeléseit?l. Noha a hitelesség kedvéért el kell mondani, hogy bravúros beállításokkal sport- és divatfotón a magas életkort megélt Munkácsi is kísérletezik, s úgy egyébként ezek a m?vészek lépésr?l lépésre haladva a kor technikai adottságaival, a fényképez?gépek (bizarr szó, de nincs jobb rá) fejl?désével, mai szemmel is hihetetlen dolgokra képesek, mindenekel?tt egy dolog közös bennük, bármennyire közhelyszer?en is hangzik: képesek meglátni az általánosban a különöst… Ezért is fontos, sok tanulsággal szolgáló esemény ez a kiállítás, s a szervez?ket, a Magyar Kulturális Központ munkatársait dicséri, akik a sokak által elérhetetlen, 2006. ?szi Ernst múzeumbeli tárlatot hozták el ide.
Végül két kritikai megjegyzés: nem értjük a fotók elrendezését, helyesebb lett volna a m?vészeket külön külön csoportosítani. A másik: miért pontosan a Szent György-napok el?tt fejez?dik be a tárlat?! A népünnepély számtalan néz?t vonz a városba, kár lenne megfosztani ?ket e kiállítás mindent elsöpr? élményét?l…
Bogdán László
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép