
Az elso olyan székely nemzetségfo, akinek nevét az oklevelek megorizték, a már említett Vince (máshol Bencenc) ispán (comes), Akadas sebesi-sepsi székely fia volt. Érdemeiért IV. Béla király földet adományozott neki Székföldjén, amely Brassó és a sepsi székelyek területe között feküdt. A Vince (Bencenc) nemzetségfotol származók Sepsiszék foembereiként s tisztségviseloiként a primori rend megalapítói lettek. Hasonló módon jött létre a primori rend a többi székely székben is, de ennek a kérdésnek a részletezése meghaladja könyvünk kereteit.
A lófo rend (primipili) kialakulásában sok hasonlóság figyelheto meg a primorokéval, a különbség foként vagyoni természetu volt. A lóval katonáskodók felsobb rétegébol vált ki folyamatosan a lófok társadalmi rendje.
Az említett két társadalmi réteg, majd rend szaporodását megkönnyítette a nemzetségi szervezetbol örökölt nemek és ágak rendszere, amely a tisztségviselés rendjét szabályozta. A hat osi nemzetség huszonnégy ágába sorolódtak be a székekben a primori s lófoi családok.
A kollektív és személyi szabadságjogok
A nemzetségek és ágak keletkezése vita tárgyát képezi. Ezt a rendszert többen késoi, mesterséges képzodménynek tartják, mások az osi székely nemzetiségi rendszer maradványait látják benne. Egyes vélemények szerint az Ábrán, Adorján, Balázs, Gyero, György, Karácson és Péter nemzetségi és ágazati nevek kora keresztény hatásra utalnak. Függetlenül az álláspontok különbözoségétol, a történeti forrásokból az derül ki, hogy a nemzetségi rendszer a letelepedés után még hosszú ideig fennmaradt, nemcsak az egységes tömböt alkotó hat székely székben, hanem a távoli Aranyosszékben is. A nemzetségek s ágaik neve ido és hely szerint változhatott, ezek egy részét a falunevek orzik: Medgyes, Telegd, Vaja, Jeno s, talán a Pozsony, Szovát, Besenyo s más települések.
Hogy a nemzetségek s ágak mint társadalmi szervezet osi intézmény volt, azt Aranyosszék települési módjában jól láthatjuk.
Itt a Kézdi nemzetség kirajzásából alakult közösség az önszervezodése során eloször is hat kapitányt választott, vagyis a ,,hat nem, nemzetségrendszerét vitte magával 12601270 körül a kézdi székelység. A tisztségválasztás sajátos szokását Werboczy is megerosítette az 1514-es muvében: a székelyek ,,az örökségekben és tisztségekben egymás közt (a régi szokás alapján) törzsek, nemzetségek és nemzetségi ágak szerint részesednek és osztozkodnak. Azonban fontos tudnunk azt, hogy a tisztségek elosztásában a köznépnek is joga volt véleményét hangoztatni, sot, érvényesíteni. Kászonszékben Lázár Bálintnak, aki a szék önállóságát kiharcolta, a nép birtokot osztott, és ot, valamint utódait a tisztségek elosztásában más nemzetségek fölé helyezte. A székelyek demokratikus társadalmának, eredetiségének ez is sokatmondó bizonyítéka. A közszékelység katonai családjaiból formálódott gyalogrend tulajdonképpen a földmuvelo, állattenyészto, falulakó népes közösség. A három katonai rend kialakulása nem vezetett az örökölt jogi egyenloség megszunéséhez. Dósa Elek jogtörténész szerint mindhárom rend élhetett a szabad tisztségviselo-választás jogával, adómentességgel, vagyonbirtoklás és személyi szabadság jogával. Ezen nemesi jellegu szabadságjogok biztosították a székelység kollektív nemességi státusát.
Hogy a székelyeké valóban nemesi jellegu társadalom volt, azt két, 1437-ben Erdélyben történt esemény bizonyítja. Az egyik a Budai Nagy Antal vezette hatalmas parasztfelkelés, amelyben a vármegyei magyar és román jobbágyok vettek részt, a székelység viszont nem csatlakozott a felkeléshez. Ellenkezoleg, a székely hadero hozzájárult a felkelés leveréséhez. A másik történelmi jelentoségu esemény a Bábolnai Egyezmény megkötése volt a magyar nemesség, a székelység és a szászok képviseloi között. Ez összefogást írt elo az akkor zajló parasztfelkelés leverésében, s az egyre jobban kibontakozó török veszély ellen is kölcsönös védekezést helyezett kilátásba.
A székelység, bár nyelve, kultúrája magyar, a 15. század elején külön politikai nemzet volt Erdélyben. Olyan középkori nemzet, mint például német földön a bajor, szász, türingiai, de azoktól a székely társadalom éppen a sajátos katonai funkciója révén nem kismértékben különbözött.
A közjogi egyenloség törvénye s tudata hozzájárult a háromrendu székely társadalom önazonosságának védelméhez, de nem zárta ki a társadalmi feszültségek növekedését. Ez ellen az 1466. évi zabolai (Orbaiszék) nemzetgyulésnek már törvényt kellett alkotnia. Ezen a nemzetgyulésen mint általában mindhárom rend nagy számban vett részt a székely székekbol. A panaszkodó székelyek a székely ispán, valamint a tanácskozó bírák elott ismertették ügyüket, s felmutatták a Hunyadi János kormányzótól nyert szabadságlevelüket is (!). Ezután került sor a következo döntéshozatalra: 1. a közszékelyeket (communitas) ne kötelezzék a nagyok és elokelok szolgálatára; 2. ,,legyen szabad azt szolgálni, akit akarnak; 3. azok se legyenek örökös szolgák, akik ,,földönlakók, hanem 4. szabadon változtathassák helyüket.
Világos, hogy a fentiekben három társadalmi kategória ügyérol van szó: 1. az urakról, vagyis a székelységbol kiemelkedett s az átlagnál több földdel rendelkezo primori rétegrol; 2. a közszékelyekrol, akik saját gazdasággal rendelkeznek s teljesen szabadok és 3. a más földjén lakókról, akik elszegényedett, lecsúszott székelyek. Ezek között a különbség anyagi szempontból jelentos lehetett, azonban közjogilag még az osjobbágy is szabad ember, aki nem kényszerítheto senkinek a szolgálatára. A 15. század közepe még a jogi egyenloség kora a Székelyföldön, ahol a feudális rendszernek csak a csírája jelent meg.
Mátyás király felfigyelt a katonáskodó székelyek részérol érkezo panaszokra, s nem késlekedett intézkedni: 1473-ban külön-külön íratta össze a lovas katonai réteget s külön a gyalogokat.
Rendelkezése határozott volt. ,,Késedelem nélkül megvisgálván általánosan hív székeleinket a lovagokat , kik eleiktol azon állapotba születtek, külön sorba jegyezzétek, kik megmaradandó különböztetésül primipilusoknak fognak neveztetni, a gyalogokat ismét más sorba, melyeket az elsok közül senki meg ne változtasson, különben örök gyalázatban esendo sem ezek közül pedig, hanem ha ideig rendelt, vagy jövendoben rendelendo erdélyi vajdáink és székeleink ispányainak; sem amazok közül, hanemha három örökségbeli részszel és tehetséggel bírni esmértetnek, ugyan említett vajdáinknak tudtával léphetnek feljebb.
Láttuk, hogy külön lajstromba írták a lófoket és a gyalogokat, és az összeíráson nem változtathattak az elsok. Az alsóbb rendbol a felsobbe való eloléptetés feltétele az volt, hogy az illeto három örökségbeli résszel és tehetséggel bírjon. A változtatást az erdélyi vajda és székely ispán tudtával hajthatták végre. Ez pedig a székely katonai rendiség hivatalossá, örökletessé válását jelentette.
Sajnos, a Mátyás király által elrendelt hadiszemle (lustra) jegyzéke nem maradt fenn. A fobbeket nem íratta össze a király, de az, hogy a székely társadalomban jelentos erot képviseltek, kiderül a rendelkezésbol: mérai Magyar Balázs erdélyi magyar vajda és székely ispán hirdesse ki és parancsolja meg, hogy a székely elokelok közül senki a székelyeket, osi szabadságukat semmibe véve, pénzfizetésre ne kötelezze, mert aki ezt teszi, a székelyek osi szokása szerint minden javait elveszíti.
Az elsoknek tiszteletben kellett tartaniuk az immár írásban is rögzített társadalmi rendeket, amelyeket Mátyás király védelmébe vett.
Az elobbiekbol az is kitunt, hogy már az 1466-os zabolai nemzetgyulésen szó volt a ,,földönlakók-ról, akikben az osjobbágyok elodeit látjuk.
Hogyan keletkezett a székelyföldi jobbágyság?
Amint már olvashattuk, a zabolai közgyulés jegyzokönyve szerint az elokelok még nem tartják a földön lakókat örökös jobbágyoknak, mert azok szabadon változtathatják helyüket, és csak akkor lehet oket munkára bírni, ha ok abba beleegyezésüket adják. Vagyis az elso földönlakók önként vállaltak úgynevezett jobbágyi szolgálatot, de mégsem voltak jobbágyok, mert jussuk volt azt szolgálni, akit akartak. A földönlakók száma azonban folyamatosan szaporodott 1. azokkal, akik önként vállalták a jobbágyi szolgálatot a katonai feladatok helyett; 2. akik nem jelentek meg a hadban, s büntetésként jobbágyságra ítéltek lettek; 3. akik szegénységük miatt vállalták a jobbágyságot; 4. akik emberölést követtek el, s így próbálták elkerülni a halálos büntetést; 5. akik kölcsönt vettek fel, de nem tudták visszaadni, s szolgasággal törlesztettek. Ekkor még adományos jobbágyság nem volt a Székelyföldön.
A földönlakók a gazdag foembereknek vagy lófoknek, katonai vezetoiknek voltak a szolgái, zsellérei vagy osjobbágyai, de számuk és arányuk még eltörpült a szabadokéhoz képest.
Végül figyeljük meg a székelység nyelvi leleményességét is, ugyanis valahányszor felbukkan valami új jelenség, nyomban ,,kitalálják a megfelelo kifejezést is. A gyalogosan szolgálóból nem volt nehéz megtalálni a gyalogos kifejezést, de ahhoz, hogy a lovasból lófo, lófej, lúfu legyen, kellett az élc, vagy ahhoz, hogy a lecsúszó, elszegényedett székelyt egyszeruen földönlakónak nevezzék. A székely ,,örökség mint birtoktulajdon, az ,,ökörsütés mint adónem, a ,,fiú-leány mint örökös személy, ugyancsak érdekes korjelzo nyelvi emlékek.
Összegezésül: a székely társadalom a 15. század elejére eljutott a rendi jellegu differenciálódás közvetlen küszöbéhez. A társadalomban már elég élesen megkülönböztetheto volt a fobbek, lovasok s gyalogok rendje. Gondoljuk még ehhez hozzá a papságot s az alakulóban levo mezovárosoknak a lakosságát is. Eszerint a székely társadalom korántsem volt olyan egyszeru képlet, mint ahogy sokan képzelik. A 15. században már jogtudó értelmiségiekrol is beszélhetünk, akik a királyhoz vagy más fórumokhoz intézett latin nyelvu beadványokat írják, aztán 15051506-ban, illetve 1555-ben a székely törvényeket összegyujtik, s írásba foglalják. Ezek a tehetosebb primori és lófoi családokból kerültek ki. Az 1505. és 1506. évi udvarhelyi, illetve agyagfalvi nemzetgyulés törvényhozóit név szerint ismerjük, számuk nem kicsi: 1506-ban nem kevesebb, mint 30 tanácskozó s törvényhozó bírót említ meg az ülés jegyzokönyve. Ennek adatai közvetve tulajdonképpen a székely önkormányzat tisztségviselo rétegének a kialakulásáról tudósítanak, arról, hogy hol szerezték szakmai ismereteiket. A Werboczy-féle törvénygyujtemény összeállítása és terjesztése elotti idobol nincsenek információink.
A fentiekben a régi székely társadalom kialakulásának képét vázoltuk fel, amely nem a Magyarországon és az erdélyi vármegyékben létrejött feudalizmus szerint alakult, de ugyanakkor 1562-tol a hatalmi beavatkozás véget vetett az önszervezo társadalom idoszakának.
Egyed Ákos