Történelmünk: A székelyek eredetérol és megtelepedésérol

2007. április 21., szombat, Archívum 2003–2007

Az idegen eredet mellett álló kutatóknak nehezebb dolguk van, mert bár a magyarsággal rokon volt, a székelység teljes elmagyarosodására vonatkozóan csak feltételezéseket fogalmazhatunk meg. Kristó Gyula szerint a volgai bolgárok egyik törzsébol kivált székelyek Magna Hungáriában vagy annak környékén legalább a 8. század elejétol a magyarok szomszédságában (vagy az érintkezo területen együtt) éltek, tehát nyelvi elmagyarosodásuk már itt elorehaladt, de ez az elmélet sem mentes a problémáktól.
A székely eredetkérdést László Gyula ,,kettos honfoglalás” elmélete újra idoszeruvé tette.
László Gyula szerint a 10. századi magyarság a Kárpát-medencében már nem kisszámú magyar nyelvu népességet talált, és ezek voltak a ,,kései avarok”.
Úgy véli, hogy a magyar honfoglalás két egymást követo idopontban zajlott le. A Kárpát-medencében 670 táján új, nagy tömegu nép jelent meg, s régészetileg kimutatható, hogy a ,,griffes-indás” övu nép, az onogurok megérték Árpád honfoglalását és a magyar királyság megalakulását. Az onogurok bizonyíthatóan magyarul adták faluneveiket, tehát magyarok voltak. Ezekben keresi a székelyeket László Gyula, aki számos olyan szerzot sorolt fel, akik ot megelozoen már lényegében ,,kettos honfoglalás”-ról írtak, bár nem így nevezték. Mások mellett Nagy Gézát idézi, aki azt állította, hogy a magyarság régebbi a Kárpát-medencében a 895-896-os honfoglalásnál, mert a ,,magyar bevándorlás” már az avarokkal megkezdodött a hetedik század utolsó negyedében. Újabban Engel Pál is erosen hangsúlyozza a székelyekrol, hogy krónikáink egybehangzóan állítják: a honfoglaláskor már itt éltek, és volt valami közük a hun birodalomhoz. Mindehhez hozzáfuzi, hogy a késoi avarokban nem magyarokat, hanem székelyeket kell keresnünk.
A 15-16. századi humanista írók közül Aeneas Sylvius, a késobbi pápa De Europa címu muve szerint a székelyeket a legosibb magyaroknak tartják, s ok érkeztek elsonek Ma­gyarországról Erdélybe. Pietro Ran­sano, Mátyás király olasz történetírója a székelyek eredetét a Szicíliát lakó ,,siculasok”-kal hozta kapcsolatba.
A székelység származása a román történetírást is foglalkoztatta, s újabban is foglalkoztatja. Nicolae Iorga, a rendkívül termékeny és nagy hatású történetíró eloször a román származás elméletét hangoztatta, majd ezt feladva, magyar népcsoportnak tartotta a székelyeket. Ennek ellenére Sabin Opreanu francia nyelvu közlemé­nyében a helynevek alapján igyekezett ,,bizonyítani”, hogy a székelyek a vallás útján elmagyarosított románok. Csakhogy a székelyföldi helynevek dönto többsége magyar, kisebb része szláv, s a román helynevek egészen ritkák, s azok is késobbiek. A székelyek román eredete az utóbbi években is fel-felbukkan egyes román szerzoknél, de eroszakolt s a kronológiát nem tisztelo fejtegetéseik nélkülöznek minden reális alapot. Céljuk az volt, hogy a székelyek ,,visszarománosításáért”, azaz a Székelyföld elrománosításáért folytatott politikát ,,igazolják”.
Láttuk, hogy a székely eredetkérdésben a régebbi s újabb magyar szerzok több elmélet mellett sorakoznak fel: hun származás, a magyar eredet, illetve az idegen ,,csatlakozott nép” elméletét vallják. A hun származás krónikás értelmezését ma már általánosan elutasítják a szerzok. A nyelvészek inkább a tisztán magyar származás mellett kardoskodnak, s oket számos történetkutató támogatja. A történészek egy része viszont ,,csatlakozott nép”-nek tartja a székelyt. A ,,kettos honfoglalás” az avar-székely hagyomány mellett sorakoztatja fel érveit, s azt hangoztatja, hogy a honalapító magyarság a székelyeket a Kárpát-medencében találta.
E könyv szerzoje olyan ,,csatlakozott” népet lát a székelységben, amely a magyarral nagyon közeli rokon lehetett, hosszú ideig együtt élt vele, magyar nyelvuvé vált, s a honfoglalás elott betelepedhetett a Kárpát-medencébe, így a csatlakozás már itt történhetett (kettos honfoglalás). Tény azonban, hogy a székelység, amióta írott történelmünkben feltunt, magyarul beszél, s magyarságát sohasem tagadta meg.
Erdély birtokbavételekor a székelység együtt ment a magyarsággal, annak mintegy szálláscsinálója volt. A 11. század elején (vagy elejéig) megtelepedett az erdélyi Mezoségen, a Szamos felso és a Maros középso szakasza mentén, a 12. század elején elonyomult a Hargitáig. Bóna István szerint a székelyek a 12. század végéig már elfoglalták mai szállásterületeiket.
A bihari székelység Nagyváradtól nem messze fekvo s ma is fennálló Telegd nevu telephelyérol és környékérol a 11. században átköltözött a Torda megye és Küküllo megye keleti szélén húzódó gyepuvonalra, s elérte a Maros felso vonalát. A bihari székelységet Telegd nevu telephelyérol telegdi székelyeknek nevezték. Bihari tartózkodásuk s vonulásuk emlékét néhány településnév is megorizte, így Biharban Székelyhíd, aztán Erdélyben Székelyjó. A telegdi székelyek elonyomulásuk következo szakaszában megszállták a késobbi Marosszék és Udvarhelyszék területét s a Csíki-medencét. A délnyugati irányba költözo székelység hosszabb ideig a Küküllo menti dombságon települt meg, s valószínu, maga alapította a Sebes (késobb Szászsebes), Orbó (Szászorbó) és Kézd (Szászkézd) nevu településeit. Késobb, a 12. században, a szászok betelepítésekor innen költöztek át az új gyepuvonalra, a Kárpát-kanyarba, ahol külön-külön telepedett meg a sebesi, orbói és kézdi székelység, s ezzel birtokba vette a Háromszéki-medencét.
A székelyek betelepedésével kapcsolatban figyelemre méltó Székely Zoltánnak az a feltevése, hogy a magyar királyság már a 11. század elején a Kárpátok szorosainak orizetére magyar népességet telepített. Ezt mutatja a régi Fehér megye kiterjedése a Kárpátok vonulatáig, amelynek maradványai (enklávék) egészen a 19. század második feléig fennmaradtak. A korai magyar határvédelmet váltották fel aztán a székelyek a 12. század fordulóján. Újabban mások a korai határvédelmet ellátó települések lakóit székelyeknek tartják. Benko Elek a Székelykeresztúr és Udvarhely közti Nagy-Küküllo mente területérol állapítja meg, hogy az a székelyek elott már magyarokkal benépesített megyei terület volt.
Az újabb kutatások módosíthatnak korábbi történetírói véleményeken, de azt nem kérdojelezhetik meg, hogy a székelyek betelepedése az új szállásterületükre a 12. század végén, a 13. század elején befejezodött.
A letelepedéstol az elso nagy megpróbáltatásig: a tatárjárás és a székelyek
A székelység megtelepedése a 12. században alapjában véve befejezodött. De az új szállásterület birtokbavételét követnie kellett az otthont jelento haza megteremtésének. Ennek elengedhetetlen feltétele volt a letelepülo nemzetségi csoportok szállásterületének pontos kijelölése, hogy a nemzetségek és nemzetségi ágak közötti veszélyt jelento összetuzések elkerülhetok legyenek, s a megszállt területen elkezdodhessen az életfeltételek megteremtése. Ez azért is sietos volt, mert a székelységnek teljesítenie kellett határvédelmi feladatait már a végleges letelepedés idején, sot, részt kellett vennie a magyar királyok keleti hadmuveleteiben is.
A végleges letelepedés mindenekelott szervezettséget kívánt. Meg kellett szerveznie az egyházat, az igazgatást, a hadrendszert, s mindeközben ki kellett építeni az állandó települési hálózatot, a falurendszert.
A székelység az új szállásterületre nem érkezett üres kézzel: magával hozta tapasztalatait a bihari részekrol, dél-erdélyi településeirol. És ez nem volt kevés: bár az eddigi kutatás elsiklott felette, eroteljesen hangsúlyoznunk kell, hogy mind a bihari, mind a dél-erdélyi székelység ott hosszú ideig megtelepült életmódot folytatott, falvakat alapított. Az általuk elhagyott bihari települések: Telegd, Székelyhíd, a dél-erdélyi Sebes, Kézd és Orbó a legkézenfekvobb bizonyítéka annak, hogy a székelység már régen maga mögött hagyta a nomád életet, s nagyállattartó és földmuvelo életmódot folytatott.
