Történelmünk: A székelyek eredetérol és megtelepedésérol

2007. április 28., szombat, Archívum 2003–2007

Mi történt a Székelyföldön?
Bizonyos, hogy a Kárpáti-szorosokon beáramló tatár hadak pusztítani kezdték a székely szállásterületet is, Szentlélek várát lerombolták, védoit valószínuleg elpusztították. Oklevél bizonyítja azt is, hogy a sepsi székelyek és a Barcaság között elterülo Székföldjét, amelyen Árapatak, Hidvég, Erosd falvak települtek, a tatárok szétzilálták, és valószínu, hogy más területeket is ért hasonló rombolás. De a tatárjárás mégsem okozott a székelyek földjén olyanszeru pusztulást, mint Erdély s Magyarország számos olyan részén, amelyrol Rogerius váradi foesperes Siralmas éneke szól: a szerzo mérföldeken át nem találkozott élo emberrel. Feltételezheto, hogy a tatárok a Székelyföldet kisebb erovel támadták, s a székelyek ellenállását tapasztalva továbbmentek. Hogy a székelyek hadereje jelentos volt, arra joggal következtethetünk abból is, hogy 1210-ben, 1217-ben és 1228-ban különbözo külföldi harcokban vettek részt székely csapatok.
Mire alapozzuk azt a feltételezést, hogy a Székelyföldet nem érte akkora pusztulás, mint az ország más részeit?
Ezzel kapcsolatosan három eseményt említünk meg: 1. már két évvel a tatár had kivonulása után, 1244-ben Lorinc erdélyi vajda hadjáratot vezetett az orosz földre, ahonnan a tatárok rázúdultak Erdélyre; a vajda seregébol nem hiányozhattak a székelyek. 2. 1252-ben IV. Béla Vince sepsi ispánnak adományozta a tatároktól elpusztított Székföldét, amelyet nyilvánvalóan be kellett népesíteni a sepsi székelyekbol, tehát a telepítéshez elegendo számban kellett lenniük, és 3. az 1270-1272 között uralkodó V. István király hadi érdemeikért a kézdi székelyeknek adományozta a mongolok pusztítása miatt lakatlanná vált Aranyos földjét, amely ezelott Torda várbirtoka volt, és azt a nem kis térséget a kézdi székelyek benépesítették, és rövid ido alatt, 1291-ig ott 18 falut alapítottak.
Mindebbol levonhatjuk azt a következtetést, hogy a Székelyföld a mongol pusztítást kisebb veszteséggel élte túl, mint például a szászok földje s a vármegyék. Hogy ez miként történhetett, a kutatás még nem tisztázta, de tényként könyvelhetjük el, hogy az elso nagy megpróbáltatás kiállása a székelység s a Székelyföld életképességét bizonyította. De a mongolok pusztító hadjáratából le kellett vonni a következtetéseket, s IV. Béla király, a ,,második honalapító” ezt nem is mulasztotta el: elindította Magyarország s benne Erdély magasabb szintu megszervezését, ami nem maradt hatás nélkül a székelyek földjére sem. IV. Béla hazatérte után azonnal sietett begyógyítani a tatárok által ejtett sebeket Magyarország testén. Az elnéptelenedett területeken telepítések kezdodtek: a Nagykunságra, illetve Kiskunságra kunokat telepített le, ahol ok ideiglenes szállásaikat rövidesen falvakká alakították át, s török nyelvüket elfeledve, teljesen magyarokká váltak. Ugyanez történt az iráni nyelvu jászokkal is a Jászságban. IV. Béla király országszerte újjászervezte a védelmi rendszert, új kovárakat építettek, elorehaladt a városi települések bekerítése. A hadero újjászervezésekor helyet biztosítottak a régi rendszeru könnyulovasságnak, hogy a keleti nomád népek harcmodora ellen sikeresebben lehessen védekezni. Ez pedig a székelységre terelhette a politika figyelmét, hiszen ismert volt a székelység könnyulovas harcmodora. Emellett Béla király rendelkezései feltételezhetoen a székely vezetoket is várak építésére serkentették. A székelyföldi várak rendszerint hegyteton épültek, foleg azt a célt szolgálták, hogy a lakosságnak az ellenség elol ideiglenesen menedéket nyújtsanak. Tipikusnak tunik ilyen szempontból az Aporok Bálványos-vára.
