Nemzet-nemzetiség: Nemzet és önrendelkezés

2007. április 18., szerda, Archívum 2003–2007

Beszélgetés Zabolai Csekme Évával
(folytatás tegnapi számunkból)
Autonómia mint ihletforrás
- Az autonómia gondolata veszélyezteti a határok sérthetetlenségét?
- Míg sokan a határok sérthetetlensége által vélik a békét és stabilitást garantálni, egyre többen vallják azt, hogy a mai önrendelkezési folyamatok meggátolása egyenlo a jövo konfliktusai gerjesztésével. Más szóval: pontosan a legitim önrendelkezési igények kielégítése az, ami a világ stabilitását szavatolhatja. Neves szakemberek - mint Kolodner vagy Nada - elsosorban a belso önrendelkezést (autonómiát) javasolják, és csak az utolsó lehetoségként említik az elszakadást. Az autonómia pozitív megítélését követte az Európa Tanács Parlamenti Közgyulése is, amikor elfogadta a 2003/1334-es határozatot (2003. június 24.), melynek címe Az autonóm régiók pozitív tapasztalata mint konfliktusmegoldást sugalmazó ihletforrás Európában. Ez - gyengesége ellenére is - egy fontos határozat, melyet saját érdekünkben mindnyájunknak ismernünk kell. Eb­ben a határozatban az a felismerés nyer kifejezést, hogy Európában az országok nagy része olyan közösségeket foglal magában, amelyek eltéro identitással rendelkeznek, és a feszültség legtöbbször az államokon belüli konfliktusok eredménye. Az Európa Tanács, amely elkötelezett a béke megorzése és az eroszak megelozése iránt, úgy véli, az autonóm régiók pozitív tapasztalatai ihletforrásként szolgálhatnak arra, hogy miként kell megoldani belso politikai konfliktusokat. Az autonómia úgy tekintheto, mint egy államon belüli megoldás, mely lehetové teszi a kisebbség számára, hogy gyakorolja jogait, és megorizze kulturális önazonosságát, miközben bizonyos garanciákat nyújt az állam egységére, szuverenitására és területi integritására nézve. Az állam oszthatatlansága ekként összeegyeztetheto az autonómiával, a regionalizmussal vagy a föderalizmussal. A határozat továbbá kifejti, hogy a belso feszültségek enyhítésére való tekintettel a központi kormányzatnak megértéssel kell reagálnia, amikor a kisebbségi csoportok - különösen, ha számottevoek, és régóta élnek egy adott területen - nagyobb szabadságot követelnek saját ügyeik intézésében. Emellett újra és újra hangoztatja azt, hogy az autonómia nem vezethet határmódosításhoz, és hogy értelmezése, alkalmazása és kezelése az állami hatóságok, azaz a nemzeti parlamentek, valamint intézményeik akaratára és megítélésére tartozik. A határozat végén az Európa Tanács Közgyulése felkéri a tagállamok kormányait, hogy bizonyos alapelveket, melyeket kilenc pontban foglal össze, tartsanak tiszteletben. Ezek között szó esik az autonóm terület önkormányzatáról, pénzalapok biztosításáról, a központi kormány döntéseiben való részvételrol, az autonóm területen élo kisebbségek jogairól és arról, hogy az autonómia kialakításának megegyezés tárgyát kell képeznie. Ez a javaslatok leggyengébb pontja, hiszen tudjuk, hogy etnocentrikus kormányok, mint például a román vagy a szlovák, önszántukból, nemzetközi nyomás nélkül nem fognak autonómiakérdésben megegyezni.
Életre szóló élmények kellenek
- Mire van tehát szükség ahhoz, hogy az elszakított területek azon részein, ahol a magyarság többséget alkot, megszülessenek az autonómiák?
- Elsosorban annak a nemzetközi jogi és politikai felfogásnak a megváltoztatására, amely szerint a stabilitás és a béke a status quo fenntartásában keresendo. A fent említett példák mutatják, hogy ezt a gondolkodásmódot egyes nemzetközi jogászok megpróbálják túllépni, sot, egy nemzetközi szervezet, mint az Európa Tanács, ezt határozatba is foglalta. A folyamat tehát jó irányba halad. Ezt azonban tudják a szomszédos országok is, és mindent megtesznek azért, hogy siettessék a magyar nép beolvadását, kivándorlását vagy egyéb módon történo gyengítését (keserves gazdasági helyzet, elnyomás, megalázás, mellozés és az ebbol fakadó elkeseredés, a népszaporodás csökkenése).
- Mire lenne a mi részünkrol szükség?
- Elsosorban arra, hogy megtanuljunk újra nemzetként érezni, gondolkodni és viselkedni. Mert amint december 5. mutatta, ettol még nagyon messze vagyunk. Ebben az elszakított területek magyarsága tud nekünk segíteni, hiszen magyarságtudatban ok jóval jobban állnak. A feladatunk azonban nekünk is nagy. Magyarságtudatra kell nevelnünk rokonainkat, barátainkat és környezetünket. Tegyük fel a kérdést: Ki járt a nyugati országokban? Ki járt az elszakított területeken? Ha még nem jártunk Székelyföldön, Kárpátalján, Felvidéken vagy a Délvidéken, menjünk el, vigyük el gyermekeinket, unokáinkat, és hívjuk el ismeroseinket. Ne egy ruhára, játékra vagy nyugati útra spóroljunk nekik, ne felesleges dolgokat vegyünk karácsonyra, hanem ajándékozzunk egy ilyen utat. Egy ilyen utazás és emberekkel való találkozás egy életre meghatározó lehet. Ezzel párhuzamosan mindent meg kell tennünk az elszakított területek magyarságának lelki, szellemi, gazdasági és társadalmi megerosödéséért, valamint népességbeli gyarapodásáért, hogy amikor lehetoség nyílik az autonómia vagy elszakadás számára, akkor minél erosebb és nagyobb nemzetrészek és területek jöhessenek számításba. Ugyan­akkor a mi érdekünk az, hogy felgyorsítsuk azt a folyamatot, amely megváltoztatja az önrendelkezéssel kapcsolatos politikai és jogi hozzáállást azáltal, hogy megpróbáljuk javunkra befolyásolni azokat a kormányzati és társadalmi tényezoket, amelyeknek ebbe a kérdésbe beleszólásuk van. (Sokan még a határmódosítás emlegetésétol is megijednek, pedig már a helsinki záróokmány leszögezi, hogy a részt vevo államok kölcsönös kapcsolatait vezérlo elvek között van az is, ,,hogy határaik a nemzetközi joggal összhangban, békés eszközökkel és megegyezéssel megváltoztathatók”.)
