A barlangászok, a kutatók nagyon kemény munkájának köszönhető ez az eredmény, hatalmas csapatmunkának a jutalma. Ebben benne vannak az Amphora és más búvárklub tagjai, illetve az Aggteleki Nemzeti Park munkatársai, tehát mintegy félszáz ember — mondta a feltárásról Gruber Péter, az Aggteleki Nemzeti Park osztályvezetője. Felidézte, hogy az Amphora Búvár Klub tagjai egy cseppkövekkel ékesített környezetre — ablakra — és egy tóra bukkantak a Borsod megyei Kossuth-barlangban található Reménytelen-szifonon túl. A barlang az Aggteleki-karszton helyezkedik el, Jósvafő község közelében, a Nagy-Tohonya-forrás mögött. A szifon nagyon szűk csőnek tekinthető, 90 méter után kezd el tágulni, és egy hatalmas terembe, a már említett tóba vezet — részletezte. Hozzátette: az első megállapítás szerint ebből a teremből két szárazjárat is továbbindul, valamint a cseppkövekkel ékesített ablak mögött szintén egy újabb tó látható, amelyből feltehetően egy újabb szifon indul ki. Az első feladat, hogy a kutatók a feltárt részt biztonságossá tegyék, csak ezután indulhat újabb ,,felfedezés". Mint mondta, az Aggteleki-karsztot hatalmas barlangrendszerek hálózzák be, és egyik sincs teljes egészében feltárva. A Kossuth-barlang és rendszere a Baradla-barlanghoz és annak járataihoz hasonlítható nagyságrendileg.

Guber Péter emlékeztetett arra, hogy a Kossuth-barlangot Kessler Hubert vezetésével 1956-ban tárták fel és ismerték meg a szifonig. A feltárást követően megindult a víz alatti járatok kutatása, ám az nem hozott eredményt. Az első alkalmakkor a kutatók szabadtüdővel próbáltak meg továbbhaladni a járatban, de csak annak irányát tudták megállapítani. 1968-tól kezdve az Amphora Búvár Klub tagjai mintegy ötven méter hosszan, 22 méter mélységig tárták fel a szifont — idézte fel az előzményeket Gruber Péter. A barlang megközelíthetősége 1988-ban vált biztossá, amikor kiépült a ma is ismert bejárati táró. Az akkor nagy erőket felvonultató kutatótábor sajnos nem érte el kitűzött céljait, viszont megtisztították a szifon természetes bejáratát, és kiépítettek egy fix vezetőkötelet majdnem az 1968-as végpontig. 1997-ben a Plózer István Víz Alatti Barlangkutató Szakosztály búvárai áthatoltak egy szűkületen, így a feltárt szifon hossza 97 méter, legnagyobb mélysége 33 méter lett. A továbbjutást azonban egyik társuk halála megakadályozta — mondta Gruber Péter.

A szifon kutatása négy éve indult újra. Az Amphora Búvár Klub kutatói többéves munkájuknak köszönhetően péntek délután átjutottak a vízzel telt barlangjáraton, ahol megdöbbentő folytatást találtak: a szifon túloldalán egy körülbelül 15 méter széles és 30—40 méter hosszú tavat látni, amely egy gyönyörű cseppköves ablakban folytatódik — idézte a búvárok beszámolóját. A barlang jelenleg ismert hossza másfél kilométer, azonban a víznyelők festésével lehatárolt vízgyűjtő területe meghaladja a 25 négyzetkilométert, így a szifonon túl több kilométernyi ismeretlen járat várja a kutatókat. A nemzeti park munkatársai a szifonig jelenleg is terveznek kirándulásokat, tehát addig a pontig a jó állóképességű látogatók is eljuthatnak. A későbbiekben — ha a megfelelő biztonságtechnikai feltételek adottak lesznek — talán tovább is merészkedhetnek majd az egyszerű barlangi kirándulók is.