A király már 1251-ben elrendelte Lorinc erdélyi vajdának a kézdi székelyek területén lévo királyi Szentlélek-vár újjáépítését, s bizonyosan más székelyföldi várakat is megerosítettek.
A székely vezeto réteg erosítésének szándéka vezette a királyt, amikor a tatárok által elpusztított, már említett Székföldet Sebesi (Sepsi) székely Vincének adományozta, akit az oklevél comesnek, ispánnak tüntet fel. Közbevetve jegyezzük meg, hogy Vince Akadas sepsi székely fia volt, s az említett adomány megvetette az alapját négy eros székely nemzetség: a Mikó, Mikes, Nemes és Kálnoky nemzetségek kialakulásának. Bár IV. Béla s az Erdélyt hercegként is uraló István nevu fia között háborúskodásig meno feszült viszony alakult ki, a herceg, majd király sok tekintetben ugyanolyan újjáépíto politikát követett, mint az apa. Amint már említettük, o adományozta a kézdi székelyeknek az Aranyos folyó mentét, ahol a hetedik székely szék megalakult.
Az Aranyos mente s a Székföld által Székelyföld határa jelentos mértékben növekedett. A székelységen volt a sor, hogy a szállásterületen további állandó lakhelyeket: falvakat és városokat, várakat építsen, s szervezettségét tovább erosítse. Hogy valóban így történt-e, arról a következo fejezetekben lesz bovebben szó.
A székelyföldi egyházi ­szervezet az 1330-as években
A székelyek a magyarsággal egy idoben vették fel a kereszténységet, s már akkor létrehozták az elso egyházi szervezetüket. Az erdélyi s benne a székelyföldi egyházi szervezetrol fo adatforrásunk az 1330-1337. évi pápai tizedjegyzék.
János pápa 1316-ban rendelte el, hogy minden jövedelemnek egytizedét a Szentszék számára be kell gyujteni. Ezért biztosokat küldött Magyarországra és Erdélybe, akik a papoktól beszedik a tizedet. A tizedszedok feljegyezték a falvak és a plébánosok nevét, s a jegyzéket a pápai levéltárban helyezték el, ahonnan az egész tizedjegyzéket a magyar püspökök 1717-ben elkérték, és 1887-ben közölték a Monumenta Vaticana címu kiadványsorozat elso kötetében.
Eszerint az erdélyi egyházmegyében 13 foesperesség volt, ebbol ketto, a telegdi és a kézdi foesperesség a Székelyföldön szervezodött. A telegdihez három alesperesség tartozott: az erdoháti (udvarhelyszéki), a marosi és a csíki esperesség. A sepsi esperesség falvait a gyulafehérvári foesperességnél tüntették fel. A jegyzékbol hiányzik Orbaiszék.
A pápai tizedjegyzékkel számos kutató foglalkozott, s legtöbben 157-160 székelyföldi egyházas falu nevét azonosították. Bálint Gyula sepsiszentgyörgyi statisztikus tíz orbaiszéki plébániát is kimutatott, s o a Székelyföldön az egyházas települések számát 174-ben állapította meg.
A pápai tizedjegyzék alapján biztosra tudjuk, hogy az 1330-as években az olyan székelyföldi települések száma, amelyekben templom állt, legalább 174 volt. Amint a fenti kimutatásból kiderül, a marosi esperességben, amely nagyjából megfelelt Marosszék területének, 40 egyházas falut vettek lajstromba, az erdoháti esperességben, amely területileg Udvarhelyszéket fedte, 37-et, Csík-Gyergyóban pedig 17 templomos helyet írtak össze. Vagyis a telegdi foesperességben összesen 94 plébánia muködött. A kézdi esperességben 20, az orbaiban 10, a sepsi esperesség területén 34, végül Aranyosszéken 16 templomos falut találtak a pápai tizedszedok. Ha a kézdi, sepsi s orbai esperességeket együtt vesszük számba, kiderül, hogy a késobbi Háromszéken 64 településen állt templom. Csak Gyergyó és Kászon volt lemaradva: az elobbiben két, az utóbbiban egy templomos falut találunk a lajstromban. Egészében véve a 14. század elején a székelyföldi egyházszervezetet erosnek és átfogónak mondhatjuk.
Ha az egyházas falvakat egyszersmind a településhálózat részeiként szemléljük, s területi megoszlásukat is rávetítjük a térképre, kiderül, hogy a 14. század elejére létrejött a székely falurendszer gerince. Azt azonban hangsúlyozzuk, hogy forrásunk nem tartalmazza az összes település számát, hiányzanak belole a plébániával nem rendelkezo falvak.
Közismert, hogy Szent István (1000-1038) törvénye szerint minden tíz településnek egy templomot kellett építeni úgy, hogy a falvak ne legyenek a templomtól egynapi járóföldnél távolabb. Valószínu, hogy a megtelepedésekkor a székelyek szállásterületén is épültek ilyen közös templomok egyes falucsoportok számára bizonyos köztes pontokon. Ennek nyomait ma is láthatjuk, például Csíkban.
A templom felépítése a falura tartozott, amint a pap eltartása is. Szent László (1077-1095) már a templom körüli temetkezést is elrendelte, s ezzel a templom központi szerepe a falvakban tovább növekedett. Késobb az erodített templomok gyakran voltak a nép menedékhelyei, ha idegenek veszélyeztették a települést. (…)
Az egyházszervezet kiépülése együtt járt a papi értelmiség megszületésével, ez pedig a nyugati keresztény egyházi kultúra terjesztésével. Annál inkább, mert a pogány kori szellemi maradványok megorzését és gyakorlását királyi törvények tiltották és büntették. Valószínuleg ezért mentek már korán feledésbe a régi magyar vallásos emlékek, s koptak ki a használatból például a kereszténység elotti személynevek. Az 1330-as években a székelyföldi parókiákon muködo kanonokok bizonyára tudtak latinul olvasni, az espereseknek és a foespereseknek már az írásban is jártasaknak kellett lenniük. A Budán 1279-ben tartott zsinat eloírta, hogy a jövoben a foesperesi tisztet csak a kánonjogi ismereteket szerzett klerikusok tölthetik be. Az egyházszervezet a székelységet a magyarsággal együtt a nyugati keresztény kultúrkörhöz kapcsolta. Annak, hogy a keleti kereszténység (ortodoxia) a Székelyföldön is terjedt volna a korai századokban, nincsen nyoma.
A közigazgatási rendszer ­kiépülése
A Székelyföld a székelység megtelepedése után területileg és jogilag is egységes volt, s a magyar királyság részét képezte. A Budán tartott 1298-i országgyulésen a fopapok és bárók mellett a magyar nemesek, székelyek, szászok és kunok egyeteme (universitas) adta ki azt az oklevelet, amelyben III. András király nagybátyját a székelyek maguk közé fogadták, s nemességgel ruházták fel. Nem kevesebbrol volt szó, mint arról, hogy a székelyeknek sikerült bekerülniük azon országos társadalmi erok körébe, amelyeknek helye volt az országgyulésben. A szállásterületbol mintegy évszázadnyi ido alatt Székelyföld (terra Siculorum) székely haza lett.
Élén a királyi hatalom képviseloje, a székely ispán (comes Siculorum) állt, aki a székek legfobb tisztségviseloje, Erdély második foméltósága volt. Az elso ispán nevét, Bagomért, Szoboszló fiát 1228-ból orizték meg a források, de az intézmény minden bizonnyal jóval korábbi, valószínuleg már a megtelepedésben is irányító szerepe volt, még ha nem is nevezték székelyek ispánjának. A megtelepedés szervezettsége és sikere igényelte a királyi hatalom képviseletét, amit azért is joggal feltételezhetünk, mert a székely had legfobb szervezoje és vezetoje a székely ispán volt. Ot a király nevezte ki, de sohasem a székelyek, hanem a magyarországi, késobb a legelokelobb erdélyi családok tagjai közül. Hatalma kezdetben kiterjedt Medgyes és Beszterce vidékére, valamint a Barcaságra is. A 15. századtól egyre gyakrabban az erdélyi vajda egyben székely ispán is volt. 1442-ben például Újlaky Miklós, 1443-ban pedig Hunyadi János töltötte be ezeket a tisztségeket. Aztán majdnem általánossá vált a két tisztség összefonódása egészen a vajdaság megszuntéig. Ez a változás a török veszedelem növekedésével állt kapcsolatban.
Egyed Ákos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép