Emlékezet: Dsida Jeno
Csokonai sírjánál
(részlet)
A Reményhez címu Csokonai-vers dallamára
énekli másfél millió zarándok.
Hol bolyong a lelked,
szólj, Csokonai
Szólítnak a lelked
bús rokonai,
szólítnak, keresnek,
hívnak epedon,
odöngvén a keshedt,
ódon temeton.
Vén fejfák közt vánszorogva,
Erdélybol jövén,
vágyunk állni szívszorongva
sírhalmod tövén,
állni hajtott fovel
mozdulatlanul,
írott néma kovel
szólni szótlanul.
(…)
Merre leng a lelked?
- szólj, Csokonai!
Szólítnak a lelked
dúlt rokonai,
uzöttek, bolyongók,
megvert magyarok,
kikre ordas gondok
szája agyarog,
sírodat, mint dús, nagy asztalt,
ülik körbe, lásd:
akit senki sem vigasztalt,
adj vigasztalást!
Etess meg ebéddel,
adj hit-falatot,
itass meg igéddel,
bölcs magyar halott!
Meglendül a szello,
szólva száll a szél,
sírokból lehello
légáram beszél,
leng, suhogva hajlik,
borzong, merre látsz,
tengerként morajlik,
zsong ezer akác.
Halk sírással felidézett
hangok zengenek.
Mily káprázat! Mily igézet!
Végigrengenek
a sírok idovert,
korhadt csonkjai,
zúg a temetokert,
szól Csokonai:
,,Halld beszédem imhol.
Hazád az a föld
akkor is, ha gyilkos,
és ha már megölt,
és ha házad, ólad
füstölgo romok,
s fut a föld alólad,
mint futóhomok.
Nézd, Debrecen porhomokja
futna szerteszét,
de akácok marka fogja,
tartja a kezét,
ölelik, csitítják
izmos és kerek
karjukkal, szorítják
szívós gyökerek.
Halld: a tiszta huség
tovább megmarad,
mint a keseruség
s a kemény harag.
Míg a földön csúszol,
s napnyugtáig érsz,
százszor elbúcsúzol,
százszor visszatérsz.
Lehet, földed úgy ereszt el,
mint gaz mostoha,
de ha egyszer belefekszel,
nem dob ki soha,
mikor ágyat vet majd,
s végképp befogad,
szíjas gyökeret hajt
csontod és fogad.
Menj haza akácul,
s ha nyugonni tér
tested és aláhull,
légy te a gyökér,
holtak itt is, ott is,
több már el se fér,
millió halott és
milliárd gyökér.
Vezekel az osi vétek
osi föld alatt.
Holt karokkal öleljétek,
míg el nem szalad,
szojétek keményen
újra át meg át,
s megkötött fövényen
játszik unokád.”
Elhallgat a szózat.
Egy bozontos ág,
egy fuszál se borzad.
Méla némaság.
Csak bent zsong a zsoltár:
Hálánk csókjai
illetnek, hogy szóltál,
jó Csokonai!
Vándorbotunk, régi jussunk,
vígy a homokon.
Induljunk, hogy hazajussunk!
Ég veled, rokon!
Béborult a hus ég,
hus esoje sír.
Hazahív a huség,
s otthonunk a sír.
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.