1.
Barka Barkót eddigi élete során már többször elküldték a Fenébe. Eloször nem tudta, hol keresse, de sejtette, és minden alkalomkor meg is találta.
A legújabb, Fenébe való kiküldetése úgy kezdodött, hogy hónapokkal ezelott kérést adott be egy fenenagy Hivatalba. Mivel becsületes adófizeto honpolgár és állampolgár, s ráadásul törvénytisztelo kisnyugdíjas is, nem akart jogtalan elonyöket élvezni, vagy meg nem érdemelt anyagi segítséget igénybe venni, ezért adta be a kérést. Ugyanis nemrég hunyt el élettársa, s az addig kettejüknek járó téli futési pótlék ezek után már csak az eredeti összeg egynegyedére zsugorodott. Mivel a kisnyugdíját most már egyedül ,,élvezhette”, az egy családtagra eso jövedelem ugye egybol megduplázódott. Ez az új helyzet motiválta kérésének iktatását.
De a fenébe is, bár ne tette volna! Barkó barátunknak halvány fogalma sem lehetett, hogy e leheletkönnyunek látszó ügyintézés milyen hatalmas lavinát indít el, mely hosszú hónapokon keresztül igyekszik ot maga alá temetni.
Kérvényének iktatása után emberünk nyugodtan hazament, és türelmesen várta az új gázszámlát, vagy legalább egy értesítést a fenenagy Hivataltól, amelyben feltüntetik, hogy a téli hónapok alatt mennyivel kell majd kevesebbet, illetve többet fizetnie, mint annak elotte. Mondanom sem kell, a számla menetrendszeruen meg is érkezett, késés nélkül, egy hetet jelölve meg a kifizetés határidejéig. De, gondolom, azt sem kell bovebben kifejtenem, majdnem ,,természetesnek” is tunt emberünk számára, hogy a segély összege a számlán sehol... Lévén ez a hónap idei enyhe telünk leghidegebbike, a számla ennek megfeleloen a legvelotrázóbb.
Barka Barkó másnap odaállt illedelmesen a Számlakiállító Fenenagy Hivatal egyik tolóablaka elott kígyózó sorba, s amikor sor került rá, eloadta az ,,esetét”, szerényen megérdeklodve, ,,véletlenül” nem küldték-e hozzájuk a másik Hivataltól a Végzést, amelyen fel lenne tüntetve a segély összege? Ott, ,,természetesen”, semmilyen végzésrol nem tudtak, de egy ,,végzetes” tanáccsal szolgálhattak: menjen vissza, szép lassan eregelve… no, mit gondolnak, hová? Eltalálták. A város másik felében lévo, másik Fenenagy Hivatalhoz, és ott kérjen ki egy másolatot a ,,decsízióról”, a végzetérol, akarom mondani: végzésérol. Megnyugtatták, addig nem kell fizetnie, még nem járt le a határido!
Barka barátunk a suru hóhullásban bontogatta a reménység barkáit, semmiség az egész, csak egy papír, pár perc, s már mehet is vissza a… Igen ám, de… Itt már nem volt ügyfélfogadás. Csak másnap délelott 9 óra után.
Mondanom sem kell, pontos volt. Másnap. Sikerült eloadnia jövetele célját. Hogyhogy nem kapták meg a végzést? Hát nézzenek utána! És a fészkes fenébe kívánták oket, Barkóstul együtt. De azért Barkót ,,megszánták”, és kapott egy ,,eredeti” Végzést. De csak egy hónappal késobbi idoponttól érvényeset! Úgyhogy azt ajánlották barátunknak, fizesse ki ezt a számlát, mert visszamenoleg ok nem adhatnak ki semmilyen igazolást.
Sorstársunk rohant vissza a másik (fenenagy…) Hivatalhoz, és örömmel adta le az immár megszerzett ,,végzést”, amely a következo hónaptól kezdve ,,fejtette volna ki” érvényességét. Persze, az egymilliót leperkálta, hogy ne maradjon hátralékban.
És most azt hihetnok, ugye, hogy vége a kálváriának. Van papír, számla rendezve…
2.
De ne legyünk ennyire naivak. Az igazi fenenagy dolgok még ezután kezdodtek.
Jön a következo számla, menetrendszeruen. És ismét nincs feltüntetve rajta az a szerény, 25 új szerencse-lejecske.
Sorban állás megismételve. A történelem megismétlodve. Annyi eredmény azért mégiscsak született, hogy most már a végzésmásolat alapján levonták a számláról a segély összegét, de azzal a feltétellel, hogy a következo számláig tisztázza az ügyet!
Ezért azt ajánlották, hívja fel telefonon a közeli nagyvárosban, Brassóban székelo, Fo-Fo Fenenagy Hivatal egyik Fofenéjét, hadd lám, ok tudnak-e többet az ügyrol?
Hát igen. Megtörtént a telefonbeszélgetés is, mármint a fogyasztó és a szolgáltató között. Kiderült, hogy ott, bent vagy fönt, Brassóban sem mondhatnak mást, csak azt, hogy az adott ,,cod clientre” nem érkezett semmilyen jóváhagyás Szentgyörgyrol.
Magyarul ez azt jelentette Barkó számára, hogy ismét nyakába vegye a lábát, és irány ismét a Végzéskiállító Fenenagy Hivatal, ahol most már valóban a fenébe kívánták ot.
Ezúttal annyit sikerült tisztázni - eredményként egy kis cetlire felírva magával is vihette Barkó -, hogy nem egyezik az általuk kiadott ,,cod client” (azonosító szám) a számlán lévovel! Barkó barátunk különben ezt már rég sejtette. De most melyik az érvényes a kettobol? Ha már egybol ketto lett. És mind a ketton talál a személyi kódszám, a név is, csak a Fenenagy Gázcég által kiállított vagy adott/kapott azonosító szám nem talál.
Újabb sorban állás után újabb kérés a Gázhivatalban, beadva, iktatva. És Barkó máris mehet a…Fenébe. Hová is mehetne máshová? Hiszen ebben a fenenagy szuperszámítógépes, elgépiesedett, felfenekedett bürokratikus világban nincsen más irányba vezeto út.
Akkor sem, ha az emberfia hazamegy. Mert otthon is fenéül és a Fenében érzi magát.
Simó Edmund
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.