Soha nem vágytam arra, hogy mindenki üdvöskéje legyek - olvasom Erna sorait -, de a megértést, tiszteletet és idonként az elismerést, úgy érzem, megérdemelten elvártam a környezetemtol. Sokszor nagyon meg kellett dolgoznom egy elismero szóért, pillantásért. A kritikát mindenki boven mérte, a dicsérettol meg mintha hideglelése lett volna.
Nem így volt ez Helga esetében, o ugyanis bármit tett, bármit szólt, rajongással csüngtek rajta a fiúk és a lányok egyaránt. Csoporttársak voltunk, így hát lépten-nyomon kísért a népszerusége. Míg én izgulva készültem a vizsgákra, o tökéletes sminkkel és felsminkelt mosollyal indult a megmérettetésre. Csodáltam önuralmát, magabiztosságát, még azután is, hogy puskázni láttam. Vajon mi lehet a titka?
Észrevettem, hogy vizsga után mindig o fizet a többieknek, mindenkivel elhiteti, hogy fontosak számára, de valójában csak magával törodik. A gondtalan és derus arc az önelégültséget jelentette, amit mindig megerosített a csoportos rajongás. Voltak pillanatok, amikor rámordult valakire, amire az bocsánatkéréssel válaszolt. Igazi falkavezér, akire hallgatnak a többiek - döntöttem el.
Azt is láttam, hogy bármilyen ruhát, technikai cikket meglátott, bármit megkívánt, mindig megvette. Az én szüleim csak a legszükségesebbeket tudták számomra biztosítani, ezért nagyon drukkoltam az ösztöndíjamért, és mindig megnéztem, hogy mire költöm a pénzt.
Egyik nap feldúlt hangulat fogadott az egyetemen. Helga édesapját baleset érte - tudtam meg -, és élet-halál közt küszködik. O méltósággal viselte ,,gyászát”, miközben mindenki vigasztalta, bátorította.
Teltek a hetek, édesapja életben maradt, de ágyhoz kötötten, bénán. A kezdeti sajnálat alábbhagyott, aztán lassan elmaradtak a mulatozások is. A beteg kezeltetése kezdte felemészteni a család tartalékait, és a jövedelem is megcsappant.
Egyre ritkábban kerültek elo divatos holmik, és lassan hervadozni kezdett az örökzöld mosoly is. Ez az állapot már nem lelkesítette a régi imádókat, lassan elhúzódtak tole, és más bálvány után néztek.
Most már o is drukkolva megy vizsgázni, én meg maradtam a nyitott kérdéssel: ennyi lenne a népszeruség? Lassan oldódni kezdett a görcs a gyomromban... - fejezte be Erna.
Ui. Aki szeretné megosztani valakivel gondolatait, jeligés levélben küldje el a szerkesztoség címére Útitárs jelszóval, vagy az utitars3szek@yahoo.com e-mail címre.
Jártó Kocsis Edit
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.