Székelyföldi harcok, 1944Emlékezet: Sósmezoi körkörös védelem

2007. május 19., szombat, Archívum 2003–2007

Emlékezet: Sósmezoi körkörös védelem (Székelyföldi harcok, 1944)
Antal István járorparancsnok emlékezik
Antal István, a felso-háromszékiek Antal Pistája 82 éves, jó eroben lévo nyujtódi gazdálkodó, akit közvetlenül az 1944-es román fegyverfordítás elott vezényeltek ki a sepsiszentgyörgyi kiképzotáborból a sósmezoi magyar-román határra, ahol a szovjet csapatok megérkezése után átélte a sósmezoi, majd az Ojtoz-völgyi harcok poklát, a felso-háromszéki, majd a székelyföldi visszavonulást. Jelen volt Idecspataka térségében a Maros vonalának a védelménél, ahol megsebesült, s ahonnan az egyik budapesti katonakórházba került, majd innen a nyilas hatalomátvétel után a Muraközben, a jugoszláv-magyar határon teljesített nem éppen veszélytelen szolgálatot egészen az összeomlásig, mely után sok bonyodalom és kaland közepette hazavergodik Háromszékre. Háborús emlékei nem csupán saját sorsának alakulására vetnek a háború kezdetétol a fegyverletételig éles fénycsóvát - gyakorlatilag az akkori Magyarország legkeletibb pontjától, Sósmezotol eljut az ország nyugati határszéléig -, hanem a II. világháború harci eseményeinek olyan bugyraiba is betekintést engednek, amelyekre a hadtörténészek csak következtethetnek. Antal István frontélményei, hátországi, határvédelmi szolgálatának eseményei olyan változatosak és fordulatosak, mint maga a korszak, amely Magyarország újabb feldarabolásához és a kommunista diktatúra installálásához vezetett.
Antal Istvánnal, Antal Árpád irodalomtörténész-professzor bátyjával több mint három évtizede ismerjük egymást, de ez a téma, amelyet most a nyujtódi 88. szám alatti lakásában körbejárunk, csak ennyi év után került köztünk egy kiadósabb beszélgetésben terítékre.
Leventekatonák
- A dolgok surujébe vágva kérdezem: hol képeztek ki?
- Árkoson, a leventetáborban. Tizenkilenc éves voltam. 1943. október 3-án vonultunk be, s amikor számba vettek, hogy ki-kicsoda, s én mondtam, hogy gépésztechnikus, betettek híradósnak. Másokat huszárnak, aknavetonek, gyalogosnak soroztak, mindenféle fegyvernemhez. Nagy barakkok voltak ott, olyan tábor volt, hogy le a kalappal. Az okosabbacskákat tették rádiósnak, mert meg kellett tanulni a morzét. Nyujtódiak is többen voltunk. Aztán karácsony felé nyolcunkat felhoztak Kézdivásárhelyre. Tisztes iskolára. Rögtön ismerosökkel találkoztam. Háromszéki Lacival Torjáról, a Héjjákkal Petofalváról, Deák Misi, könyvelo volt, a kihallgatásokon mindig ment Környei fohadnagy mellett, s jegyezte, amit kellett. 1944. augusztus 23., a román átállás elott levittek minket Sósmezore. Ott beraktak az elmenekült románok lakásaiba. Rádiós járorparancsnok voltam, s az a lakás, amelybe engem beraktak, a legelso ház volt a határsorompó mellett. A határ egy hajításra volt. Egy hidacska van, ennek túlsó oldalán volt a román pikét, innenfelol voltunk mi.
Mikor megtudtuk a román átállást, felmentünk a hídra. Szerencsétlen román katonák csak hárman-négyen voltak, s nagyon meg voltak ijedve.
Kezet fogtunk velük, megkínáltuk szivarral, erre szökött a román katona is, kapta elé a cigarettáját, és megkínált minket is.
Ilyen volt az elso nap a román átállás után. Így ment addig, amíg a sósmezoi házakból minket ki nem vettek, és vissza nem hoztak a Gyertyánosba. Ez pontosan ott van, ahova a Pavel vendéglo épült. Ott volt a körkörös védelmi állás, amelyet minden irányból védeni lehetett.
A Pavel vendéglonél van egy kicsi hidacska. A hegyen, ahogy keresztülmegyünk, van egy kanyar, s azután menyen neki az út Sósmezonek. A jobb oldalon dióskert van. Balra pedig egy patakocska jo bé az erdo közül. Azon a ponkon volt a körkörös védelem.
- Ez mibol állt?
- Bunkerokból és futóárkokból. A parancsnoksági bunker a közepében volt, emellett voltak elhelyezve az aknavetosök, s amikor kellett aknatüzet zúdítani az oroszokra, akkor ok onnan szaladtak ki. Fenn volt, a patak fölött egy magassági megfigyelo. Ott teljesített szolgálatot egy zászlós. Onnan adta le a loelemeket az aknavetosöknek. Ok eszerint állították be az aknavetoket, és lotték Sósmezot s ennek térségét.
- Ott voltál, amikor az oroszok megérkeztek? Én úgy tudom, hogy Sósmezonél hetvenegyen voltak egy Cseh György nevu hadnagy parancsnoksága alatt...
- Ez úgy történt, hogy mi elfoglaltuk a helyünket a körkörös védelemben. A bal oldalon. Jobb oldalon van az a dióskert, s annak a vé­gében, a bütünél van egy meredek oldal. Oda betettek egy szakasz kerékpárost. Volt valami golyószórójuk is. Ez pont szemben volt az úttal. Ok is védték az utat, mi is a körkörös védelem felol.
Mikor az oroszok megérkeztek Sósmezore, az a határorszakasz volt ott, amelyik egész idoszak alatt szolgálatot teljesített. Ennek a parancsnoka volt az a tiszt, Cseh György. O nem hozta vissza hozzánk, a körkörös védelembe azt a hetvenvalahány embert, hanem az emlékmunél megütközött az oroszokkal. Nem voltak beásva sem, ott voltak a fák mögött, s felvették a harcot a nagy létszámú orosszal.
Mi ezt a csetepatét hallottuk. Látni nem láttuk, mert az erdo eltakarta elolünk a kilátást.
Egyszer aztán ketten-hárman szaladnak be hozzánk a körkörös védelembe, s ok mondták el, hogy nagy részüket kinyírták az oroszok.
Én láttam azt a három-négy katonát, aki visszaszaladt hozzánk. Bevegyültek közénk, s továbbra is ott maradtak.
- Kezdodik a tánc...
- Másnap kezdodött a tánc, mert jöttek az oroszok...
- Az az éjszaka hogy telt el?
- Vaklármával. Ketto is volt ilyen. Elöl valamelyik katona észrevett valamit, és elkezdett loni. S akkor az egész körkörös védelem lott, vakon, a semmibe.
A visszavonulók közül egy szakasz német is lemaradt. Ott voltak velünk. Azok is elfoglalták a tüzeloállást. A németek nevették a dolgot. Mind mondták, hogy nem kell félni, nincs komoly baj. Úgy lottek, hogy bolondultak meg.
Egyszer megszunt a tüzelés. Megvirradt. Akkornap kezdtek az oroszok jönni fel.
- Gyalogosok...
- Igen, gyalogosok. Kinn a magassági megfigyelovel tartottuk a kapcsolatot. Az oroszok aknáztak. Elég tömötten. Ellotték a vezetéket. Azt mondja Farkas Ferenc alezredes - o volt a parancsnok -, Antal fiam, ki kell menni a magassági megfigyelohöz. Egy bunkerben volt velem. A híradós együtt volt a parancsnokkal. Elindultam a rajommal. Kik voltak benne? Csernátonból Pakó Jeno, Fábián Miklós, Lukács Árpád, Kádár Jóska... Mind az én rajomban voltak.
- Pakó Jenot ismertem. Szabó volt, a családunknak o varrt. Közeli szomszédok voltunk.
- Igen, szabó volt. Szóval kimentünk, helyreállítottuk a vonalat, jöttünk vissza - jó meleg volt, délfelé lehetett -, s mikor megközelítjük az úttestet, a híd elott, amirol beszéltem, volt vagy négy német harckocsi. Le voltak állva. A németek derékig le voltak vetkozve, s a patakban mosakodtak. Mikor mi megközelítjük az utat - három-négy méterre voltunk az úttól -, hát vágtat felénk egy orosz katona. A géppisztoly az ölében volt. Alig tudtunk beugrani a sáncba. Ahogy beleugrottunk a sáncba, Pakó Jeno reám feküdt, a vállamra tette a puskát, s amikor az orosz közelünkbe ért, lelotte. Nekem pisztolyom volt, neki puskája. A katona leesett a lóról - a ló elszaladt.
A németek is látták, de érdektelenek voltak, mintha ez mindennapi történet lett volna. Mi odamentünk az oroszhoz. Fiatalember volt. Kopott csizmával, a ruhája is elnyutt volt. Pakó belenyúlt a zubbony zsebébe. Kivette a bukszát. Talált egy fényképet. Az orosz volt rajta, a felesége, s két apró gyermek. Két leányka. Ennyi volt az egész. Semmi egyebet nem talált a bukszában. Egy másik zsebében volt egy zacskó mahorka. Dohány. Pakó levette a halott katonáról a derékszíjat, s azt mondja: ezt én lottem le, az enyém a derékszíj. Feltette a derékszíjat.
- Ezzel sohasem dicsekedett otthon...
- Még csak az hiányzott volna! Megütötte volna a bokáját.
A lényeg az, hogy négy kemény nap folyt ott a támadás. Bennünket jól összevissza aknáztak. A futóárkokban csak bukdácsolva tudtunk menni. A bunkerokban voltunk állandóan. A bunkerok jól bírták az aknatámadást, amit kilottek az oroszok. A zsidók építették az azelott való években.
- Ilyen építkezésekhez is kivezényelték a munkaszolgálatosokat? Nem féltek a titoktartás megszegésétol?
- Ezt én nem tudom. Én annyit tudok, hogy mi elkészített körkörös védelembe ültünk be. A megépített bunkerokba s az ezeket összeköto futóárkokba. A futóárkok nyakig értek.
- Hányan voltatok ebben a körkörös védelemben?
- Volt egy szakasz német. Egy szakasz kerékpáros. Egy szakasz a csernátoni részlegbol. Többek között ott volt a torjai bárónak a kertésze. A neve nem jut eszembe. Egy kicsi emberke volt. Volt négy ágyú - négy tarack. Lóvontatású ágyúk voltak. Oda voltak behúzva a patak szélébe. A hegy fedezékében.
Volt egy buglya széna. A lovak neki voltak állítva. Ott volt a patak, s felette rögtön kezdodött a nagy mart. A mart élén ott volt a lövészárok. Körkörös védelem volt, egész körben lehetett védekezni. Azt mondja Török Laji, hogy gyere, egyet aludjunk a sarjúban. Belé is feküdtünk. A lovak ettek mellettünk. Hát egyszer olyan lövöldözés van körülöttünk! Minden irányban! Mondom Lajinak: most mit csináljunk? Hogy menjünk fel hozzuk? Hát ezek nem látnak minket! Ide, hozzánk nem lonek le, azzal nincs baj. De valamelyik megijed, s ha ide bedob egy kézigránátot, akkor mi lesz? Mondom neki: várj meg itt, én felmegyek.
Azon a meredek marton, hason kúszva felmentem. Elértem a kertész puskájának a csövét. A puska ki volt téve a martra. Megfogtam, s félrenyomtam. Beugrottam, s kiáltottam: ne loj, te marha!
Közben tüzet szüntettek, s lekiáltottam Lajinak: gyere, mert nincs semmi probléma! Szóval, eltelt így három nap. A negyediken ellotték Ojtoz és a körkörös védelem közötti vonalat.
Sylvester Lajos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép