Mezőföldön valamikor nagy kultusza lehetett ennek a gall eredetű, de magyar földön született szentnek, hisz a tudós társadalom Martonfalva nevét tőle származtatja. Ahogy van Csík- és Homoródszentmárton, úgy lehetett, volt itt is Szentmártonfalva vagy éppen Mártonfalva.
Csakhogy régi templomáról nem maradt feljegyzés, a mai pedig protestáns, amely alatt nem végeztek ásatásokat. Mekkora temploma lehetett ennek a falunak, ha 1567-ben tizenkét kapuját írták össze? Azért dukálhatott az ősöknek, hogy olyan védőszentet válasszanak kápolnájuk/templomuk számára, akinek személyéhez a jó dolgok kapcsolódnak, és a sok közül egyik a lúd, s azok közül is a kövér. Ha lúd, akkor legyen kövér! — szokták mondani mifelénk is. Értsd: ha valamit alkotni akar a mezőföldi ember, akkor annak legyen teteje is! Nos, mi is a jót, az ember elé valót, a ,,kövérebbet" kerestük a Szentkatolna és Csernáton között elterülő Felső-Mezőföldön.
Via Sancti Martini
Óriási kultusza van Szent Mártonnak egész Európában, s a Márton-emlékeket összekötő zarándokutak viselik a Via Sancti Martini nevet. Sajnos, mifelénk majdnem mindenütt egy búcsús szentmisére zsugorodnak össze. S mert az idén Márton napja (november 11.) hétköznapra esett, Martonfalván megelőző vasárnap ünnepeltek. Búcsús szentmisét hallgattak a zsúfolásig telt kápolnában, melyet évtizedekkel ezelőtt magánházból alakított át a népes helyi katolikus közösség. Téved, aki azt hiszi, hogy Martonfalva túlsúlyban protestáns falu, ugyanis az utolsó népszámlálás idején 402 lélek vallotta magát itt római katolikusnak, 241 reformátusnak. Martonfalva a községközpont, Szentkatolna anyaegyházának filiája. Akár Szent Márton útjának is nevezhetnénk hát a feljavított mezőföldi műutat, melynek mentén nemcsak Szent Mártonra, Szent Katalinra (az anyaegyház), mindenszentekre (Hatolyka), hanem Szent Márkra (Márkosfalva) is lehetne emlékezni, ugyanis csak Kézdimárkosfalván élnek többségben a reformátusok. Gyalogos zarándokúttá nyilváníthatná ezt a filia, hiszen november 11-én ebben az évben is kedvező volt az idő. Nos, ha annyira virágozna itt a falusi turizmus, mint ahogyan nem, egy ilyen zarándoklat idegenforgalmi kuriózum is lehetne, akárcsak Tamásfalván és Szörcsén a szánozás vagy éppen a Futásfalvi keresztjárás. Milyen jó volna tudni, hogy a régiek mit őriztek meg a Márton-napi gazdag szokásokból: vajon jósolták-e az időjárást a liba mellcsontjából?, ekkor kóstolták-e meg a friss bort, mert a szélvédett házak előtt, a napsütötte hegylábi dombok ormain Háromszéken is gyakran beérik a borszőlő? Az erdélyi Szászföldön — mondta a minap egy lelkész barátom — most is kövér ludat ábrázoló száraz süteményt készítenek az asszonyok Márton napjára. Vajon tudja-e ma a martonfalvi katolikus gyerek, hogy mi köze van e napnak a libapecsenyéhez? A szent életű szerzetes, Tours püspöke ugyanis annyira szerény volt, hogy állítólag a libaketrecbe rejtőzködött, hogy meg ne válasszák püspöknek, s jelenlétét a libák gágogása árulta el. Héjja Miklósné, Magda asszony diós és mákos kalácsot tett asztalunkra: ,,fogyasszák a bócsús kalácsot" — mondta. Férjeurát és Alpár fiát is az ünnepi misére hívták a harangok, ahol a szentbeszédet Csernáton új papja, t. Bíró Nándor Alfonz mondta.
Benéztünk mi is a martonfalvi kápolnába (képünk).
Hiányérzetünk támadt: hogy nem láthatjuk ott oltárképen Szent Mártont? Bizonyára nem tiltakozna az anyaegyház plébánosa, t. Opra István, ha jövőben a védőszentet ábrázoló oltárképpel lepné meg valaki a filiát.
Beszél a rög és a táj
Csak ha beszélni tudna a mezőföldi televény, akkor tudhatnánk meg igazából, hogy mennyire kifáradt ez a jól termő talaj, hogy milyen mértékben tudja megengedni magának a nagyobb termelő azt, hogy tiszteletben tartsa a vetésforgót, hogy mennyire fertőzöttek kártevők spóráival a megszántott parcellák, s hogy mennyire kifizetődő ma Mezőföldön a mezőgazdasági termelés. Utunkban már nem láttunk krumplihalmokat az udvarokon. A néhány napos korai fagy miatt védettebb helyen tárolja mindenki. A kérdezettek általános véleménye, hogy jobb volt, sőt, sokkal jobb a termés, mint tavaly, de sajnos, az értékesítése most is olyan problémás, mint az elmúlt években. ,,Tartogatjuk — mondták —, amíg lehet, hátha később jobbacska áron tudnók eladni!"
Héjja Alpár tizenegyedikes tanuló húsz hektár földet művelt meg a nyáron
— Én négyféle vetőmagot vásároltam — felelte kérdésünkre a martonfalvi Héjja Magdolna magántermelő, akinek raktárában szétnézhettünk. Megfelelő körülmények között várja itt a nagybani felvásárlót a termény. Idén a kiváló minőségű étkezési krumpli mellett jó hozama volt a téli káposztának, s ami meglepő, hogy mennyire szereti itt az erre kiválasztott talajt a murok. Ennek az eléggé nehezen kelő gyökérzöldségnek a termesztésében az idén is szerencséje volt.
Martonfalván sikerült szép és tágas, rendezett zöldövezetet-parkot létesítenie a katolnai önkormányzatnak. ,,Nekünk is van parkunk — mutatták örömmel a martonfalviak. — Szabadtéri színpad is, játszótér a gyermekeknek. Az idén itt tartottuk a falunapokat." Kár, hogy nem engedi a mód, hogy belekóstoljon a martonfalvi ember is a falusi turizmus pénzt hozó művészetébe, mert nemcsak ez a falu, hanem a környék is bővelkedik történelmi jelentőségű látnivalókban.
Lám, a községközpontban, Szentkatolnán takaros emlékpark épült a helyi önkormányzat jóvoltából, és nem kis költségen, közepén a település egyik jeles szülöttének, a nyelvtudós Szentkatolnai Bálint Gábornak (1844—1913) egész alakos szobra, Petrovits István sepsiszentgyörgyi szobrászművész alkotása (képünk).
Az avatóünnepségen a testvértelepülés, a magyarországi Bükkösd önkormányzatának küldöttsége is rácsodálkozott a múlt ilyen arányú megidézésére — olvastuk a Bükkösdi Hírlap oldalain. Változott a falukép, s a katolikus templom előterében álló emlékművek, emlékjelek a tanúi, hogy múltjukat tisztelő székelymagyarok lakják ezt a települést. Itt is, akárcsak a park bejárata előtt, Torja jeles faragómesterének, Pető Sándornak különlegesen megalkotott faragott kapuit láthatjuk.
Megújuló székház, gyógyfürdő és borvíztöltöde
Megújul az önkormányzat székháza, az irodák a Sinkovits-féle volt szeszgyár kijavított épületébe költöztek. Kopogtatnak-sorjáznak ügyes-bajos dolgaikkal a község lakói, miközben Fülöp Barna alpolgármestert (képünk) faggatjuk az eseményekről, a gazdasági erő növelésének helyi lehetőségeiről.
Láttuk, hogy az egyik egykori Cseh család udvarháza, a községháza (melyet éppen erre a célra vásárolt meg a polgári község) most munkatelep, tetőterét is beépítik. Bizonyára nem volt rajta a műemlékek lajstromán, mégis a kézdivásárhelyi tervező, Molnár István megőrizte, érintetlenül meghagyta a főbejárat jellegzetes, Napóleon korabeli (empire stílű) homlokrizalitját.
A községközpontban elkészült az ivóvízhálózat, látogatásunk idején Iskola utcai meghosszabbításán dolgoztak. Ez egy félmilliárd régi lejes befektetés — mondta az alpolgármester. Fontos dolog, mert az eljövendő sportcsarnoknak és a betervezett óvodaépületnek is vízre lesz szüksége. Sajnos, a létező szennyvízhálózat kibővítése még a jövő terve, amiről azonban nem mondunk le.
