VitaKözélet: Félrevezetés helyett tényeket

2007. április 26., csütörtök, Archívum 2003–2007

A Magyar Polgári Szövetség erdovidéki szervezetét a Barót falvai leválását támogató, sot, ennek fáklyavivo szerepét ellátó Erdovidék regionális hetilap - valamely csak általuk tudott okból - az elmúlt hetek alatt nem tartotta érdemesnek megkérdezni bennünket. Mivel meggyozodésünk, hogy a kizárólag RMDSZ-es álláspontot képviselo újság (?) szerkesztoi ezentúl sem lesznek kíváncsiak véleményünkre, megragadjuk az alkalmat, és a Háromszék hasábjain fejtjük ki nézeteinket.
Elso mondatunkban szögezzük le: Barót falvai leválásának nem vagyunk ellenzoi, viszont komoly fenntartásaink vannak a hirtelen fellángoló kezdeményezés politikai hátterével, illetve a létrehozandó községek fenntartásával és éltetésével kapcsolatban.
Fenntartásaink vannak a ,,szövetség” politikáját végrehajtó helyi janicsárok oszinte szándékaival kapcsolatosan, hiszen eddig sem tettek a falvakon élok életminoségének növelése érdekében. (Három év alatt mind­össze négy határozattervezetet nyújtottak be, s ezek mindegyike kizárólag saját érdek érvényesítésérol szólt.) Most miért lenne másképp? Most miért lenne fontos az eddig elfelejtett falusi nép sorsa, megélhetése, boldogulása, egyáltalán mindennapjainak vigasz­talása? A válasz csak egy: jól kiszámított, elore megtervezett, felülrol irányított politikai érdek érvényesítése a ki nem mondott céljuk. Mivel tudunk a háttérben ját­szódó ,,kártyaleosztásokról”, nem is gya­núként, hanem tényként kezeljük azokat az általuk felsorakoztatott érveket, melyek szerint az új községekre váró nehéz évek csak néhány esztendot tartanának, majd a virágzás, a töretlen fejlodés hosszan tartó idoszaka következne.
Kérdezzük: a tisztelt kezdeményezo urak közül valaki már ült-e le asztalhoz kezében ceruzával, s számította-e ki, hogy a bevételek fedik-e a kiadásokat? Ugyanis pénz, pénz és pénz kell a hivatalok muködésére (az alkalmazottak fizetésére), az iskolák fenntartására, az utak karbantartására, közvilágításra, a pályázatok önrészének biztosítására. Bevételi részen igencsak szukös, zsugoribb tételeket lehet felfedezni. A természetes személyek által befizetendo épületadóból, gépjármu-, illetve telekilletékbol mennyi is illetné meg az új önkormányzatokat? Eláruljuk, még egy új belföldi személygépkocsira sem futná az évi bevételbol! Vagy valaki készített-e nyilvántartást a falvakon bejegyzett gazdasági egységek számáról és azok potenciális adófizeto képességérol? Adataink szerint falvanként mindössze féltucatnyi káeftécske muködget, általában inkább családi vállalkozásban, mintsem komoly hasznot hajtó cégként. A kivételek egy kézen megszámlálhatóak.
A létrehozandó új községek önkormányzataihoz a szakemberek verbuválását hogyan oldanák meg? Barótnak is komoly fejtörést okoz néhány kulcspozíció betöltése. Betöltetlen a fokönyveloi és a belso pénzügyi ellenori állás is, hogy csak a legfontosabbakat említsük. A falvaknak gondot okozna a jegyzo, a mezogazdasági mérnök, a földméro, a pályázatíró, illetve a pénzügyi szakemberek megtalálása. Ezek olyan munkahelyek, amelyeket pályakezdokkel, a közigazgatásban még nem járatos személyekkel feltölteni nemcsak merészség, hanem egyenesen felelotlenség! A tapasztalatlan munkaero jórészt képtelen ellátni feladatát, de ha idovel bele is tanult szakmájába, hogyan sikerülne a hivatalon belül tartani, elérni azt, hogy az elso adandó alkalommal ne mondjon igent egy nagyobb jövedelemmel kecsegteto ajánlatnak? Azaz megelolegezhetoen folyamatos lesz a szakembergárda vándorlása. A környezo - az új közigazgatási egységeknél sokkal jobban álló - községek számára sem könnyu feladat az erdo és a termoföld visszaszolgáltatásának kérdése. Itt is érezteti hatását, hogy Erdovidék nem bovelkedik a jól felkészült, tapasztalattal rendelkezo szakemberekben. Ahol haladni szeretnének a földméréssel és birtokba helyezéssel, ott a drágán dolgozó, földmérést is vállaló magáncégeket bízzák meg ezzel.
Tisztelt kezdeményezo urak, készítettek-e felmérést (legalább az adatokat becsülve és összegezve) arról, hogy hány kilométer utat, illetve utcát, járdát kellene karbantartani, valamint ezek milyen költségeket igényelnek? Talán igazuk volt, amikor az ötmillió lejes kölcsön vitáján kevesellték a rájuk fordítandó nyolcszázezer lejes leosztást. Pedig Barótnak kevesebbe került volna, hiszen útgyaluval és egyéb felszereléssel is rendelkezik, vagyis a munkálatok egy részét saját közigazgatási apparátusán belül végeztethette volna el. Az újonnan létrehozandó községeknek a gépparkot és a vele járó személyzetet bérelnie kell majd, ami megint csak többletkiadást jelentene.
Fontos szolgáltatások közül csak a közvilágítás biztosítását említenénk: a monopolhelyzetben lévo egyedáruság nem lesz tekintettel a szukösebb költségvetéssel rendelkezokre, ha nem tudnak fizetni, megtörténhet, hogy hajnalonként sötétben botorkálva indul majd munkába a becsületes adófizeto polgár. Tudni illik, hogy Barót közvilágítási számlájának legalább felét az igen tekintélyes területen megoszló falvak teszik ki.
Vajon önök tudnak-e a következo tanévtol érvénybe lépo iskolafinanszírozási rendeletrol? A tervek szerint ezentúl nem feltétlenül az igényeknek megfelelo anyagi támogatásban részesülnek majd az iskolák, hanem ún. fejkvótarendszer lesz. Ez azt jelentené, hogy minden tanuló után meghatározott (nem túl nagy) összeget utalnának át a központi költségvetésbol az iskoláknak, s ebbol kellene fedezni a tanárok fizetését, az épületek karbantartását és a fogyóeszközök árát is. Ha az átutalt pénz nem lenne elég a felsoroltak fedezésére, a önkormányzatok két lehetséges út között választhatnak: vagy a különbözetet kiteszik saját zsebükbol, vagy lelakatolják az évtizedekre vagy évszázadokra visszatekinto alma materek kapuját. Üdvös az lenne - gondolom, ebben egyetértünk -, ha gyermekeinknek nem kellene télen-nyáron szomszéd településekre ingázniuk. De, mint mondtuk, ez mind pénzbe kerül. Tisztelt kezdeményezo urak, önök szerint erre is lesz elegendo anyagi fedezet?
Megkérjük a Barót falvai leválásának ,,fáklyavivoi” szerepét vállalókat, hogy ne politikai szólamokkal, hanem hideg, reális gazdasági számadatok bemutatásával próbáljanak érvényt szerezni elgondolásaiknak. A szólamok jól hangozhatnak, de a megélhetéshez nem járulnak hozzá, s ezt a falvak lakóinak is joguk van tudni. Csakis akkor szavazhatnak tudatosan, ésszeruen egy ügy mellett, ha tudják, mi is vár rájuk, mit is vállalnak az elkövetkezokben. Visszaút ugyanis már nem lesz!
Zárószóként csak annyit, hogy a mindent eldönto népszavazás elott kérdezzék meg - törvényes keretek közt - elobb Miklósvár és Bodos lakosságát, hogy kíván-e Köpechez, illetve Bibarcfalvához csatoltan élni. Meg kell kérdezni, mert véleményünk szerint senkit sem lehet akarata ellenére olyan közigazgatási egységbe kényszeríteni, amelynek nem akar tagja lenni.
ifj. Hoffmann István
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép