VitaKözélet: Falvak önállósodása: a feladat fopróbái

2007. április 19., csütörtök, Archívum 2003–2007

A Háromszék április 12-i számában Hecser László tollából vitaindítót olvashattunk a Baróthoz tartozó települések önállósodásáról. Mivel a cikkben idézi az Erdovidék hetilapban megjelent egyik írásom néhány következtetését, szükségesnek tartom, hogy a megyei napilap olvasói elott is kifejtsem gondolataim lényegét. Az Erdovidék 1997-99 közötti elso foszerkesztojeként a mai napig is közlök a lapban, ekképpen a témába vágó illetékességemet kimondottan szakmai (korábbi újságírói, jelenleg önkormányzati tapasztalattal), és semmiképpen nem területi vagy politikai jellegunek definiálom. Hecser László cikke a politikai húzásokra és az ezekkel egybefüggo személyi kérdésekre teszi a hangsúlyt, jómagam ezúttal is az önkormányzati hatékonyság szemszögébol értelmezem a folyamatokat.
A székelyföldi közbeszédet manapság az önrendelkezés tematizálja. Nemcsak Erdovidéken, hanem Há­romszék, Székelyföld más tájain is tetten érheto az a törekvés, hogy a hatvanas évek végén kényszerházasságra lépett falvakból alakult konglomerátum-köz­ségek emberi (vagy helyesebben: közösségi) léptéku, méretu közigazgatási egységekre váljanak szét. Egy kényszerbol megházasodott emberpár válása felszabadíthat fájdalmat, és felszabadíthat örömet, a bontóper során a külön-külön bevitt vagy közösen megszerzett vagyon elosztása sem könnyu, de a folyamat végén a két önmagára talált ember új életet kezdhet.
Az önmagukra talált közösségek hasonlóképpen új életet kezdenek. Ha az elmúlt évek megyebeli tapasztalatait vesszük figyelembe, akkor arra az eredményre kell jutnunk, hogy a szétválás inkább pozitív, mintsem negatív fejleményeket indít el. A megyebeli új községekben beindult folyamatok értékelheto eredményei azt mutatják, hogy az ott lakók közvetlen hasznán túlmenoen a megye egésze, és ezáltal implicite Székelyföld egésze is nyert az önállósodásból.
Tévedés lenne arra redukálni ennek a trendnek a jelentoségét, hogy néhánnyal több polgármester, néhány tízzel több hivatali alkalmazott fizetése terheli a lakosságot, né­hánnyal több szolgálati gépkocsi falja az üzemanyagot. Az új községek saját polgármestert és képviselo-testületet választanak, akik - ha arra rátermettek - hatékonyabban tudják megjeleníteni a helyi közösség érdekeit. Ötezer embert tömöríto öt település sok-sok prioritását egyetlen polgármester jóval nehezebben érvényesítheti, mintha három polgármester tenné ugyanazt három szakapparátussal a háta mögött. A mai helyzetben nem áll az a tétel, hogy annak van nagyobb szava, aki mögött több ember áll. Valaki nemrég azt mondta: most nem a nagy hal eszi meg a kicsikét, hanem a gyors a lustát. Matematikailag ellenorizheto, hogy több ido és energia jut az emberekre, a problémák egy része helyben oldható meg, így érvényesül a szubszidiaritás oly sokszor hangoztatott elve, mely értelmében a felelos döntések a következményeket viselo közösségekhez legközelebb eso szinteken hozatnak meg.
Az új községek az önmagukra találás, az újra saját gazdává válás örömében új, pozitív energiákat szabadítanak fel. A helyi vezetok meg akarják mutatni a falunak, hogy a leválás nem zsákutca, és nem visszafejlodés. Kezükbe veszik a sorsukat. Rendbe tétetnek a hajdani községházak, vagy újakat építenek. Sikeresen pályáznak infrastrukturális beruházásokra, amelyekre a korábbi községközpont íratlan elsobbsége miatt csak esztendok múlva került volna sor, rendezodni kezd a települések képe, visszarendezodni látszik a hajdani községek közigazgatási és közösségi centrum szerepe, foterek, parkok alakulnak, emlékmuveket avatnak, új civil szervezetek jönnek létre - a köz­ségi lét lényegének megszerzése után megadatik annak sava-borsa is.
Az új önkormányzat célszerubben és ellenorizhetobben tudja hasznosítani a község vagyonát, emellett a vagyon értékesítésének jövedelme garantáltan helyben marad, és a nyilvánosság számára sokkal könnyebben ellenorizhetové válik - s kimúlik így az a sztereotip mítosz, mely szerint ,,minden vérünket elszívja a községközpont”. Tapinthatóbbá válik a miénk. A szakapparátus is kiépül, s hamarosan nem fog rosszabbul dolgozni, mint másutt, a kezdeti botladozásokat sikeresen korrigálja a birtokon belüli lét tudatának önmegvalósító ambíciója és a lelkesedés lendülete.
Jegyezzük meg: a megye falusi önkormányzatainak helyi adókból és illetékekbol álló saját bevétele általában véve jó, ha a fizetéseket fedezi. A költségvetést a visszaosztott összegek kerekítik ki. Erdovel, más vagyonnal való gazdálkodás ezen lényegesen javíthat, de a nagyobb beruházásokat a nagy többség kormányprogramok és pályázatok útján éri el. Sporttermek, iskolák építése és fojavítása, víz- és szennyvízrendszerek kiépítése, utak és utcák kavicsozása, aszfaltozása az esetek túlnyomó többségében nemzeti, nemzetközi és uniós pályázatok útján valósul meg. Kisebb mennyiségu problémahalmazra koncentráló önkormányzat jobban megbirkózik a feladattal, mint amelyik egy sokszínu, sokízu salátástálban evickél. Egy önkormányzat gazdasági hatékonyságát a közvagyon fejlesztésében elért eredményekkel lehet mérni, s ebben az új községek már középtávon is felveszik a versenyt a ,,régiekkel”, sot, ha úgy adódik, minden tisztelet nélkül lekörözik a kullogókat.
Köztudott, hogy a tavalyi év vége a kormányrendeletekbol záporozó pénzek szezonja volt. Az új községeknek is szerepük volt abban, hogy a megye számarányát tekintve méltányosabban (az egy százalékot valamelyest meghaladó mértékben) jutott pénz Háromszékre: egyszeruen több kérés, több prioritás jutott el a kormány tárgyalóasztalára. Több önkormányzat az emberi eroforrás, az ido és az energia hármas tényezocsoportja miatt is több pályázati dokumentációt tud eljuttatni a forráselosztó szervezetekhez, az eredmény így a valószínuségszámítás szerint is jobb lesz. A most kezdodött uniós érában pedig erre megy ki a játék.
Az erdovidéki mérleg másik serpenyojén természetesen a karcsúsodó város áll. A város számbeli nagyságának apadását félve kísérok aggodalma nem hangsúlyozandó túl. A várost ugyanis - jobb helyeken - nem az teszi várossá, hogy hozzá van-e ragasztva néhány (hál’ istennek) a megszólalásig falusi jellegu falu. A városnak egy Erdovidék nagyságú és szerkezetu (mindösszesen huszonötezres lélekszámú) kistérségben nem számbeli fölénye, hanem éppen város-mivolta révén kell az egész kistérség központjának lennie, s e tekintetben majdnem mindegy, hogy hány lakója van. A városi státust földrajzi elhelyezkedésébol kifolyólag sem vitatja el tole senki, erre tudtommal egyik, vele határos (nota bene: dinamikusan fejlodo!) község sem pályázik, ennél jelentosebb azonban, hogy itt koncentrálódnak azok a közintézményi, szociális és gazdasági jellegu szolgáltatások, amelyek vitathatatlanul ezután is a városban maradnak: a teljes vertikumú középiskolai elméleti és szakoktatás, a kistérségi igényeket kielégíto kórház, a bankok, az állami és megyei intézmények térségi kirendeltségei, és így tovább. A hasonlóképpen megkarcsúsodó polgármesteri hivatal sokkal inkább összpontosíthat a specifikusan városi problémák megoldására.
Egyetlen városhoz sem szabad falvakat ragasztani, mivel az eltéro jellegu problémák igen-igen nehezen hangolhatók csak össze, a város nem kezeli egyenrangúként a gyámsága alá helyezett falvakat, azok viszont a gyámnak kijáró tisztelettel és fogcsikorgatással tekintenek rá vissza. A gondok eltéro jellege az eredoje annak, hogy külön önkormányzatot alkossanak. Az autonóm lét megízlelése után persze - az európai térségi szervezodések dinamikáját követve - kistérségi társulást, városfejlesztési egyesületet, netán metropolis-övezetet hoznak létre néhány közös feladat ellátására, de alapvetoen megmaradnak az önálló közigazgatásukban.
Ha vigyázó szemünket Magyar­országra vetjük, azt látjuk, hogy ott majdnem a legkisebb településnek is önkormányzata van (esetleg tiszteletbeli, de itt nem ez a fontos), és ezzel nem áll egyedül Európában.
Nem kell hát félni - az autonómia igénylésének, követelésének példájára - az autonómia megadásától sem, annál is inkább, mert ez kiváltképp a helyi közösségekre tartozik. Vannak, akik attól féltik a székely társadalmat - s ennek helytálló vagy nem helytálló volta hadd ne legyen ezen írás témája -, hogy egy csodaképpen ölünkbe hullott önrendelkezési jog felkészületlenül ér minket, és mi magunk fogunk csodöt jelenteni, mert nem tudunk élni lehetoségeinkkel. Új közigazgatási egységek megalakulása, s az ottani hadrendbe állás épp ennek a nagy feladatnak a sok-sok kicsi fopróbája. Hinnünk kell egy jól muködo majdani székelyföldi munka- és felelosségmegosztásban, ennek pedig feltétele, hogy az alapveto szükségleteit mindenki legyen képes otthon ellátni.
Mindenesetre, itt nem arról van szó, hogy egy önkormányzat jóváhagyja vagy elutasítja településeinek több közigazgatási egységben történo újraszervezodését. Ez a kormány hatáskörébe tartozik. A helyi önkormányzat csak arról dönt, hogy megadja-e a lehetoséget saját polgárainak a véleménynyilvánításra, vagy nem. Bízzunk benne, hogy - természetesen -: igen. Ezt követoen kell felsorakoztatni egymással szemben a korlátlan remények felkiáltójeleit és az okadatolt kételyek kérdojeleit, érvelni, magyarázni, és számításokba bocsátkozni.
Abban a fázisban majd a Há­romszék napilap is a választás elott álló emberek segítségére siethet: össze­állíthat egy komoly gazdasági és társadalmi felmérést az utóbbi években önállósodott új községek elso néhány évérol, interjúkat készíthet az adottságokat megfelelo mélységben ismero szakemberekkel stb. Mert az információt az emberek elé kell teregetni.
Adja Isten, hogy ez a kezdeményezés ne essen áldozatul a politikáknak.
Benedek Huszár János
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2007-04-19: Archívum 2003–2007 - :

Világfigyelo: Röviden