
Stúdióteremben bemutatott nagyszínpadi produkcióval lépett közönség elé csütörtökön este a sepsiszentgyörgyi M Stúdió. Örkény István kisregényét klasszikus feldolgozásban játsszák, Florin Vidamski rendez?i koncepciója mégis hozott újat, mást, mint amit eddig ismertünk. Hogy ebb?l mi vált az el?adás hasznára, és mi nem, döntse el a közönség, itt néhány reflexióval jelezzük, mi történik a mozgásszínházként ismert társulat Tóték cím? el?adásában.
Egy kicsi falu mintacsaládjához pihen?szabadságra érkezik a háború borzalmaiba belefáradt és idegileg kimerült ?rnagy, aki nem véletlenül választja éppen Tótékat, hisz fiuk, Gyula az ? parancsnoksága alatt katonáskodik. Tót Lajos és családja a legelképeszt?bb áldozatra is képes annak reményében, hogy ha az ?rnagy jól érzi magát náluk, Gyula biztonságban lesz. Igaz, hogy két hétre életük pokollá változik attól az igyekezett?l, hogy az ?rnagy kedvében járjanak, de hiszik, gyermekük érdekében ennek így kell lennie. Tóték nem tudják, hogy áldozatuk értelmetlen, mivel Gyula id?közben meghalt.
Örkény nagy siker? kisregényének története ismert a néz? el?tt, mégis várjuk az abszurd helyzetek váratlan megoldását, amiben rendez? és színész valami sajátosat, az alapszituációt fokozó mozdulatot, gesztust tesz hozzá a szerz? kiváló szövegéhez. Az M Stúdió el?adásában többek között ilyen a Tót család mindennapjainak egyszín?ségét, változatlan megismétl?dését ábrázoló képsor, a várakozás az ?rnagyra (Fatma Mohamed koreográfiája), a férfi vendégek kegyeit les? Gizi és az ?rnagy improvizált kéjelgése, a budin söröz? Tót (Szekrényes László) és az ?rnagy (Nagy Attila) egymásra borulása. Érdemes külön szólni Gizir?l, akit olyan h?en alakít Fehérvári Péter, hogy nem a n?t játszó férfi színészt csodáljuk teljesítményéért, hanem azt a n?t, aki ugyan könny? élet?, de érzékeny és önérzetes. Nagy Attila ?rnagya elhiteti velünk, hogy ennek az embernek a háború miatt mentek tönkre az idegei, bár alacsony termete és pehelysúlya miatt egyébként is vannak személyiségzavarai, de a fiatal színész rátesz egy lapáttal, és olyan végletekben képes magát hevületbe hozni egyszer az élvezett?l, máskor a düht?l, hogy amikor gyönyör tölti el, beleszépül az érzéseibe, amikor ?rjöng, az ?rületbe kergeti környezetét. Mariska (Polgár Emília) és leánya, Ági (Ioana Costea) nagyszer? párost alkotnak, mindketten imádják és csodálják a ház urát, de könyörtelenek, amikor Gyula boldogulásáról van szó. Czipriáni professzortól (Virág Endre), a plébánostól (Hatházi Vilmos) és L?rinckét?l (Bajkó László) nem vártuk el, hogy ennél nagyobb szerephez jussanak, de alakjuk kidolgozatlan. A félkegyelm? postás hullámzó színvonalú megjelenéseit?l ellenben, ha nem is többet, de mást vártunk, nem csak amiatt, mert az ?t alakító Dávid Péter a társulat néhány korábbi el?adásában rendkívülit nyújtott, és ez most nem sikerült, hanem mert miközben személyét a rendez? középpontba kívánta helyezni (szerencsére ez nem vált valóra), azt a hírt, hogy Gyula már nem él, annyira ellaposította, ráadásul az eredeti szöveghez képest annyira késleltette, hogy ezzel megfosztotta a néz?t a feszültségt?l, amit a szituáció magában rejt.
Wegroszta László díszletei az el?adás roppant találó épít?kövei, és Zajzon Ádám kellékeivel együtt nagyszínpadra kívánkoznak (már csak a szélesebb kör? bemutatkozás kedvéért is), a rendez? által válogatott zene pedig csak ott és annyit tesz hozzá a produkcióhoz, amennyivel id?nként helyreállítja a történet abszurditása miatt felborult egyensúlyt, vagy éppen hangsúlyozza a világok közötti különböz?séget.
Örkény kisregénye az ?rnagy felnégyelésével végz?dik, nyitott marad a kérdés, miként reagálnak Tóték fiuk halálhírére, ezzel ellentétben Florin Vidamski el?adása fináléjában a család a budi tetején megtalálja a jó szándékból mindent összekuszáló postás által elrejtett sürgönyt - amiben a Vöröskereszt értesíti a szül?ket Gyula h?si haláláról -, és összeomlik. A néz?ben a gyászhír marad meg tragikus elemként, emellett eltörpül a sok megalázottságtól gyilkosságba fojtott tragédia. Lehet, hogy ez az igazi vége Tóték tanulságos történetének?
Fekete Réka
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.