Belső különbségek talán csak annyiból adódnak, hogy a csonkítás össznemzeti frusztrációját ki így, ki amúgy éli meg. Vannak, akik ennek hatására megoldásokat keresnek, mások tagadják, hogy megoldást kell keresni — ergó: a trianoni döntés minden magyar gondolkodását befolyásolja. Az elcsatolt területek maradék magyarjai pedig létükben hordozzák Trianon következményeit: ők a döntés első számú kárvallottjai maradtak.
Az akkori területszerzők frusztrációja talán még erőteljesebben mérgez, a bekebelezés nyolcvanhét év után is ,,lelki" betegséget okoz számukra, ezért mindenféle megoldást ingerülten elutasítanak. Európa nyugati része, az uniónak nevezett konglomerátum konszolidáltnak nevezett demokráciákban élő tagjai és politikai vezetői pedig érzéketlennek mutatkoznak, nem akarják látni a problémát.
Pedig a kérdés mindaddig megoldatlan marad, amíg élnek nemzeti létükben veszélyeztetett magyar közösségek csonka Magyarországon kívül.