Beszélgetés közben derült ki, hogy ha lassan is, de bővül Katolna gazdasági potenciálja, s távlatilag új munkahelyek is születhetnek. A település északnyugati kijáratának övezetében erőgépek készítik elő a terepet egy bizonyára nagyobb kapacitású ásványvíz-palackozó üzem számára. Egy brassói befektető próbálja palackozni a Fortyogó övezetében létező bő hozamú fúrt kút kiváló savanyúvizét. Arról is hallottunk, hogy fapellet-, vagyis faaprítékból készült, tüzelésre alkalmas brikettkészítő egység is meg szeretne telepedni itt.
A Katolnával szomszédos Hatolykán is megálltunk. Melegen sütött a novemberi nap, a sepsiszentgyörgyi Ördög cég munkacsoportja teljes erővel dolgozott az új gyógyfürdő és kezelőbázis épületén, hogy még a hó lehullása előtt tető alá kerülhessen. Emberfeletti erővel és anyagi áldozattal mentette és menti a páratlan hatású hatolykai gyógyvizet és mofettát az önkormányzat. Látogatásunk idején Tusa Levente polgármester is épp ennek az ügynek az érdekében taposta a fővárosi szőnyegeket. Ez lesz megyénk egyik helyi érdekű önkormányzati gyógyfürdője, melyet elsősorban a környék és a tágasabb vidék szív- és érrendszeri betegei fognak majd használni, azok, akik nem versenyezhetnek a kovásznai luxus-gyógyszállókban gyógyuló külföldi páciensek anyagi lehetőségeivel.
Akik után újak jönnek
Nem mások ezek, mint a katolnai iskola végzős tanulói. Sajnáljuk, hogy hamarosan el kell hagyni ezt a helyet — mondták —, nagyon szeretjük itt, s minket is szeretnek! De megújuló hely ez: utánunk is újak jönnek! Mutatták, hogy megkezdik a sportcsarnok építését.
— Egy nagyszebeni cég, a Concefa Rt. nyerte meg az impozáns sportcsarnok kivitelezését — tudtuk meg a pályázótól, a Szentkatolnai Bálint Gábor Általános Iskola igazgató-tanárától, az Sz. Bálint Gábor Egyesület elnökétől, Szőcs K. Ervintől. Az erőgépek megérkeztek, a konténerek már itt vannak az iskola telkén lévő tágas sporttelepen. Rég harcoltunk ezért, régi álmunk, hogy teljes legyen a sportélet, a testnevelés és minden, amit egy ilyen helyen le lehet bonyolítani.
Itt lesz a sportcsarnok
Az udvaron szünetező katolnai iskolások öröme, reméljük, nem volt korai.
Az udvaron szünetező katolnai iskolások öröme, reméljük, nem volt korai.Megtekintettük a tudós nevét viselő iskola udvarán Vetró András Sz. Bálint Gábor-mellszobrát is, valamint a háromnyelvű (román, magyar, eszperantó) emléktáblát. Az emléktáblát nyílt iskolanapon avatták fel — sajnos, a készíttető Dél-Dunántúli Eszperantó Alapítvány kuratóriumi elnökének, G. Nagy Róbertnek a távollétében. Jakab Jolán tanár, a tudós életpályájának jó ismerője elmondta, hogy az avatóünnepségekre az irodalomkritikus és katolnai tanár, dr. Borcsa János készített irodalmi összeállítást, betanítását a tanárnő vállalta.
Szentkatolna települést, az iskolában működő alapítványt, lám, az eszperantó nyelv köti össze a nagyvilággal, ugyanis az igazgató interneten érkezett hírről számolt be: Pécsen Eszperantó Parkot fognak építeni — mondta. Elküldték nekünk a látványtervét is. A parkba tervezett kutat Szentkatolnai Bálint Gáborról, az első magyar eszperantistáról fogják elnevezni.
A riporter ez alkalommal szükségesnek tartja elmondani azt is, hogy az unitáriusként elhalt tudós szobrát a falu katolikus lelkésze szentelte meg! Szentkatolnai Bálint Gábor ugyanis azért halt meg unitáriusként, mert hitte, hogy a hit Isten ajándéka, és annak az egyháznak a tagja akart lenni, amelynek alapítója, a kor fejedelmének és magyar királyának jelenlétében mondták ki a tordai országgyűlésen 1568-ban először a világon a vallás- és lelkiismereti szabadságot.
