OlvasólámpaIrodalom: Bánffy-reneszánsz

2007. május 12., szombat, Archívum 2003–2007

Gróf Bánffy Miklós politikusi és muvészi tevékenységét egészen a nyolcvankilences változásig lényegében negatívan ítélték meg, noha már a nyolcvanas évek elején megjelent egy könyve (a Reggeltol estig és a Buvös éjszaka címu kisregények) a Kriterion Romániai Magyar Irók sorozatában, s Magyarországon meghúzva (!) ugyan, de kiadták regénytrilógiája elso könyvét is, a Megszámláltattált, de a teljes Erdélyi történet Nemeskürty István bevezeto tanulmányával csupán a nyolcvanas évek végére jelent meg, ezt megelozoen azonban behatóan foglalkozott Bánffy regényével ,,eretnek esszéjében” Kolozsvári Grandpierre Emil, nagy, elemzo tanulmányt tett közzé a trilógiáról Huszár Sándor és Fábián Erno, és csillogó esszét Bajor Andor… Bánffy életmuvének feltámasztásában nem lehet eléggé hangsúlyozni Marosi Ildikó és Dávid Gyula szerepét. Kis Bánffy könyve után Marosi Ildikó a Polisnál meginduló Bánffy-életmusorozatban adta ki levelezését (Bánffy Miklós estéje), megjelent a trilógia, Huszonöt év címmel memoárjainak és memoár-töredékeinek, politikai tanulmányainak gyujteménye, eloször válogatott, majd összegyujtött elbeszélései, külön kötetben a Fortéjos Deák Boldizsár memoriuáléja, s most, legújabban Politikusportrék címmel Dávid Gyula bevezeto tanulmányaival. Bánffy Miklós világa címmel végre megjelent Takács Péter monográfiája (Budapest, Kisebbségkutatás könyvek, 2006), amely nem is annyira a muvész, mint a politikus rehabilitálásával foglalkozik. Köztudomású ugyanis, Bánffynak a húszas évek elején külügyminiszterként dönto szerepe volt abban, hogy a trianoni döntéssel megalázott és elbizonytalanodó Magyarország a Népszövetség tagja lett. Bánffy Miklós nagybirtokosként s az egyik legrégibb (származását kissé ironikusan, játékosan egészen Tonuzóba besenyo vezérig visszavezeto) erdélyi magyar arisztokrata család tagjaként fiatal korától politizált. Politikusi szerepvállalásairól részben az Emlékeim címu, a harmincas évek elején megjeleno emlékezéseiben, részben a Huszonöt év címu, a második világháború után íródott, sajnos, töredékben maradt elemzo tanulmányában is beszél. S sokat elárul a politikusi szerepbol való kiábrándulásáról a génuai konferencián készült karikatúragyujteménye is. Röviddel Génua után kiválik a külügyminisztériumból, a húszas években hazatelepedik azzal a román királynak tett ígérettel, hogy végleg felhagy a politizálással. (Hogy ez mégsem így történik, külön történet, amellyel Takács is behatóan foglalkozik monográfiájában…) Tény, hogy hazatelepedése után egy ideig mecénásként és muvészként is a kisebbségi kultúrában tevékenykedik. Ír, rajzol, rendez, mint mondottuk, igazi reneszánsz muvész, írásait sokáig Kisbán Miklós néven jegyzi, de így sem tudja elhárítani a vádat, miszerint ,,mukedvelo arisztokrata”. Noha elso drámáját, a Naplegendát 1906-ban Ady Endre üdvözölte a Nyugatban, s nagy visszhangot váltott ki a tízes évek elején megjeleno, Attiláról szóló, A nagyúr címu drámája, s 1914-es elbeszélésgyujteménye. A vád, hogy mukedvelo, mindvégig feje fölött lebegett, noha a trilógiát már megjelenése idején, a harmincas években élénk kritikai visszhang kísérte… A negyvenes évek végén mindenébol kisemmizve, földönfutóként menekült Magyarországra, ahol hamarosan meg is halt, s noha egyik legzseniálisabb novelláját, a Farkasokat bevették különbözo antológiákba, írói szerepének megítélését rossz irányba befolyásolta Illés Endre 1964-ben a Kortársban közzétett, A dilettante címu esszéje. Nem csoda tehát, hogy a Bánffy-tanulmányok nagy része, Kolozsvári Grandpierre Emiltol Fábián Ernoig Illés állításainak cáfolatával foglalkozik, s nem kerüli ki a kérdést a monográfia sem. Takács Péter szerint ,,…divat volt 1945 után Magyarországon is, és a Romániában maradt Erdélyben is, Dózsa Györgynél is, Marat-nál is, Saint-Just-nél is jobban gyulölni az arisztokratákat. A grófi rang hallatára elokotortatták jöttment felelotlenekkel a történelem lomtárából az alantas indulatokat, s lenyesték a magyar kultúra egyik legszebb ágát. Ennek a tudatos gyulölettel táplált elmebeli elszegényítésnek az oka, hogy 1946 óta - az egy Megszámláltattál címu trilógia (helyesen a trilógia elso könyve!) kivételével - 1990-ig minden legális lehetoséget elzárt a magyar és román kultúrpolitika gróf Bánffy muveinek az olvasókhoz vezeto útja elol.” De mindez már a múlté! Bánffy életmuve reneszánszát éli, legfontosabb regénye, Az erdélyi történet (a magyar arisztokrácia haláltáncáról) megjelent angolul, a Polis sorozatban adja ki muveit. Összegyujtött drámái maradtak hátra, és elszórt kisebb-nagyobb esszéi, jegyzetei, tanulmányai, melyekbol már o maga is könyvet tervezett Tarló címmel 1944-ben (s részleteket is közölt belole az Erdélyi Helikonban), de amelynek megjelenését elfújta a háború… Ami pedig karikatúráit illeti, Murádin Jeno Bánffy gazdag grafikai munkásságának csúcsaként értékelve megállapítja: ,,ízük-zamatuk a groteszk megjelenítésben rejlik. És magát sem kíméli. Mert megjelenik o is a küldöttek között, Bánffy, a magyar külügyminiszter hosszan elorenyújtott kézzel, tehetetlen szószólójakét feldarabolt, kifosztott országának…”
Bogdán László
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép