Ajándékot kaptam fiatal pályatársamtól. Meghívott egy eloadásra. O rendezte. Rohanva érkeztem a zakatoló világból. Észre sem vettem, mikor született meg bennem a CSEND. Aztán a sikolyok, hörgések, fohászok, orült nevetések, durva gesztusok, segélykéro tekintetek, torz vigyorok, görcsbe rándult testek, térdre hulló sorsok darabokra törték a Csendet. Szétgurult...
Aztán a játék egy harmatcsepp tiszta pillanatában, amikor mint egy szertartásban kezembe került a cserépcsuporban a korty bor, másodszor is megszületett a Csend. Velünk maradt. Velem maradt. Ajándékokat kaptam - ígéret szerint.
Fazakas Misi és a köréje gyult fiatalok önmagukat keresve, minket is kizökkentve a gyilkos közömbösségbol konok kísérletezo kedvvel mennek azon az úton, amelyen valamikor Salamon András indult el az o fiataljaival.
Bandukoltunk hazafelé. Ketten. A Csend és én. Megszólított. Megértettem. Ebben a jobb sorsa teremtett, de önmaga ellen forduló világban még egy fehér hajú komédiásnak is van tennivalója.
Észre sem vettétek, fiatal barátaim, hogy mikor lopóztam be felhúzott ernyotök alá...
A játékba oltott szeretet ünnepe
Ki tudná megmondani, hogy az eltelt fél évszázad alatt hány kilométert ,,gyalogoltam”, le-fel járva a színfalak mögött, végszóra várva. Szorongva, riadtan... Bármennyire felkészül a színész, ott, bent bármi megtörténhet...
Sok évvel ezelott Shakespeare Ahogy tetszik címu darabjában PRÓBAKO udvari bolondot játszottam. Egyik eloadáson, mint mindig, már húsz perccel a jelenetem elott ott ,,meneteltem” a színpadi bejáratnál.
Egyszer csak a hátam mögött megszólalt egy kétségbeesett hang: ,,Könyörgöm, állj már meg, nem bírom tovább...” Molnár Gizi volt. A Bolond szerelmét játszta, és szerepeink szerint hozzám volt kötözve, hogy el ne veszítsem. Teljesen megfeledkeztem errol, Gizi meg velem gyalogolt egy jó negyed órán keresztül a hosszú kötél másik végén.
Március 27-én a világon mindenütt az üzenetet hordozó, lelket nyitogató, szorongást oldó, reményt sugárzó JÁTÉKOT, a SZÍNHÁZAT ünneplik. Nagyon hiszem, hogy ezt a sok, egymást vonzó-taszító, titkokkal teli, öntörvényu világot hordozó, a játékban magát világmegváltó nagy akarással elégeto, nagyon kiszolgáltatott, boldogtalan-boldog komédiást is egy olyan eros-láthatatlan kötél köti egymáshoz, mint minket akkor Gizivel abban a shakespeare-i erdoben...
Most már sejtem, hogy a ,,kötelet” játékba oltott szeretetbol és a színházban lelki menedéket kereso nézo iránti tiszteletbol szövögetik a komédiások orzoangyalai.
László Károly
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.