AlkonykorCsalád: A ,,rákészülés” kényszere

2007. május 3., csütörtök, Archívum 2003–2007

Mire készül az idos ember? Pszichológusok szerint már ötvenéves korától - egyre gyakrabban - a halálra. De kell-e ,,rákészülnünk” a halálra, létünk - egyszeri és megismételhetetlen létünk - megszunésének pillanatára? Biztosan önökön, tisztelt kortárs olvasóim, akárcsak rajtam is, idonként megtelepedett, majd tartósan, makacsul velünk maradt a halálfélelem. És ezen nem segít sem orvosunk, sem hozzátartozóink kedélyes nyugtatgatása, sem a házaló kuruzslók mindenféle csodaszere és csodamódszere. Mert egyszer kiadatik a visszavonhatatlan parancs: készülj, menned kell!
Sok - csak az idoskorban gyakori - tényezo nyomasztja gondolatainkat: testi nyavalyák, a körünkbol rendre távozó rokonok, barátok, kortársak hiánya, a mind kevesebb együtt emlékezo, a résztvevok fogytán, a lassan elmaradó diáktalálkozók, az új divatok, a technikai találmányok számunkra már elsajátíthatatlan tucatjai, de leginkább a társadalom közönye, még inkább megalázó, sérto ránk csodálkozása: hát te még köztünk vagy?
Erich Fromm két - viszonylag jól meghatározható - öreget különböztet meg: a halni vágyót (nekrofilt) és az élni vágyót (biofilt). Az a véleményem - Fromm-mal vitatkozva -, hogy nincs ilyen tisztán elkülönülo (két) embertípus. Az idoskorral törvényszeruen együtt járó ingatagság (labilitás), az a korosztályomra jellemzo szokás, hogy beszerezzük és bibliaként forgatjuk az orvosi könyveket, fedezzük fel szervezetünk (vélt) betegségeit - s e szokásunk joggal ingerli gyermekeinket, rokonainkat, háziorvosunkat -, tehát mindezek és még sok változata az elmúlástól való rettegésnek sajátunk.
A gerontológusok egy csoportja a ,,rákészülés” három viszonyulási lehetoségét írja le: a halálba beletörodo - rezignált, a tagadó - elutasító és az ellenszegülo - ellenálló, ez utóbbit tartván a pozitív csoportnak. Nem tagadhatjuk, hogy mindhárom típusnál lényeges, befolyásoló szerepet tölt be a vallásos hit, amely meghatározza erkölcsi viszonyulásunkat az elmúlás gondolatához, többnyire megnyugtató hatással.
A halálfélelem nem is annyira a meghalás tényéhez kapcsolódik, amelyrol fiatalon, egészségesen legfennebb közeli ismeroseink megélt haldoklása adhat érzelmi benyomást, hanem a tartós szenvedés, a tehetetlen fájdalom, valamint minden és mindenki elvesztése, ami, aki számunkra fontos, kedves volt.
,,Életösztön van, a halálösztönt a tudósok találták ki... a halálösztön az életösztön természetes következménye...” - írja Benedek István pszichiáter orvos.
Puskás Attila
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép