Húsvét - április 11., a költészet napja: A húsvét margójára

2007. április 7., szombat, Archívum 2003–2007

Azokról és azoknak kívánok írni, akik talán már esztendok óta nem gyóntak, akik évrol évre a halogatás állapotában élnek, mintegy megrekedtek az elozetes lelkiismeret-vizsgálatban.
A morális, keresztény önelemzés szükséges elofeltétele az igényes életnek, valami mégis hiányzik belole. Az elhatározás. Hasonló az ilyen ember a szabadulásáról álmodozó fogolyhoz, kibol lassan kikopik a cselekvés ereje. Belesüpped ábrándjaiba, elernyed, s talán épp álmai teszik végképp fogollyá.
Egyetlen szentségnél sem éreztem oly erosen, mint épp a gyónás szentségénél, hogy a szentség - jobb szó híján és sok mindenen túl - cselekedet is, méghozzá a lélek legrejtettebb eroit is megmozgató cselekedet. S ez a cselekedet jóval több a legtisztább szándékú önelemzésnél s földi jótettnél is.
A gyónás szentségében titokzatos módon mindig jelen van ez a drámai pillanat. Semmiféle önelemzés és semmiféle bánat nem pótolhatja ezt az értéket. A lelkiismeret-vizsgálatot és bánatot csakis a gyónás emeli valamiféle hasonlíthatatlan drámai történéssé, konkrét ereju mozzanattá. A gyónással küszöböt lépsz át, mely a bun rabságából Isten szabadságába vezet. Fellélegzel. Megtetted a nagy lépést. Látszatra alig ,,történt” valami; ,,cselekedeted” isteni közegben játszódott le. Csak csöndes ujjongásodon érzed, mennyire valóságos szabadulásod.
De épp ez a titokzatos ,,cselekvési mozzanat” magyarázza azt, hogy el is lehet szokni tole. Ero, és újra és újra elhatározás kell minden egyes gyónáshoz, mint minden valódi cselekvéshez. S már a cselekvés ,,misztikájához” tartozó kérdés volna azt megfejteni: az ember miért hajlamos a restségre akkor is, mikor az rabságot, rosszat, árnyékot jelent számára, s miért rest megtenni a dönto lépést, mikor az a szabadságba, örömre és világosságra vezet?
Húsvét közeledtével ezt az egyetlen gondolatot kívántam fölvetni anélkül, hogy tovább fejleszteném. Azoknak írtam, akik átélték a léleknek hasonló, indokolatlan bénaságát, vagy épp most élik át. Örökös lelkiismeret-vizsgálatban élnek talán, és ismerik a bánat könnyeit is. Csak épp a nagy lépésig nem tudnak eljutni. Ahhoz a lépéshez, mikor a szabaduló fogoly riadtan veszi észre szívében, hogy a hosszú fogságban hozzászokott fogságához! Aztán összeszedve minden erejét, kilép börtöne ajtaján, s talán csak fölujjongó szívével érzi, mi is történt vele.
Szabadulásukkor pedig épp a tétova szívueknek lesz legnagyobb az öröme és ujjongása!
Pilinszky János
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép