Irodalom: Lászlóffy Aladár hetven éve

2007. május 12., szombat, Archívum 2003–2007

Úgy negyven éve, közvetlenül a nyári vizsgák elott (ilyenkor szünetelt a kolozsvári egyetemisták Gaál Gábor irodalmi köre) Lászlóffy Aladárnak a Vörösmarty utcai lakásán gyultünk össze. Ott volt szinte mindenki, akiket azóta Második Forrás-nemzedékként emleget az irodalomtörténet.
- Beléptem a harmincadik évembe - mondta Aladár olyan rezignált szomorúsággal, mintha az élettol, vágyaktól búcsúzna, s mi, akik éppen csak átléptük a második X-et, tudomásul vettük, hogy bizony eljárt fölötte az ido. Egy korabeli újságíró szörny-találmányával élve: ,,elrepült fölötte csattogva az ido vasfoga”.
Valahányszor nemzedéktársaimmal készített interjút olvasok, mindig hiányérzetem támad. Úgy beszélnek többnyire a pályakezdés éveirol, mintha nem is lett volna meghatározó szerepe annak a Gaál Gábor-körnek, amelyet egyetemi éveink alatt mindannyian úgy látogattunk, amelyben úgy olvastunk fel a néha a százas létszámot is eléro közönség elott, hogy az fölért egy közléssel, s néha talán többet is ért, mint a nyomdafesték.
Az írószövetség kolozsvári székházának gyuléstermében tartottuk összejöveteleinket, s mert e nyájat nem hagyhatták pásztor nélkül, ott ült közöttünk Bodor Pál, Fodor Sándor, Lászlóffy Aladár. Természetesen, nem egyszerre, s ha már pásztornak neveztem oket, akkor tévedtem. Zászlóshajók voltak, a flotta vezetoi.
Nem cenzúráztak, fölkészítettek arra, amit irodalmi életnek nevezünk.
Fodor jóindulattal hallgatta a dilettánsokat, ,,belolük lesznek az olvasók”, mondta egy alkalommal.
Bodor Pál, késobb a bukaresti Irodalmi Kiadó igazgatójaként, nemzedékem könyvkiadója, bemutatkozó köteteink támogatója lett.
Lászlóffy, Ali - ahogyan szólítottuk - képes volt közelharcot vívni szerkesztokkel, újraolvastatta velük visszautasított kéziratainkat. Eloolvasója, mentora, olykor bábája volt születendo írásainknak, s istenáldotta jelleme, temperamentuma miatt nem vitapartner volt, hanem rávezeto.
Tanárainkhoz képest nyitott, rendkívül muvelt volt, s nemcsak irodalmat lehetett tanulni tole, de híres gyujteményei miatt történelmet is. Azt mindenekelott, hogy a világ nem a nagy októberi szocialista forradalommal kezdodött, s hogy a baloldaliság nem azonos az ázsiai despotizmussal, a cáratyuskás moszkovitizmussal.
Numizmatikai gyujteményét, a barbár, görög, római és középkori pénzeket úgy néztük, hogy világossá vált elottünk, a történelem folyamat, nem mi fogjuk feltalálni a spanyolviaszt.
Kortárs magyar költokrol beszélt, magyarországi és emigrációba kényszerült alkotókról, de jugoszláviai, felvidéki alkotókról is tudott beszélni nekünk.
Hogy mi is az, amit személyisége varázsának tartok?
Az, amit nem tudtunk megtanulni tole: soha nem hallottam gyulölködve beszélni, ha szeretetre nem futotta valakivel szemben, akkor a megértés hangján beszélt az illetorol, nem kendozve hibáit, írásainak esetlenségét, emberi gyarlóságát.
Egyszer úgy hozta a sorsunk, hogy együtt olvashattunk fel Oslóban, Stockholmban, Genfben, Bernben, Baselben, Párizsban, s alkalmam volt hallani, hogy beszél a berni Alpokról, az Oslo-fjordról, mintha mindig ott élt volna, s többszöri bécsi sétáink alatt olyan természetességgel mesélt a Habsburgokról, a kiegyezés elotti Bécsrol, mintha szemtanúja lett volna a testor-írók korának…
Érzékeny költo. Lírája bizonyára gondot okoz majd az utókornak, mert termékenysége ellenére sem hígult fel költészete. Ha valaki majd egyszer válogatást akar készíteni egy népszeru sorozat számára verseibol, talán jól teszi, ha vakon nyitogatja föl köteteit, s csak rámutat egy-egy versre. Mert soha nem írt saját színvonala alatt, s mert igazából egyetlen nagy eposz részletei az önállóan megjeleno versek.
Néhány nap múlva tölti a hetvenedik évét. Ilyenkor sok boldogságot, hosszú életet s hasonló közhelyeket szoktunk mondani az ünnepeltnek. Amikor megkapta a Kossuth-díjat, úgy éreztem, vele együtt minden gálgáborost kitüntettek.
Hogy miért?
Mert ifjú irodalmárseregei élén hajózva, ha lett volna flottavezéri zászlaja, akkor bizonyára a jól ismert jelszó kerülhetett volna rá: ,,Egy mindenkiért, mindenki egyért.”
Vári Attila
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép