A településen a norvég kisebbség mellett a helyi többségnek két pártja is volt, s a szóváltás általában ezek közt folyt. A minapi konfliktust az gerjesztette, hogy sajátságos oslói konjunktúraváltozás folytán nagyobb kormánypénzek álltak a házhoz településfejlesztésre, az 1-es számú svéd párt holmi parlamenti szolgáltatásait honorálandó, a kormány az arányosnál nagyobb összegeket osztott le a svéd vezetésű önkormányzatoknak, s a város fiatal és agilis polgármestere (borgermester) heves költekezésbe kezdett. A fiatal politikusnak pályája kezdetén, a karrieralapozás időszakában lévén, fő gondja saját népszerűsége volt, kapóra jött hát neki a leosztott összeg, el is tökélte, hogy törik-szakad, de olyan városfejlesztést produkál, amilyet az álmos település az utóbbi évtizedekben még nem látott. Azt, hogy mindezért a babérokat magának igényelheti, amolyan természetes apanázsnak tekintette. Ki is adta a városházi kürtösnek, hogy mindig az ő személyes ötleteként és utasításaként dobolja ki a fejlesztés soron lévő lépését, sajtóközleményeit saját kezűleg fogalmazta meg, továbbá különbejáratú Nagydobja és Nagybőgője, mondani sem kell, szintén az ő dicséretét zengte. Sebtében feltúratta hát az utcákat a központban, és ami a föld alatt volt, azt felszínre emeltette, ami fölötte volt, azt a föld alá süllyesztette.

A városka polgárai kezdetben méltánylóan, majd ahogy a közlekedési dugók sokasodtak, és az utcák ösvényekké minősültek vissza, a porfelleg pedig nem szűnő vehemenciával egyre csak kavargott a város fölött, s leülepedni nem akart, fokozódó nyugtalansággal figyelték a fene nagy fejlesztést, mitől a központ teljesen kivetkőzött önmagából, és fenekestől felfordult minden, s a valamikori álmos nyugalom a béke jóvátehetetlenül elsüllyedt szigeteként végleg a távolba látszott veszni. Az átalakítás ötödik hetében már ellenzéki hangok is megszólaltak, honnan a pénz, kérdezték a legkétségbeesettebben tüsszögő porallergiások, a szelídebb békétlenkedők meg a kifizetések hogyanja felől érdeklődtek, egy harmadik csoport pedig a sárba és piszokba fulladt külvárosok nevében bélyegezte pénzpocsékolásnak, ami történt. Hamar kisült, hogy a polgármester nyeregbe ültetésében szerepet játszott arculatkipofozó üzletemberek a nagy átalakítás fő haszonélvezői, a suttyomban kiosztott megrendeléseket ugyanis bizonyos cégtulajdonosok kapták, köztük az, aki annak idején a döntő húsz tucat szavazatot szállította a választáskor.

A városka határában élt ugyanis egy lapp törzs, amely rénszarvasnyájait a település legelőin terelgette körbe-körbe, ezért pásztorai szavazataikat az erre a célra felállított jurtában az itteni önkormányzatra adták le. Nos, e nomádok a modern demokráciát ésszel felérni ugyan még nem tudták, viszont mindent hasukon mértek, s ha irányítottan is, de a legfegyelmezettebb csoportként rendszerint arra voksoltak, aki valamilyen módon a kedvükben járt. A kérdéses úriember ingyen rénszarvasfiókákat osztott ki minden családnak a választások előtt, mely jótékonykodásnak egyedüli feltétele az volt, hogy az a család ne legyen gyermektelen. A lappok jól állanak gyermekáldás dolgában, úgyhogy mindenik családnak jutott a kis rénszarvasborjakból, s erre ők testületileg az általa megjelölt személyt kiáltották ki a legalkalmasabbnak, s noha írástudatlanok voltak, de választási jelét a szavazócédulákon minden további nélkül képesek voltak felismerni. Hogy az kié volt, a választások titkossága miatt ma sem tudható, bár a jurtakörzet és a vándorurna győztese ismert. A törzs bölcse utólag a tanulságot úgy foglalta össze: mindig a győztesre érdemes tenni, kérem szépen. Nos, a szóban forgó üzletembernek kőbányái voltak a közeli hegyekben, és ellenzéki körök az általánossá vált köhögés, tüsszentés és fuldoklás napjaiban összefüggést véltek felfedezni a városka utcáit a felújításban elborító vastag zúzottkőrétegek és e tisztes iparág között. Akkor alakult meg a kettes számú svéd pártfrakció javaslatára a vizsgálóbizottság, melynek ülésein aztán, a korszerű szociológia ingyen gyönyörűségére, bepillantást lehetett nyerni a modern norvég demokrácia működésébe, pénz és politika mai skandináv vadházasságának titkaiba.