Sokan szívrepesve várják, hogy kimondhassák szívük választottjával a boldogító igent. Csak később jönnek rá, hogy az csak egy boldogtalanító igen volt. Ezek után meg kezdik várni, hogy kimondhassák a boldogító nemet, illetve válásukat, ami aztán ismét boldoggá teszi az ideiglenesen boldogtalanná váltakat. Már a tudósok, pszichológusok és szociológusok is tanulmányozzák a boldog házasok elboldogtalanodásának okait.
Ezek úgy találták, hogy vannak olyan mesterségek, amelyeknek gyakorlói sokkal gyakrabban bontják fel házasságukat, mint mások. A házasságfelbontásokban élen járnak a táncosok és koreográfusok. Őket követik a bárosok. Utánuk következnek a gyógymasszőrök. De előkelő helyen állnak az egészségügyi asszisztensek is. A tudósok azt mondják, hogy a szétválások oka a munkahelyi stressz, a túlórázás vagy a nem előre látható munkaprogram. Érdekes, azt nem vették észre, hogy ezen mesterségeket űzők majd mindenike karnyújtásnyira, sőt, még közelebb kerül különféle személyekhez. Nem csoda, ha aztán esetleg formásabb hepehupát fedez fel munkája tárgyán, mint az otthoni megszokott tájakon vagy tájékokon. Legkevésbé fenyegeti a válás veszélye a tanárokat, állatorvosokat vagy mezőgazdasági mérnököket, illetve ezek férjeit vagy feleségeit. Szerintem ez is érthető, különösen az állatorvosok és mezőgazdasági mérnökök esetében, mert az állatorvos, bár szeretheti az állatokat, mégsem állhat le velük szórakozni. A mérnök (mérnöknő) meg kinn a mezőn kevés úrral vagy hölggyel találkozik. Így kevés esélye van új kapcsolatot létesítenie.
Válás esetén a felek azt mondják, hogy már nem szeretik életük addigi párját. De volt már példa arra is, hogy egy hölgyet azért hagyott el több társa is, mert ő azt szerette volna, ha az gyakrabban, mindennap többször is szerette volna. Ilyen a most 43 éves Michelle Tompson is, akiről azt mondják a hozzáértők, hogy beteg. Betegségének neve: állandó szexuális izgalmi tünetegyüttes. (Bár nálunkfelé ezt nem így mondják.) Szegénynek még munkahelyét, egy kekszgyárat is ott kellett hagynia, mert az ottani gépek rettenetesen felizgították. Első szerelme azért hagyta ott, mert nem tudott lépést tartani a hölggyel a szerelemben. Aztán az évek során több barátja is volt, akik nem bírták a hölgy diktálta iramot. Egyik azt mondta, hogy ő is csak egy ember, nem robot. Másik öt évig bírta. De aztán úgy érezte, hogy teljesen kikészült. De minden jó, ha a vége jó. Kapott egy nála tizenegy évvel fiatalabb partnert, aki naponta tízszer is a kedvében tud járni. No de ki tudja, meddig? Lehet, ha válásra kerül a sor, akkor ő is ünnepelni fog, mint sok más férfi és nő Amerikában olyan jelentős eseményeken, mint az esküvő vagy a válás. Régen csak házasságkötéskor rendeltek esküvői tortát, mostanság már válásra is rendelnek válási tortát Angliában vagy az Egyesült Államokban. Az esküvői torták tetején karöltve látható a menyasszony és a vőlegény. A válási tortákon meg egymást a tortáról letaszító párok vigyorognak. De van olyan is, amikor a hölgy kezében kés, amit a férfi hátába akar döfni.
Arról nem szól a fáma, hogy az elvált férj és feleség együtt ünnepli-e a válást. Csak azt lehet tudni, hogy a meghívott barátok a boldog elválttal együtt ünnepelnek, és költik el az ünnepi tortát. A tortákra olyant is írnak, hogy: Végre szabad vagyok! vagy Egyedül, új kapcsolatra készen. Ezek szerint nem a házasságból volt elegük, hanem csak házastársukból. Az igaz, én még csak egy estben hallottam, és azt is friss házastól, hogy ha tudta volna, milyen jó a házasság, öt évvel hamarabb nősült volna. Már olyan jó üzlet lett a válás, hogy októberben Bécsben megszervezték az első olyan kiállítást, amelynek témája a házasságok felbomlása. E tárlaton ingatlanügynökök, ügyvédi irodák, házassági tanácsadók, DNS-vizsgáló laboratóriumok és detektívügynökségek is bemutatkoznak. Szóval minden, ami egy jó váláshoz szükséges. És hogy a válás végén mindenki jól érezze magát, egy olyan cég is jelen volt, amely válási mulatságokat szervezett.