Behozni a mulasztásokat
- Melyek azok a kormányzati és társadalmi tényezok, amelyek segítségére szükségünk van?
- Ezek között vannak olyanok, amelyek közvetlen és olyanok, amelyek közvetett befolyással bírnak. A közvetlen befolyással bírók között van a magyar kormány, a szomszédos országok kormányai, az elszakított területek magyarsága, a szomszédos államok állampolgárai, az Európai Unió s ezen belül az európai nagyhatalmak, az Egyesült Államok és Oroszország. A közvetett befolyással bírók között van a sajtó, a közvélemény, az egyházak, a pápa, a nemzetközi és kormányközi szervezetek, mint pl. az ENSZ, a nemzetközi társadalmi szervezetek, a magyar pártok és társadalmi szervezetek, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Feladatunk tehát az, hogy megpróbáljuk mindezeket olyan információkkal, panaszokkal, kérésekkel, érvekkel ellátni, amelyek oket a magyar önrendelkezés mellé állíthatják. Hadd mondjam el: Nyugaton nagyon kevesen tudják azt, hogy egyáltalán van egy olyan nép, hogy székely. Hogyan is beszélhetnénk székely autonómiáról, ha még azt sem tudattuk velük, hogy ok léteznek? Sokat beszélhetnénk arról, hogy ezért kik a felelosek. De nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy nekiálljunk behozni a mulasztásokat. Álljunk neki a fordításoknak, vegyük fel a kapcsolatot külföldi újságírókkal, írjunk olvasói leveleket, vagy küldjünk cikkeket a nyugati lapokba, követeljük parlamenti képviseloinktol, hogy harcoljanak a székely önrendelkezésért, írjunk kérvényeket az Európai Unióba, az ENSZ Emberjogi Bizott­ságához stb.
- Miben tud segíteni az anyaország?
- Sajnos mindaddig, amíg Ma­gyarországot a hazugság legitimitásával kormányozzák, nagyon nehéz a feladatunk, hiszen maguk akadályozzák, hogy nemzetünk fájó sebei gyógyírt nyerjenek. Példa erre az a tény, hogy tavaly az ENSZ Emberjogi Bizottsá­gának kisebbségi albizottsága a sok külföldön élo magyar levele nyomán foglalkozott a benesi dekrétumok kérdésével, és javasolta, hogy vigyék ezt egy lépcsovel följebb, terjesszék az emberjogi bizottság elé. Bizonyára olvastuk az újságokban, hogy a magyar kormánydelegátus volt az, aki ezt szavazatával meggátolta. Nem csoda, hogy ilyen rosszul állunk. Magyar­ország diplomáciája, kevés kivétellel, évszázadok óta csapnivaló. December 5-én is Magyarország kormánya és az általuk elbutított tömegek fosztották meg magyar testvéreinket attól a jogtól, amit minden más nemzet a legtermészetesebben megadott volna. Sokszor még a minimumot sem követeljük, pedig ahhoz, hogy valamit nyerjünk, olyan tárgyalási pozícióba kell helyezkednünk, melyben akkor is nyertesek maradunk, ha kompro­misszumként le kell mondanunk valamirol. Más szóval mindig a maximu­mot kell követelni, és nem a minimumot.
A lehetetlen nem tény, csak vélemény
- És a székely autonómia?
- Ami a székely autonómiát illeti, Románia uniós csatlakozásának elvárásaként áll, hogy: ,,A kisebbségek védelmével kapcsolatos általános javulás ellenére további lépéseket kell tenni, amelyek garantálják a magyar kisebbség védelmét a szubszidiaritás és az autonómia elvei figyelembevételével.”
- Önrendelkezésünk kivívása és nemzetünk újraegyesítése egyenlo a lehetetlennel?
- Ne felejtsük, hogy a lehetetlen nem tény, hanem vélemény. A lehetetlent általában gyenge emberek használják kifogásként, hogy ne kelljen önmagukban megtalálniuk az erot ahhoz, hogy céljaikat elérjék. Más szóval: ki kell törölni szótárunkból azt, hogy ,,ez nem lehetséges”. Ellenkezoleg, erosíteni kell hitünket, hogy minden lehetséges, csak akarni kell; akarni és dolgozni érte. Nem elég eloadásokra járni. Mindnyájunknak cselekedniük kell. Mert a nemzet egy lélek és egy eszme, egy akarat: együtt élni és együtt nagy dolgokat cselekedni. Ehhez adjon nekünk erot, bölcsességet, hitet, bátorságot és mérhetetlen kitartást a magyarok és minden ember Istene.
Pásztori Tibor Endre
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép