Kiscimbora: Vasile Alecsandri: A gyuru és a kendo

2007. május 19., szombat, Archívum 2003–2007

Kiscimbora: Vasile Alecsandri: A gyuru és a kendo
Dsida Jeno fordítása
I.

Élt egyszer egy hos királyfi,
Olyan büszke, szép, királyi,
Mint erdonek szálfenyoje
Hegynek ormán, fent a légbe’.
Hu babája, kedves párja
Egy falusi kis leányka;
Megigézo, buvös lénye
Minden ember szeme fénye,
Arca szépség, és a teste
Oly hajlékony, olyan lenge,
Mint a rétek kis virága
Fénytündöklo napsugárba’.
Mikor aztán az ifjúnak
Érkezett egy parancsolat,
Hogy hadba kell szállni rögvest,
A királyfi bánatos lett,
És emígyen szókat ejtett:
,,Édes lelkem, drága párom,
Ím, gyurumet néked ádom,
És ha látod rozsda-fedve,
Hu szeretod halva fekve.”
Lány szemének könnye hullik,
S ajka ilyen szókra nyílik:
,,Selyemkendom vidd magaddal!
Széle húzva színarannyal.
Ha az arany rajt megolvad,
Sirassál meg, szegény holtat!”

II.

Lóra pattant, útnak indult.
Visszanézni meg nem fordult,
Míg el nem ért éjszakára
Táborához éjtanyára.
Tuzre gyújtott - hus az éjjel -,
Kebléhez nyúlt jobb kezével,
Ránézett a keszkenore,
S megdobbant a szíve tole!
,,Jó harcosok, hu vitézek,
Benneteket arra kérlek:
Üljetek csak megnyugodva!
Nem megyek én vészbe, bajba,
Azért állok útra készen,
Mert most jutott észbe nékem,
Hogy szükség van pallosomra,
Mit felejték kastélyomba,
Ráhajítva egy asztalra.”
Vágtatott a zúgó széllel,
S szembement épp egy vitézzel.
Így köszönte rája szépen:
,,Sok szerencsét, jó vitézem!
Mi hír van ott, merre jártál?”
,,Hogy mi hír van, miért kívánnál
Tudni arról? Jaj lesz néked,
Ha meghallod - menten véged!
Ördög szálla bosz atyádra:
Országunkat összejárta,
Míg kedvesed megtalálta
- Tengyurudrol ismert rája -,
És ot egy mély tóba hányta.”
,,Nos, vitézem, lovacskámat
Vezesd haza, és atyámnak,
Hogyha kérdi: merre járok,
Mondd meg, hogy mély tóba szállok
Felkeresni szép kedvesem,
Akit forrón, hon szerettem!”

III.

Atyja erre rémhírével
Tóhoz ment el országnéppel.
Tónak vizét elvezette,
S kit keresett, ott meglelte,
Mind a kettot földön fekve,
Egymást tartva átölelve...
Arcuk szép volt, derült, mintha
Nem halott, de élo volna.
Az osz király bánta tettét!
Selyemágyba téve testét
Mindkettonek elvitette,
S templomában eltemette.
Reménységét országának
Oltárába templomának,
A leányt meg szentélyében
Építették falba szépen.
Ám az ifjú nem maradt ott;
Mint fenyofa feltámadott,
Büszke törzse messze felnott,
Lombos ága illatos, zöld.
És a lányka hus sírjából
Szint’ elojött, uzve vágytól,
Ifjú hosét feltalálni,
Szemtol szembe újra látni.
Vadszolo lett obelole,
Felfutott a templomkore,
Ráfonódott a fenyore,
S úgy maradtak mindörökre.
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép