Család: Útitársam vallomásai

2007. április 19., csütörtök, Archívum 2003–2007

Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem mindig izgalmas kaland a vonaton való utazás. Nem csak a gyorsan kibontakozó, majd tovatuno tájak teszik azzá, hanem az útitársak. Olyan ez, mint egy játék: vajon, ki kerül a véletlen folytán mellém útitársnak, beszédes vagy hallgatag, idos vagy fiatal, érdeklodo vagy unott... Egy ilyen alkalommal sorsoltak egymás mellé az égiek Ernával. Elso ránézésre csak egy kellemes külseju, fiatal lányt láttam benne, aki érdeklodve figyel mindenre, de pár perc beszélgetés után úgy tunt, mintha évek óta ismernénk egymást. A vonat idonként megállt, az utasok jöttek-mentek, de mi egy külön idozónában léteztünk, ahol percekbe surusödtek az évek, ahol eltunt a korkülönbség, közössé vált minden élmény.
Mikor apránként kiderült, hogy számomra mindig érdekes egy állandóan megújuló csoda, az ember, és írogatni is szeretek, egy megkönnyebbült mosollyal ,,vallani” kezdett. Én is szoktam írni, olyasmit, amit nem akarok elmesélni senkinek, mert a kimondott szavak sokszor másként hatnak, a beszéd fonala elkanyarodik, és a lényeg valahol elúszik - magyarázza. A hanglejtés, az arckifejezés mind-mind kiegészíti, vagy akár át is értelmezi a beszédet. Az emberek sokszor rejtik el oszinteségüket, mert félnek attól, hogy kiadják, lemeztelenítik belso önmagukat. Ilyenkor nem azt látjuk meg, amit ok meg szeretnének mutatni, hanem azt, amilyenek valójában.
Csak hallgattam e huszonéves lány öregekre jellemzo bölcsességét, és megértettem, hogy mi oszinték lehetünk egymáshoz, nem kell tartanunk semmitol, mert közös utunk rövid, és így csak közös jelenünk van.
Egy füzetkét vett elo az utazótáskájából, és a kezembe adta. Úgy bízom rád ezeket a gondolatokat, mint egy régi jó barátra. Fölösleges címet cserélnünk, elég, ha tudjuk, hogy valaki valahol megért minket - mondta.
Talán nincs is többre szükségünk - gondoltam hazafelé menet. Ezekbol az írásokból közlök a továbbiakban részleteket azzal a reménnyel, hogy segítenek kimondani a nehezen kimondhatót, és visszaadják a szavak hitelét.
Ui. Aki szeretné megosztani valakivel gondolatait, jeligés levélben küldje el a szerkesztoség címére Útitárs jelszóval, vagy az utitars3szek@yahoo.com e-mail címre.
Jártó Kocsis Edit
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép