Hogy a világ mennyire nyílt meg számunkra a rendszerváltást követően, az a turisztikai forgalom irányain és élénkülésén is lemérhető. A korábbi, szigorúan ellenőrzött és főleg csoportos külföldi utazásokat az addig tilalmasnak számított nyugati utak váltották fel.
A vasfüggöny leomlása tulajdonképpen fokozta a világjárás vágyát, és merőben új motivációval ruházta azt fel — csak ne függene a jövedelmektől, hogy ki mennyire engedheti meg magának az utazást! A turisztikai irodáknak mindenesetre új igényekhez kellett igazodniuk — állapítja meg Orosz István, a Kézdivásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön működő Treff Kft. társtulajdonosa.
Mozgási szabadság
Orosz István így emlékezik:
— 1992-ben a megyében elsőként alapítottuk meg hárman szakmabeliek az utazási irodánkat, előbb az 1918. December 1. úton, pár éve a Gödri Ferenc utcában a székhelyünk. Az első autóbuszjáratot is a mi kezdeményezésünkre indította be a mozgási szabadság beköszöntével még 1990-ben az akkori Megyei Turisztikai Hivatal, később saját cégünkkel folytattuk a szállítást. Az első járat Kézdivásárhelyről indult szerdai napon, és vasárnap tért vissza. Igazi szolgáltatás volt, nem csupán szállítás, még szállásról is gondoskodtunk, négy nap állt az emberek rendelkezésére, hogy még a piacon is szétnézhessenek. Jól ment, Brassóból béreltünk kényelmesebb Mercedes buszokat, mert az itteni RDT 111-es román gyártmányúak nem voltak igazán alkalmasak, beépített mikrofonnal sem rendelkeztek. 1992 áprilisától ezt folytattuk saját kontónkra, amíg saját Ikarus buszokat nem vásároltunk. Akkora volt a forgalom, hogy hetente négy-öt autóbuszt is indíthattunk Magyarországra, melyek tele mentek és tele jöttek. Az ötletet hamar átvette a Helyi Szállítási Vállalat, a mai Multitrans elődje, mindenki kapaszkodott a pénzéért. Aztán a turistaforgalom megcsappant, az emberek nem kívánkoztak még tovább menni, ráadásul sokaknak volt rokona, ismerőse Magyarországon, ezért városnézést, szállást már nem igényeltek, beérték a szállítással. Nyitottunk egy-egy elektromos árut forgalmazó üzletet is mindkét helyen, de ahogy beindult a mai turizmus, lemondtunk róla, a buszokat is eladtuk, nem lehetett már ennyi felé kapkodni, beláttuk, jobb, ha egyfélét csinálunk, de azt minél jobban. Ennek köszönhetjük, hogy azóta is megálljuk helyünket a piacon Szentgyörgyön a négy másik szakcég és egy kirendeltség mellett, miközben itt a szebeni Eurolines, Kézdin egy bukaresti cég bezárt. Minket jobban ismertek, inkább hozzánk fordultak az emberek.
A cég ma mindennemű szolgáltatást nyújt, ami ma turizmushoz tartozik: repülő- és nemzetközi autóbuszjegyet árul, valutaváltója van, bejövő turistacsoportokat is fogad, kifelé is utaztat, saját programokat ajánl, és nagyobb cégeket is kiszolgál, viszonteladást is végez. Saját programjai főleg Magyarországra, Szlovákiába, Horvátországba szólnak. Közel húszéves létezése alatt egyszer sem vált kérdésessé fennmaradása, igaz, gyengébb évek is közbejöttek, a mostani válság, világjárvány mellett ilyen volt a 2004-es év, amikor azok a nagy árvizek, esőzések voltak, vagy amikor a tyúkvész beütött.
Szigorúan ellenőrzött csoportok
Az 57 éves vállalkozó saját pályáján is le tudja mérni, mennyire megváltoztak a vendégforgalmi lehetőségek a rendszerváltáskor.
— Úgy kerültem a szakmába, hogy amikor szinte mindenütt az orosz nyelvet oktatták az iskolákban, én filológián kívántam továbbtanulni. Az első sikertelen próbálkozás után újsághirdetésben figyeltem fel arra, hogy turisztikai profilú technikum nyílik Kolozsváron, nos, arra felvételiztem, és azt végzetem el. Előbb Málnásfürdőn dolgoztam a Megyei Turisztikai Hivatalnál, majd a kézdivásárhelyi irodához helyeztek.
Azokat az időket, amikor főleg a csoportos kirándulások dívtak, magánturistaként csak kétévente engedtek külföldre, s kizárólag keleti államba, megszabott összegű valutát váltottak be stb., legfeljebb elmúlt ifjúságunk okán lehet nosztalgiával emlegetni. Mint Orosz István hozzáteszi:
— Meghatározott útirány volt, meghatározott turisztikai objektumokat lehetett megtekinteni, ettől függetlenül magas színvonalú volt a kiszolgálás, idegenvezető mindig jelen, és rendkívül olcsó volt. A Szovjetunióban megfordultam Üzbegisztántól, Türkméniától Grúziáig majd mindenütt, az észteknél, Litvániában, a volt keleti blokk tőlünk nyugatra fekvő országaiban… És nem kizárólag az értelmiségiek utaztak, ha János bácsiék elmentek, a következő évben Pista bácsiék is felkerekedtek. Minden korlátozás mellett sokan jöttek az autóvillamossági gyárból, a gépgyárból, mert viszonylag jól kerestek az emberek, illetve másra nem költhettek. Moldvába, Kisinyovba, Odesszába 7—800 lejért el lehetett menni, egy 2700 lejes fizetés mellett azt sokan meg tudták engedni maguknak. Ma a munkafegyelem is más, akkoriban könnyebben elengedtek mindenkit a gyárakból, aki benevezett egy-egy kirándulásra. Ma hiába mondod a főnöködnek: feliratkoztam egy kirándulásra. Akkor január elején ismertük az egész évi programot. Ma naponta változik a helyzet, egyik ajánlat a másikat éri, ha nő a kereslet, azonnal bővül a kínálat is. Rendkívül rugalmasak a nagyobb cégek, szüntelen piackutatást végeznek.
Megpendítem saját tapasztalatom alapján, hogy annak idején burkolt bevásárlóturizmus folyt, magam például úgy jutottam hozzá világvevő VEF rádiómhoz, mellyel a tiltott adókat is hallgatni lehetett, sokan fényképezőgépet, háztartási gépeket, gázpalackot, megannyi hiánycikket hoztak be. Említi, hogy Moszkvából a Druzsba üzletből magyar könyveket lehetett olcsón beszerezni.
Ajánlani tudni kell
A rendszerváltás óta módosultak utazási szokásaink, preferenciáink is. A legálissá vált bevásárlóturizmus valósággal fellángolt a kilencvenes évek elején, új motivációként bejött a vendégmunka-keresés, kiegészíti ezt a polgárosodás többi velejárója, a módszeres világjárás, a kulturális turizmus. Sokszínűvé vált az igények skálája. Ezzel párhuzamosan alakult az öt alkalmazott munkastílusa:
— Mindenki otthonról már azzal jön, hogy valami vágya van. ,,El szeretnék menni a görög vagy a spanyol tengerpartra, mit ajánlanának?" Az utasnak minden információt meg kell adni. Megkönnyíti helyzetünket az internet, tíz éve még legfeljebb telefonálgattunk, faxoltunk, azóta van számítógép. Rengeteg ma a program, s minél több van, annál több információt kell nyújtani. 90 után Magyarországra és Törökországba irányult a legnagyobb forgalom, oda persze csencselni is jártak, ma már nyugatabbra vagy délre mennek többen. Egyre többen akarnak üdülni, és ahhoz keresnek megfelelő árakat. Van, aki csak információért jön be. Egy ilyen kisvárosban elég egy-két utast félrevezetni, annak híre megy, azt szoktam mondani: akkor már húzhatjuk is le a rolót.
A szakember szerint egyre többen járnak rendszeresen üdülni, a célpontokat illetően pedig a divat változó: míg sokan utaznak még a román tengerpartra, egy időben Görögország volt felkapott, ma Bulgáriát, Törökországot részesítik mások előnyben a kisebb árak és a jobb kiszolgálás okán. Egy szűkebb csoport kimondottan a csoportos körutakat keresi, Angliától Spanyolországig és Norvégiától Itáliáig minden állam szóba jöhet, végig lehet járni a fővárosokat külön is. Megmozdult a székely ember, s bár nem ugrik bele, előbb tájékozódik, de egyre inkább enged a Magyarországon túli csábításnak. Nő a téli sítúrákra indulók száma, de legtöbben nyári üdüléskor veszik igénybe az irodák szolgáltatásait, ezek nagy gördülékenységgel bonyolódnak le. Érezhetően másként viselkednek a megyebeli vagy azon kívüli román vendégek, azoknál a karácsonyi, húsvéti programok vettek nagyobb lendületet, ezeket a pár napos kiruccanásokat aknázzák ki a székely panziók is egyre nagyobb számban.