Amint már említettük, az elso teendok egyik legfontosabbika az volt, hogy a szállásterületet felosszák a nemzetségek (hadcsoportok) között. Ez rövidesen meg is történt, valószínuleg úgy, hogy eloször a nemzetségfok a nemzetségek területének, aztán a nemzetségi ágak helyének határait jelölték ki. Ennek módját a háromszéki székelységnél ismerjük meg a legjobban. A késobbi Háromszék területét eredetileg három nagy nemzetség szállta meg: a Sebesi (Sepsi), a Kézdi és az Orbai nevet viselo nemzetség. A legszámosabb és leghamarabb érkezo sepsi székelység a Feketeügy torkolata és az Olt közötti területet vette birtokba, az orbai nemzetség a Feketeügy bal partján és a Kárpátok között alakíthatta ki szállását, a kézdi székelység a Feketeügy felso folyásának lankás részein telepedett meg, egészen a Torjai-hegyekig.
A történetírás már régen tisztázta, hogy a székelyek telegdinek nevezett törzse a késobbi Udvarhelyszék területén helyezkedett el, vagyis a Hargita hegyláncától nyugatra. A telegdiek csíki és gyergyói ága népesítette be a Hargita és a Keleti-Kárpátok közötti medencéket, a marosi székelyek pedig a Nyárád-völgyet s a Maros középso folyásának medencéjét, de tért foglaltak a Maroson túli Kapus-patak középso folyásáig. Szeretnénk hangsúlyozni azt, hogy ezeken a területeken, amelyeket az elso oklevelek egyszeruen földnek (terra) neveznek, már a megtelepedéskor elkezdodött az a folyamat, amely a legfobb területi-közigazgatási szervezetek, a székek megalakulásához vezetett.
Az egyes nemzetségek közötti határok pontos kijelölésére a legszemléletesebb példát nyújtja a sepsi és a telegdi székelyek közötti gyepuvonal, amely a Baróti (Erdovidéki)-medence közepén húzódott. Mivel a telegdiek szállták meg a Rikán túli Baróti-medence északi részét, a sepsiek pedig a déli részét vették, szükséges volt elhatárolásuk az esetleges összetuzések elkerülése érdekében. Határvonalnak a medence közepén átfolyó Uzonka s Barót pataka kínálkozott a legmegfelelobbnek. Valóban, így történt: a medencét kettéosztották, az említett patakoktól jobbra eso rész a telegdi székelység, a bal oldali a sepsi székelység tulajdona lett. A gyepuvonal annyira komoly volt, hogy a Bacon nevu falut kettéosztó patak egyik partján alakult települést Telegdibacon, a másik partján lévot Sepsibacon néven tartották nyilván egészen 1876-ig.
Fenti példánk bizonyító erejét tovább erosíti az, hogy a Baróti-medencének a sepsi nemzetség által lakott részén alakult meg késobb Miklósvárszék, a telegdi nemzetség felén pedig Bardoc-fiúszék, vagyis a medence 19 települése nem egyesült egy közigazgatási egységben, hanem, ragaszkodva a nemzetségi szállásterület eredeti megosztottságához, két fiúszéket szervezett.
Az új szállásterületen a 11-12. században a székelység, jelképesen szólva, eros gyökereket eresztett. Településhálózatának, a falvaknak egy jó része már bizonyosan megvolt, s ezzel párhuzamosan alakult ki a területiség elvének megfelelo módon az egyházi és hadrendszere s közigazgatási szervezete. Közben teljesíteniük kellett a határorzés feladatait, a királyi várak (Szentlélekvár, Várfalva) orizetét, és a székelyeknek részt kellett venniük a királyok által vezetett hadi vállalkozásokban, például IV. Béla bulgáriai hadjáratában 1235 elott.
Hogy ezeknek a feladatoknak eleget tehessen, a királyi hatalom létrehozta a székely ispánság intézményét. A székely ispánt a király nevezte ki már a 13. század elején, 1220-1235 körül az ispán ,,a király képe”, a székely had vezére, de a helyi szervezoje és vezetoje a székelyek által kiválasztott hadnagy volt.
Hogy a letelepedés sikeres volt, mindennél meggyozobben bizonyítja a székelység helytállása a nagy mongol betöréskor. Közismert, hogy 1241-ben a tatárok végigpusztították Erdélyt és Magyarországot, nagy területeket tettek lakatlanná; s mivel a magyar sereg a mohi csatában vereséget szenvedett, a király, IV. Béla kénytelen volt elmenekülni az országból.
Egyed Ákos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2007-04-21: Archívum 2003–2007 - :

Magazin: Civil híradó